1. oldal

A november tradicionális módon az esztendő egyik legerősebb időszaka volt a játékmegjelenéseket illetően, hiszen szinte egymás után adták ki a dollármilliókba kerülő AAA kategóriás játékokat. A nagyobb stúdiók mellett viszont nem tétlenkedtek az indie fejlesztők sem, akik az év vége felé is megörvendeztetnek bennünket pár ötletes alkotással. A nemrég bemutatott Giana Sisters után ismét egy oldalnézetes platformjáték akadt a kezünkbe, melyet a Might and Delight nevű csapat hozott össze.

A Pid névre keresztelt alkotás egy Kurt nevű kisfiú kalandját meséli el, aki éppen a bolygóközi buszjárattal utazik hazafelé, mikor rejtélyes módon egyszer csak egy ismeretlen bolygóra teleportálják. A játék nem vesződik azzal, hogy rögtön a játék elején minden apró részletet a szánkba rágjon, a sztorit a karakterek pár mondatos párbeszédeiből kell összeraknunk. Kezdetben főhősünk csak a helyi buszmegállóba akar eljutni, hogy a következő járattal hazajusson a saját bolygójára, de célja felé haladva kiderül, hogy bizony ezen a helyen valami nagyon nincs rendben, neki pedig fontos szerepe van a rejtélyek megoldásában és az ott élők megmentésében. Kár lenne tagadni, a világmegmentős történet nem túl eredeti, ám ennek ellenére egyáltalán nem mondanánk unalmasnak a Pid sztoriját. Folyamatosan ott motoszkál a játékos fejében a kérdés, hogy mi is történik ezen a bolygón, és ki okozta az ott élők balszerencséjét, a válaszokat pedig csak apránként adagolja a program, így mindig van valami, ami hajt minket előre. A bolygó lakói sem mindennapi figurák, hiszen fából és fémből összerakott bábukkal van benépesítve a világ, akiken valami hihetetlen letargia lett úrrá. Mindenki lógatja az órát, érzelemmentesen végzi a feladatát, mintha beletörődtek volna sorsukba.

2. oldal

A játékmenetet illetően a Pid főként az ügyességi részekre koncentrál, és kevésbé a különféle logikai feladványok megoldására, utóbbiak inkább a főellenségeknél érhetőek tetten, amíg rájövünk, miként kell elpusztítani őket. Ezek az ellenfelek nem mindennapi karakterek, akad köztük őrült pincér, amatőr utcai rabló, vagy épp konyhát felügyelő öregasszony. Ami a játékmechanikát illeti, ennek legfontosabb eleme a gravitációt befolyásoló kristály, melyre tulajdonképpen az egész program épül. Amint hősünk megszerez néhányat, képesek leszünk belőlük kettőt dobni a földre, illetve a falra, amelyek különleges fénycsóvákat hoznak létre. Ha ezekbe beleugrunk, akkor az képes bennünket ide-oda mozgatni, legyőzve a gravitációt, így könnyedén el tudjuk érni a magasabb platformokat, de ezt kell használnunk a tárgyak mozgatásához is. Ajánlott ügyesen bánni velük, mert bizony bőven tartogat kihívást a játék. Bár a nehézség nem éri el a hírhedt Super Meat Boy szintjét, azért fel kell kötni azt, amit ilyenkor fel kell, mert itt is villámgyors, pontos ugrásokat kell kiviteleznünk a nehezebb pályákon. Ráadásul sokszor rettentő apró platformokon kell mozognunk, miközben alattunk tüskés csapdák sorakoznak, az ellenséges robotok pedig rakétákat lőnek ránk, vagy csak szimplán nekünk rontanak. És akkor még nem beszéltünk a kamerákról és a járőröző ellenségekről, akiknek elég bekerülni a látóterébe, és már vége is a játéknak. Hibázási lehetőség nincs, ugyanis elég egyetlen botlás, és már ismételhetjük is meg a legutóbbi szakaszt. Időnként magunkra tudunk ölteni egy páncélt, aminek köszönhetően nem egy, hanem két találatot bírunk ki, de ennél több védelemre ne számítsunk. Viszont ha már szóba került a Super Meat Boy, sajnos e játék irányításának pontosságát nem örökölte a Pid, aminek köszönhetően a játék frusztrálóvá válik. Nem egyszer csúsztunk le az apró platformokról, illetve előfordult, hogy zuhanás során sem tudtuk pontosan irányítani hősünket, ilyenkor pedig szinte biztos a gyors halál. Szerencsére az esetek többségében közel van az utolsó mentett pozíció, így nem kell újrakezdeni a teljes pályát.

