1. oldal

Igencsak rájár a rúd a magyar videójáték fejlesztőkre, mióta az ezredfordulót követő néhány év elmúltával visszaesett a második világháborús stratégiai játékok népszerűsége. Míg akkoriban sorra érkeztek az igencsak jól sikerült Codename: Panzers, Desert Rats vs. Afrika Korps és War Front játékok, mára csak hírmondó maradt az akkori fejlesztőkből. Több stúdió teljesen tönkrement, vagy már csak árnyéka régi önmagának, és csak nagyritkán tűnik fel a színen egy-egy értékelhető játék. Akadnak viszont olyan indie csapatok is, akik meglehetősen ritkán szerepelnek a hírekben, és alkotásaik sem kapnak nagy publicitást, pedig időnként érdekes dolgok készülnek boszorkánykonyháikban. Ilyen az Avatar Creations stúdió is, melynek tagjai már évek óta a Perpetuumon dolgoznak. Ez egy magyar nyelven is játszható MMORPG, mely éppen most vedlett át havidíjasból „buy to play” modellre, így ha megvettük a játékot, többet nem kell fizetnünk érte (kivéve, ha szeretnénk különféle extra szolgáltatásokat vásárolni).

Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy nem kis fába vágták a fejszéjüket a fejlesztők, amikor egy ilyen MMO készítésébe kezdtek. A kizárólag interneten játszható multis szerepjátékok az ipar legtöbb munkát és pénzt igénylő alkotásai közé tartoznak, amelyeken sokszor több száz ember dolgozik. Ezt a luxust természetesen nem engedhette meg magának az Avatar Creations, így lelkesedéssel és szorgalommal kellett pótolni a hiányzó erőforrásokat. És akkor még nem is említettük, hogy nem egy végletekig lebutított programon dolgozik a magyar csapat, hanem a piacon lévő talán legkomplexebb MMO, az EVE Online mintájára készítettek egy hasonló alkotást. Ezen a ponton érdemes megállni, és kicsit szemügyre venni a Perpetuum és az EVE kapcsolatát, nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen sok közös van a két darabban. Bevallom, jómagam nem játszom sok MMO-val, ám az EVE Online-ba több hónapra sikerült elvesznem, köszönhetően egyedi világának és játékmenetének. Így egyenesen ledöbbentem a Perpetuum első indításakor, ugyanis szinte az EVE összes játékeleme visszaköszönt benne, még a kezelőfelület is számos hasonlóságot mutat vele. Van persze egy alapvető különbség, ugyanis a magyarok alkotása nem az űrben játszódik, hanem a földön, és csillaghajók helyett robotokat kell irányítanunk benne.

A cikket persze nem a folyamatos összehasonlítgatásra akarjuk építeni (bár megérne ez is egy misét), nem ez volt a célja e tesztnek, de annyit elmondhatunk, hogy aki otthonosan érzi magát az EVE Online-ban, az azonnal és probléma nélkül fejest ugorhat a Perpetuumba, hamar bele fog tanulni. Vágjunk is bele az MMO megismerésébe, hiszen van miről beszélni. A sztori nem tölt be nagy szerepet a programban, e téren nem egy Secret Worldről van szó. Ez olyannyira igaz, hogy magában a játékban csak az egyes eszközök, robotok, illetve a küldetések leírásából ismerjük meg a világ működését. Nincsenek átvezető videók és narrációk, így ha kíváncsiak vagyunk a háttértörténetre, a játék honlapján lévő leírást kell végigfutnunk. Ez alapján kiderül, hogy egy nem teljesen egyedi, de mindenképpen érdekes univerzumba látogatunk el, ha belépünk a Perpetuumba.

2. oldal

A 23. század környékén járunk, amikor a Föld kormányai már csak árnyékaik önmaguknak, az igazi hatalmat három hatalmas megavállalat, a Truhold Markson, az ICS és az Asintec birtokolja. Nincs rózsás helyzetben a világ, ugyanis a bolygó, sőt az egész naprendszer erőforrásai sem voltak elegendőek az emberiség fenntartására, így új megoldásra volt szükség a túlélés biztosítása érdekében. Erre sokáig nem sok esély mutatkozott, ám egy űrállomáson történt robbanás következtében páratlan felfedezést tettek a tudósok. Képesek lettek kisméretű féregjáratokat létrehozni, melyeken bár űrhajók nem fértek át, kisebb szondák és rádióadások gond nélkül átjuthattak. Így akadtak a Nia nevű bolygóra, amelyet egy szintetikus, robotokat formázó intelligens életforma népesített be. A planéta rendkívül gazdag volt erőforrásokban, ráadásul két nap körül keringett, így rengeteg napenergiát is szolgáltatott. A megavállalatok természetesen azonnal maguknak akarták a planéta gazdagságát, ám ennek megszerzése nehezebb volt, mint gondolták. Ugyanis az apró féregjáratokon át nem tudtak fegyvereket juttatni a Niára, anélkül pedig nehezen vehették fel a harcot a bolygó lakosai ellen. Végül egy vírus segítségével sikerült egyes robotok felett átvenni az irányítást, amelyekkel megkezdték háborújukat a bolygó frakciói ellen.

