Az elsősorban a Föld északi vidékein elterjedt madarak szokatlan pörgő mozgásának az a célja, hogy ezzel felfelé irányuló áramlatokat keltenek a vízben, és a felszínre sodortatják az apró ízeltlábúakat, például a parányi rákokat. A piruettezés után aztán csőrüket a vízbe merítve learatják munkájuk gyümölcsét. Egy friss kutatása most azt is kiderítette, hogy az egymással szomszédos madarak koordinálják a táncot, és egy irányba forognak. A balforgású és jobbforgású madarak csoportokba verőségével a szakértők szerint elkerülhető, hogy akadályozzák egymást a táplálkozásban, így nem kerül veszélybe a csapat békéje.

A kutatás ezen irányához nagy mértékben hozzájárult a koronavírusjárvány, a szakértők ugyanis az idei szezonban nem nagyon tudtak terepre menni. A korábban felvett videók azonban továbbra is rendelkezésükre álltak, így a kutatók ezeken vizsgálni tudták a madarak forgásának eddig kevéssé kutatott részleteit. A spanyol Extremadura Egyetem viselkedésökológiai szakértői 909 víztaposókról készült videófelvételen vizsgálták a forgásirányt. A videók egy részét maguk rögzítették, de a Youtube-on, a Vimeón és más szabadon hozzáférhető forrásokból is gyűjtöttek anyagokat.

Az Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Ázsiában rögzített felvélteleken a víztaposók mindhárom ismert faja feltűnik (vékonycsőrű víztaposó, laposcsőrű víztaposó és Wilson-víztaposó). A videók megerősítették a szakértők előzetes feltevését, miszerint a madarak forgásiránya egyedi jellegzetesség, azaz vannak egyedek, amelyek inkább jobbra szeretnek forogni, és vannak olyanok, amelyek inkább balra piruetteznek. A lefilmezett 73 madárból mindössze 3 volt „kétlábas”, vagyis ennyien voltak azok az egyedek, amelyeknek mindegy volt a forgásirány.

A legtöbb madárrajban bal- és jobblábas madarak is voltak, amikor azonban forgásra került a sor, az egyedek a preferált irány szerinti csoportokba rendeződtek. Ha egy madár jobbra forgott, kétszer akkora volt az esélye, hogy szomszédai is ezt az irányt választják, mint a balos forgásnak.

A koordinált mozgásnak a szakértők szerint több előnye is van. Ahogy a madarak piruetteznek, lassan sodródnak is, így mindig új vízfelszín fölé kerülnek. Ha két madár ellenkező irányba forog, akkor viszont egymás felé sodródnak, így egyrészt összeütközhetnek, másrészt összekaphatnak a felszínre kerülő táplálékon. Az egy irányba forgó szomszédok között a megfigyelések szerint harmadannyi a veszekedés, mint eltérő forgásirány esetén. A zavartalan táplálkozás pedig nagyon fontos a víztaposók számára, mivel minden madárnál gyorsabban percenként 180 „csippentéssel” csipegetnek a vízből, ennyire gyors mozgásnál pedig nehéz korrigálni, ha egy társ útban van.