A kék számtalan árnyalatát felvonultató pillangó (Glaucopsyche xerces) utolsó élő példányait az 1940-es években látták. A kék Xerces szárnyainak végét finom szőrök borítják, és a kék alapszín fekete körvonalak határolják, az alsó oldalon pöttyökkel kiegészítve. A lepke testét fehér és szürke szőrök fedik.
A kék Xercest először 1852-ben írták le, és nem egészen 100 évvel későbbre ki is halt. A fajról mostanáig korlátozott információkat lehetett tudni, de egy friss kutatás során végzett DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy valóban egy különálló fajról volt szó. Egy olyan fajról, amelyet elsőként nyilvánítottak emberi tevékenység miatt kihaltnak az Egyesült Államokban. A kék Xerces története így világszerte intő példa a rovarok konzervációjával foglalkozó szakértők számára.
A lepke egykor meglehetősen gyakorinak számított a San Francisco-i félsziget parti homokdűnéin. Az öböl partjának sajátos mikroklímái több érdekes, a helyi viszonyokra specializálódott faj fejlődésének adtak teret, így a régióban több más, csak itt őshonos lepkefaj is él. A kék Xerces korán népszerűvé vált a természetjárók között, akik gyakran kaptak el egy-egy példányt, hogy személyes lepkegyűjteményük részévé tegyék azt.
A faj kihalását azonban nem a gyűjtők lelkesedése, hanem San Francisco terjeszkedése okozta. A 20. század eleji városfejlesztés során a lepkéknek otthont adó dűnéket beépítették, megszüntetve azt a növényzetet, amely a lepkék táplálkozásának alapját adta, és ahová petéiket is rakták. A valószínűleg kereskedelmi hajókról elterjedt argentin hangyák aztán még inkább betettek a pillangóknak, ugyanis domináns fajjá váltak azzal a hangyafajjal szemben, amely a kék Xercesszel szimbiózisban élve védelmezte annak lárváit.
Az 1940-es évekre teljesen eltűntek az területen egykor ikonikusnak számító lepkék. Bár az adatok alapján a város terjeszkedésének következtében környéken már az 1880-as években is kihalt egy sokkal kevésbé feltűnő lepkefaj (Cercyonis sthenele sthenele), végül a kék Xerces lett az első olyan rovarfaj, amelynek kipusztulását egyértelműen az emberi tevékenységhez kötötték a szakértők.
A látványos kinézetű lepke eltűnése nagy lendületet adott az akkor még csak nagyon kezdetleges rovarvédelmi mozgalomnak. És az erőfeszítések nem is voltak hiábavalók, az öböl környékén több rokon lepkefajt sikerült megmenteni. A Xerces Society, a világ egyik legnagyobb gerinctelen állatok védelmével foglalkozó szervezete 1971-ben alakult, és munkatársai ma is kulcsszerepet játszanak az olyan fajok védelmében, mint például a kék királylepke.
Az elmúlt évtizedekben egyre növekvő számú kutatás mutatja, hogy világszerte tömegével pusztulnak ki rovarfajok a városok terjeszkedése, az éghajlatváltozás, a fény- és vegyi szennyezés, és egyéb tényezők miatt. A rovarok pusztulása pedig sok szakértő szerint erősen intő jel, ami a magasabb rendű fajok jövőbeni diverzitását illeti. Meg persze a növényekét, hiszen a rovarok kulcsszerepet játszanak a beporzásban, köztük sok élelmiszernövény beporzásában is. Emellett a lebontásban is oroszlánrészt vállalnak, és számos magasabb rendű fajnak ők az elsődleges táplálékai.