A játékos avatárja, azaz ügynöke, távolról vezérli ezeket a gépszörnyeket, akárcsak egy pilóta. Az első lépés karakterünk megalkotása, itt nem kell sokat gondolkodunk, vagy különféle képességeket és tulajdonságpontokat osztogatnunk, mindössze emberünk fizimiskájának kell egy elfogadható formát adnunk, amelyre egy viszonylag részletes szerkesztő áll rendelkezésre. Meghatározhatjuk bőrünk, szemünk, hajunk színét, módosíthatjuk arcberendezésünket az állunk hegyességétől kezdve egészen a fülünk állásáig. Azért senki se számítson fotórealisztikus megjelenítésre, karakterünk elég műanyag, élettelen arccal fog rendelkezni, de ezt úgyis csak a karakterlapon, illetve a chat ablakban fogjuk látni, így nincs túl nagy jelentősége a dolognak. Ezt követően egy virtuális kiképzőprogramba kerülünk, ahol megtanulhatjuk a Perpetuum kezelésének minden csínnyát-bínnyát. A fejlesztők lépésről lépésre megismertetnek bennünket a menükkel, az ügynökök rendelkezésére álló robotok használatával, a bányászattal, harccal, és a kutatások mikéntjével. Mivel a Perpetuum egy meglehetősen összetett játék, nagy szükség is van egy részletes tanítómódra. Jó hír, hogy ez a legutóbbi nagy frissítéssel teljesen megújult, remélhetően sok újonc örömére. Ha megcsináltunk minden feladatot a tutorialban, ki kell választanunk, hogy melyik frakcióhoz kívánunk csatlakozni, ami meghatározza kezdő felszerelésünket és képességeinket.

Annyit még megjegyeznénk, hogy a játék elején választott frakció nincs befolyással arra, hogy milyen irányba fejlődünk, ugyanis ezen a téren nincsenek megkötések a Perpetuumban, később bármilyen képességet meg tudunk tanulni. No de elég legyen a fejtágításból, biztosan mennétek már ellenségre vadászni és XP-t gyűjteni. Van is rögtön egy rossz (vagy épp jó?) hírünk számotokra, a Perpetuumban nem tudtok tapasztalati pontot gyűjteni. Az MMO-k 99,9%-ától eltérően itt nincs ilyen fogalom, nem lehet XP-t farmolni, és nem tudjuk felhúzni a karakterünket napi 24 óra játékkal. Az EVE Online-hoz hasonlóan a magyarok játékában is az idő múlásával tudunk egyre több képességet megszerezni. Itt a következőképpen működik a dolog: akár be vagyunk lépve a játékba, akár nem, naponta 1440 EP-vel (extension point) leszünk gazdagabbak, melyeket felhasználhatunk a különféle „skillek” megszerzésére és fejlesztésére. Fontos szabály azonban, hogy ez csak a legutóbbi bejelentkezéstől számított 3 napig érvényes, utána csak akkor gyűjtünk képességpontokat, ha bejelentkeztünk. Nem kell azonban mindent nulláról kezdeni, ugyanis mikor elkezdjük a játékot, kapunk pár tízezer pontot, amivel megindulhatunk az általunk kiválasztott úton, azt követően azonban ki kell várnunk az órákat, napokat, heteket, amibe egy képesség fejlesztése, megszerzése kerül. Márpedig amilyen sok fejlesztési lehetőség akad a játékban, bizony sokat kell várnunk, ha minél többet ki akarunk maxolni belőlük. Először ajánlott inkább 1-2 fő irányra koncentrálni, és azokra elkölteni az ingyen kapott EP-ket.

