A kérdéses fekete lyukról persze nem tudjuk, hogy valóban ez-e a legközelebbi ilyen égitest, de tény, hogy közelebbit nem ismernek jelenleg a szakértők. A fekete lyukak az univerzum legsűrűbb objektumai: akár apró, csillagtömegű fekete lyukakról, akár a galaxisok középpontjában lévő, szupernehéz fekete lyukakról van szó, ezeknek az objektumoknak a gravitációs mezeje olyan intenzív, hogy még a fény fotonjai sem képesek átjutni az eseményhorizontjukon.

A nemrég felfedezett fekete lyuk, amely a Gaia BH1 nevet kapta, csak harmadannyira van a Földtől, mint a korábbi rekorder. A felfedezéssel és a körülötte keringő, Naphoz hasonló csillaggal kapcsolatos részletek a héten jelentek meg a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban.

Az objektumot a Nemzetközi Gemini Obszervatóriumhoz tartozó, hawaii Gemini North távcsővel fedezték fel, és a detektálás során az ESA Gaia űrtávcsövének adatait is használták. Eleve a Gaia hívta fel a figyelmet a rendszerre, az űrtávcső megfigyelései alapján ugyanis úgy tűnt, hogy a csillag mozgása kissé furcsa, mintha egy hatalmas objektum gravitációja befolyásolná. A Gemini-távcső segítségével végzett újabb megfigyelések meghatározták a csillag pontos keringési idejét, amely segítségével a csapat egész pontosan meg tudta becsülni a láthatatlan objektum tömegét.

Ahogy Kareem El-Badry, a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ asztrofizikusa, a tanulmány vezető szerzője elmondta, ez az első olyan igazolt észlelés, amely során egy olyan Naphoz hasonló csillagot találtak galaxisunkban, amely egy csillagtömegű fekete lyuk körül kering.

Mivel a fény sem tud kijutni a fekete lyukak közvetlen közeléből, ezek akkor detektálhatók a legkönnyebben, amikor túlhevült anyaggal táplálkoznak, amely felhalmozódik az eseményhorizont körül. Ilyen például a Messier 87 középpontjában lévő fekete lyuk és a Sagittarius A*, a Tejútrendszer középpontjában lévő szupernehéz fekete lyuk is. Az Eseményhorizont Teleszkóp már mindkét objektumról készített képet, amelyeken látványosan kirajzolódik az égitestek körüli anyagkorong és a közvetlenül még így sem látható fekete lyuk árnyéka is.

A fekete lyukakat természetesen sokkal nehezebb detektálni, amikor nem táplálkoznak aktívan, vagyis amikor nem gyűjtenek maguk köré anyagot. Ez a helyzet a Gaia BH1 esetében, amely a csillagra gyakorolt gravitációs hatását leszámítva láthatatlan. A Gemini megfigyelései ugyanakkor minden kétséget kizáróan megerősítették, hogy a kettőscsillag egy normál csillagot és legalább egy szunnyadó fekete lyukat tartalmaz, mondja El-Badry.

A fekete lyukat és normál csillagot is tartalmazó kettős rendszerekkel kapcsolatos jelenlegi modellek ugyanakkor nem adnak magyarázatot a Gaia BH1 létezésére. Az ismert modellek szerint ugyanis a rendszerben a fekete lyuk elődjeként létezett csillag annyira nagy tömegű lehetett, hogy el kellett volna nyelnie a rendszerben lévő másik csillagot, még mielőtt a fekete lyuk kialakult. További hasonló párosok megfigyelései azonban idővel segíthetnek az asztrofizikusoknak finomítani az a rendszerek kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos modelleket.