Hősünk tehát egy igen veszélyes világba csöppent, de azért neki is van egy-két trükk a tarsolyában. Az említett gravitációs kristályokon kívül ugyanis a pályákon találhatunk különféle eszközöket, melyek segíthetnek az akadályok leküzdésében. Kezdetben csak egy sima gránátot találunk, de idővel bővül az arzenálunk. Az időzítős bomba például nagyon hatékony a meghatározott útvonalon járőröző ellenfelek ellen, főleg ha a gravitációt irányítva a megfelelő pozícióba mozgatjuk. De emellett találunk lézereket, füstbombát, és még egy olyan eszközt is, ami rakéta módjára repít minket a magasba. Ez utóbbinak nagy hasznát vesszük a magasban lévő csillagok megszerzésekor, melyek a pénz szerepét töltik be a Pidben. Ezeket azoknál az automatáknál költhetjük el, amik a bombákat és egyéb eszközöket adják. Ha maximalisták vagyunk, és minden csillagot össze akarunk szedni, akkor az összes rejtett zugot fel kell fedeznünk. Márpedig a pályák nem-lineáris felépítéséből adódóan azokból van egy pár, nem beszélve a titkos részekről, amik csak akkor nyílnak meg, ha egy gravitációs kristály sugarát ráirányítjuk. És akik még ezek után sem élték ki gyűjtögető hajlamaikat, azok az egyes helyszíneken lévő szuveníreket is megkereshetik. Sok hasznuk nincs, de legalább elmondhatjuk, hogy ezeket is megszereztük. A játékmenetről zárásként még annyit mondanánk, hogy játékban van kooperatív mód is, de ez sem a feladatokra, sem a történetre nincs hatással, mindössze annyi történik, hogy megjelenik egy másik szereplő, Audrey is a pályán, aki ugyanarra képes, mint Kurt. Két karakterrel természetesen már sokkal egyszerűbb a játék, nagy kár, hogy online nem érhető el ez a multi, csak lokális koop kapott helyet a Pidben (bár félreértés ne essék, annak is örülünk, mert sok másik játékból meg ezt spórolják ki).

3. oldal

Ezzel el is érkeztünk a program technikai megvalósításhoz, mely meglehetősen egyedi lett. A minimalista stílussal elkészített, kissé elnagyolt, ám teljesen 2D-s környezet, valamint a lassú, halk zene (illetve gyakran csak hangeffektek) egy elhagyatott, reménytelen világ képét festik elénk, ami tökéletesen illik a történethez. Az arányok is igencsak furcsák, egyik pillanatban még egy átlagos helyszínen járunk, aztán betévedünk egy olyan étterembe, ahol hatalmasak a bútorok és a tányérok, mi pedig egér módjára futkározunk az asztalon, miközben a pincér megpróbál minket elkapni. Egy másik szakaszon aztán kijutunk a külvilágba, ahol a különböző méretű házak között próbálunk eljutni célunkig. Csökkentett áru programtól nem szokatlan módon szinkron nincs a játékban, a párbeszédek alatt is csak érthetetlen morgást és susogást hallhatunk, de ez semmit sem von le a Pid értékéből.

A Might and Delight alkotása nem lett tökéletes játék, hiszen játékmenetében itt-ott akadnak gyengébb pontok (főleg az irányításnál), és a kooperatív rész is lehetne kidolgozottabb, de ettől függetlenül egy érdekes, rendkívül hangulatos darabbal van dolgunk. Aki szereti a kihívásokkal teli oldalnézetes platformereket, az nyugodtan vessen egy pillantást rá, megéri az érte kért két-háromezer forintot.

Értékelés: 7,5/10

Platformok: Xbox 360, PC, PlayStation 3

Tesztelt platform: PC