3. oldal

Sokan ódzkodnak ettől a rendszertől, jómagam viszont nem tartom rossz ötletnek, így legalább nincs „rákényszerítve” egy játékos arra, hogy hosszú órákat játsszon minden nap, ha egy erős karaktert akar létrehozni, hiszen a játékidő csak azt befolyásolja, hogy mennyi pénzt és felszerelést tud megszerezni. Amit viszont hiányoltunk a Perpetuumból, az a tanulási képesség fejlesztésére szolgáló skillek és felszerelések jelenléte, hiszen nem lenne rossz, ha nem lenne kőbe vésve az 1440 EP/nap sebességű képességpont gyűjtés, hanem javíthatnánk ezt az arányt. Ugyanis egy idő után eljutunk arra a pontra, hogy szó szerint napokat kell várni arra, hogy egyetlen szinttel feljebb tornázzunk valamelyik képességünket, ami különösen akkor fájó, amikor nem tudunk használni egy szuper eszközt, mert nem teljesítjük a felszereléshez szükséges követelményeket. Jelenleg ezen a problémán csak a pénzért megvásárolható booster csomagokkal tudunk segíteni, amik növelik az adott nap kapott EP mennyiséget.

Ha már átlátjuk a skillek rendszerét, elkezdhetünk valami hasznosat is csinálni robotunkkal, melyhez először be kell lépni az úgynevezett terminálokba. Nia szigetein több ilyen építmény is található, ezek egyfajta bázisok, ahol missziókat kereshetünk, tárolhatjuk a lootot, beállíthatjuk a fejlődésünk irányát és így tovább. Elsőként ajánlott a küldetésekre koncentrálni, azokon keresztül könnyebb magunkévá tenni a Perpetuum rendszerét. A missziók között akadnak kimondottan harci feladatok, bányászati munkák, illetve szállítási, logisztikai célok. Összetettnek egyiket sem mondanánk, a harci küldetések például szinte csak abból állnak, hogy el kell menni egy adott pontra, és ott kiiktatni pár ellenséges robotot. Ezt időnként megfűszerezik azzal, hogy szkennelő egységekkel fel is kell kutatni a célpontokat, de nem kell semmi komplexre gondolni. Nem túl ötletesek sajnos ezek a feladatok, és ugyanez jellemző a többi típusra is.

Arra érdemes figyelni, hogy ha egymás után több feladatot is megcsinálunk, akkor egyre nagyobb jutalmat kapunk értük, ami akár a dupláját is jelentheti a megszerzett pénznek. Emellett nő a missziók teljesítéséért kapott befolyáspontok mennyisége is. Utóbbi azt határozza meg, hogy mennyire „szeretnek” bennünket a megavállalatok. Minél magasabb a befolyási értékünk, annál nehezebb küldetések nyílnak meg előttünk. A különböző fokozatú missziók persze nem érhetőek el egy helyen, megtalálásukhoz fel kell térképeznünk a szigeteken lévő terminálokat. Ám ha mindet meg is találjuk, sajnos a játék egyik komoly hiányosságát nem tudjuk megkerülni, ami a küldetések egyhangúságához kapcsolódik. Egy vállalat egy adott szintjéhez körülbelül 3-4 feladat tartozik, így szinte állandóan a már unalomig ismert missziókat fogjuk ismételgetni, gyakran egymás után ugyanazt.

4. oldal

Ezt még monotonabbá teszi a játék egy másik hibája, a pályákon való közlekedés. A robotjaink, mivel a földön közlekednek, és nem a levegőben, nem haladnak túl gyorsan. Ez azt jelenti, hogy átlagosan (a robot típusától, súlyától és felszerelésétől függően) 60-70 km/h sebességgel mozgunk, ami nagyon lassú, figyelembe véve, hogy milyen nagy távolságokat kell megtenni. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy egy küldetés általában abból áll, hogy 5 perc eseménytelen gyaloglás után van 1-2 perc akció, majd utána ismét 5 perc kutyagolás következik vissza a bázisra. És ha „szerencsénk” van, akkor a következő küldetés ugyanaz lesz, mint amit épp teljesítettünk, így mehetünk vissza ugyanoda, ahonnan jöttünk. Hiába vannak gyorsítósávok a pályán, ahol akár 140 km/h-ra is feltornázhatjuk gépünk sebességét, ezek nem hálózzák be az egész pályát, hanem csak kis szakaszokban találhatóak meg. Akadnak teleportáló építmények, és mobil teleport készülékek is, de ezekkel együtt is fel kell készülni arra, hogy rengeteg unalmas utazás vár ránk. Arról nem is beszélve, hogy hiába van autópilóta a robotokban, a problémákkal küszködő útvonalkeresésre nem lehet hagyatkozni. Így sokszor kell manuálisan a WASD billentyűkkel, és az egérrel irányítani egységünket.

Ennyi negatív energia után jöjjön pár pozitívum, mert akad azért az is szép számmal. Az imént ismertetett küldetésekben nem merül ki a játék által nyújtott lehetőségek tárháza. A megszerzett nyersanyagokból és pénzből például felállíthatjuk saját cégünket, ahova elkezdhetünk embereket toborozni. Ha már elég erősek vagyunk, a bolygó egyes szigetein saját terminálokat, bázisokat hozhatunk létre, vagy épp elfoglalhatjuk más vállalatok építményeit is. De ha nem vágyunk vezérigazgatói babérokra, akkor is ajánlott egy céget megkeresnünk és belépni tagjai közé, ugyanis sokkal élvezetesebb a Perpetuum, ha van kivel megosztani az élményt. Legnagyobb sajnálatunkra egy MMO-hoz képest nagyon alacsony a játékosok száma, általában alig pár tucatnyian játszanak egy időben Nia világában, ami miatt szinte teljesen kihaltak a szigetek. Mivel nincsenek szerverek, hanem egy perzisztens univerzum létezik csak, így sajnos még az sem fordulhat elő, hogy más szerveren játszanak a többiek. Bízunk benne, hogy ha a fejlesztőknek sikerül felrakniuk a programot a Steamre, és ingyenes modellre váltanak, akkor megugrik a résztvevők száma.

Visszatérve a vállalatok által nyújtott előnyökre, segítségükkel könnyebben végezhetjük el a fejlesztéseket, amik például a gyártáshoz kellenek, a vezetők engedélyével pedig használhatjuk a kasszát, a közös mecheket, felszereléseket és muníciót. Idővel pedig még a szigetek terraformálására is lehetőség adódik. Aki netán mégis ódzkodik ezektől a céges buliktól, az is találhat magának elfoglaltságot. A learatott növényeket (mert azt is lehet) és a bányászott érceket feldolgozva például kereskedhet az ember, ami már csak azért is érdekes, mert az EVE Online-hoz hasonlóan a Perpetuum piaca is a játékosok kereskedelmén alapul. A legtöbb dolgot, amit megvehetünk, azt valószínűleg egy másik játékos gyártotta. Ezt természetesen mi is megtehetjük, no persze nem egyik napról a másikra. Kutatni kell a különféle technológiákat, amiben nagy segítséget nyújtanak az ellenséges robotokból zsákmányolt felszerelések, azokból ugyanis anyagokat és információt lehet visszafejteni. Ha megvan a megfelelő képességünk, idővel prototípusokat készíthetünk, amikből aztán saját fegyvereket, páncélokat, szenzorokat és tucatnyi más felszerelést gyárthatunk.

5. oldal

Végül nem lehet szó nélkül elmenni a PVP lehetősége mellet sem, ami természetesen nem maradt ki a játékból. Az ember-ember elleni összecsapásnak több módja is van, melyek egymástól alaposan eltérő játékélményt nyújtanak. Ha a belső, biztonságos alfa szigeteken kalandozunk, alapesetben nem támadhatnak meg más játékosok, egészen addig, amíg be nem kapcsoljuk a PVP módot az avatarunkon lévő kis ikonnal. Innentől kezdve megtámadhatnak más ügynökök, illetve mi magunk is rávethetjük magunkat olyanokra, akik engedélyezték a PVP-t. Ám ez csak a kezdet, az igazi móka a kimondottan ilyen ütközetekre tervezett béta és gamma szigeteken zajlik. Előbbieken vehetünk részt az úgynevezett betöréseken. Ez azt jelenti, hogy a béta szigeteken lévő, más cégek birtokában lévő építményeket elfoglalhatjuk és magunkévá tehetjük. Persze ritkán hagyják őrizetlenül ezeket a helyeket a másik vállalat játékosai, de megéri szenvedni értük, hiszen elfoglalásuk után komoly jutalom üti a markunkat (pénz, ritka felszerelés).

Ha valami ennél is komolyabbra vágynánk, akkor irány a gamma szigetcsoport, ami a Perpetuum igazi homokozója. Itt nem megtalálhatóak a fejlesztők által lerakott terminálok és épületek, a cégeknek kell mindent felépíteni, rengeteg erőforrás felhasználásával és komoly tervezéssel. A terraformálás segítségével még át is alakíthatjuk a terület földrajzi adottságait, komplett hegyeket és völgyeket hozhatunk létre. Mivel itt mindent szabad, természetesen komoly PVP harcok is zajlanak az értékes pozíciókért, ásványban gazdag területekért. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a kevés előfizető miatt nincsenek masszív összecsapások a Perpetuumban, több aktív játékosra lenne szükség.

Ha már szóba kerültek a harcok, ejtsünk pár szót a lootról is, illetve hogy miként szerelhetjük fel gépeinket. Viszonylag összetett rendszert használ a magyarok alkotása, majdhogynem szimulátor szintű mélységig részletezi a robotok felépítését. Más-más dolgokat szerelhetünk fel a kezekre, lábakra, a fejre, vagy a törzsre, miközben oda kell figyelni, hogy egy kiegészítő egység mekkora processzor és reaktor kapacitást igényel, hiszen nem tud végtelen mennyiségű energiát szolgáltatni egy robot sem. A felszerelések között akadnak fegyverek, páncélok, javító eszközök, pajzsok, a gépünket hatékonyabbá tevő szenzorok, ECM-ek, bányászati felszerelések és még sok más. Oldalakon keresztül írhatnánk róluk, ugyanis a fejlesztők nem aprózták el a játékban lévő eszközök mennyiségét. Mindezeket megvehetjük a piacon, legyárthatjuk magunknak, de az ellenségtől is zsákmányolhatunk belőlük, ha szerencsénk van. Igaz utóbbi esetben általában meg kell javítani őket, mert a harc során megsérülhetnek.

6. oldal

Technikai oldalról nézve a Perpetuum nem egy modern darab, ami annak fényében nem meglepő, hogy egy kis magyar csapat saját technológiáján alapul. A látványvilág meglehetősen érdekesre sikerült, a Nia tele van sosem látott növényekkel, mindenfelé masszív fémépítményeket láthatunk, melyek otthont adnak a teleportoknak és a termináloknak. Ugyanakkor nagyon gyorsan szemet szúr, hogy a robotok kivételével minden modellt elég kevés poligon alkot, és az azokat borító textúrák minősége is közel 10 éves lemaradásban van a mai játékokban látottaktól. Mindezek ellenére a játék elég döcögősen fut, még egy közepes gépen is folyton leesett a framerate bizonyos helyeken. A mechek kidolgozása viszont nem rossz, ráadásul ezekből több mint 30 típus kapott helyet a játékban. A hangok terén elsősorban a zenéről érdemes szólni, ugyanis legtöbbször azt fogjuk hallgatni. A robotos stílushoz illő számokat válogattak össze a fejlesztők a Perpetuumhoz, melyek között van pár lendületes, zúzós szám, ezek nagyon tetszettek. Viszont számos unalmas darabot is hallhatunk a játékban, ami kiegészítve a robotok járásának állandó, monoton zümmögésével nem kelt pozitív összhangot.

Mit is mondhatnánk még a Perpetuumról? Mindenképpen meg kell emelnünk a fejlesztők előtt a kalapunkat, kevés indie csapat mert volna belevágni egy olyan komplex MMO-ba, mint ez. Ugyanakkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy jelen állapotában a játék nem elég élvezetes ahhoz, hogy hosszú hónapokat töltsön el vele az ember. A küldetésrendszert érdemes lenne kibővíteni, mert napok alatt meg lehet unni az egy kaptafára készülő missziókat. Emiatt a játék PVE része kissé laposnak tűnt számunkra, de szerencsére van még mit csinálni a magyarok alkotásában. A cégek vezetése, fejlesztések, bányászat, kutatások is érdekesek, ha szeretitek az efféle tennivalókat. A PVP viszont már most is nagyon élvezetes, főleg úgy, hogy komplett bázisokat építhetünk fel társainkkal. Valamit viszont kezdeni kellene a robotok lassú mozgásával, ugyanis az ember halálra unja magát, amire a gépek a célterültre érnek. Közben folyamatosan szállítani kellene az új tartalmakat is, hiszen egy MMO életben tartásához elengedhetetlen a játékmenet bővítése, fejlesztése. A legnagyobb gond mégis az, hogy nagyon kevés a játékos, így nehéz nagyobb csoportokkal együtt játszani, ami a műfaj egyik fontos eleme. Remélhetőleg ez a hiányosság hamarosan megszűnik, hiszen érkezik az új fizetési modell, ami új játékosokat hozhat. Ha sikerül feltornázni a résztvevők számát pár ezerrel, akkor megvetheti a lábát a piacon a Perpetuum. Bízunk benne, hogy megoldódnak a gondok, mert a játékban van potenciál, és jó lenne egy élvezetes magyar MMO a piacon.