1. oldal

Bűnözni nem szép dolog, ezt hamar az ember fejébe vésik az életben, ám akadnak olyan helyzetek, amikor igenis szórakoztató tud lenni egy bankrablás, vagy épp egy ékszerüzlet kifosztása. Nem kell megijedni, még véletlenül sem a Viszkis rabló pártját kívánom fogni az iménti kijelentéssel, mindössze a videójátékokban feltűnő bűnözésre próbáltam egy kis fényt irányítani. Bár a legtöbbször ott is a hőst, a rendőrt, vagy a bátor katonát személyesítjük meg, akadnak olyan játékok, amelyekben a törvény másik oldalán is látogatást tehetünk. Erről a legtöbb embernek valószínűleg a GTA sorozat jut eszébe, de akad még pár említésre méltó alkotás ebben a témában. Például az Overkill Software berkeiben készült, 2011-es Payday: The Heist, amelyben egy négyfős gengszter banda tagjait irányíthattuk, amint bankokat fosztanak ki, lopnak, rabolnak, gyilkolnak, teljesítve a megbízóik kérését. A kooperatív lövölde több mint 700 ezer példányban kelt el megjelenése óta, így nyugodtan mondhatjuk, hogy siker koronázta a korábban ismeretlen fejlesztők erőfeszítéseit. És ahogy a mai játékvilágban ez lenni szokott, a siker egyúttal azt is jelentette, hogy zöld utat kapott a játék folytatása, melyet az Overkill az őket felvásárló Starbreeze-zel együtt hozott tető alá. Az eredmény: az első részt gatyába rázó Payday 2, mely véleményünk szerint a Left 4 Dead 2 óta a legélvezetesebb kooperatív shooter. Maszkot fel!

Az első tanács, amit a játékkal kapcsolatban adhatunk, hogy tessék megnézni a hozzá készült négy részes websorozatot, ami bár itt-ott kicsit amatőrnek hat, de nagyon jól megalapozza a Payday 2 hangulatát, bemutatja a szereplőket, megbízóikat, illetve a világot, amelyben élnek. Az itt megismerhető történetnél többre ne is számítsunk a játékban, legyen elég annyi, hogy a négy anti-hős alkotta banda egy Bain nevű közvetítőn keresztül teljesít rázósabbnál rázósabb megbízásokat az Egyesült Államokban. Karaktereink jellegzetessége, hogy mindegyikük egy testreszabott maszkot visel a balhék során, és a játék közben ezek felvétele jelzi, hogy kezdődik az akció. Sztorimód tehát nincs a Payday 2-ben, de akkor mire számíthatunk? Játszóterünk a Crime.net nevű hálózat lesz, amely tartalmazza a Bain által szerzett munkákat, itt válogathatunk a küldetések közül. A játék egy tucat missziót tartalmaz, amelyek között találhatunk bankrablásokat, múzeumi balhékat, kábítószeres ügyeket, látogatást teszünk egy orosz maffiózó szórakozóhelyén, és még egy bevásárlóközpontot is rommá zúzunk. Bár a program alapvetően négyfős kooperatív játékmenetre épül, lehetőség van egyedül, csak a mesterséges intelligencia által irányított társakra támaszkodva élvezni a fent említett küldetéseket. Igaz, az élvezni szót érdemes jókora idézőjelbe tenni, ugyanis a lövöldözésen és a gyógyításon kívül semmire sem képes az AI, nem teljesíti a feladatokat, plusz terhet róva ezáltal ránk. Márpedig amilyen nehezek tudnak lenni az egyes missziók, szükség van a kompetens segítőkre.

De térjünk vissza a küldetésekre, melyek sok esetben nem csak egy pályán játszódnak, és egyáltalán nem statikusak. Vannak köztük olyanok, amelyek több napon keresztül történnek meg, több szakaszra oszlanak. Csak hogy egy példát említsünk, az egyik balhé során először be kell törnünk egy múzeumba, hogy ellopjunk és poloskákkal lássunk el néhány értékes festményt. Utána ezeket el kell adnunk egy amerikai szenátor embereinek, hogy aztán betörjünk az említett politikus házába, feltörve a számítógépét és kompromittáló dolgokat hagyva hátra az otthonában. Ha ezt még mindig nem találná a játékos elég változatosnak, az adott napokon lezajló feladatok is további részfeladatokra oszlanak, amiket teljesítenünk kell a siker érdekében. Mindez egy dinamikus rendszeren keresztül zajlik, aminek köszönhetően minden újrajátszás más és más lesz. A feladatok célpontjai nem mindig ugyanott jelennek meg, és a likvidálásunkra küldött rendőrök sem ugyanonnan rohamoznak, van tehát egy véletlenszerű eleme az egésznek. De a legszebb dolog az egészben, hogy az említett dinamizmus a több napon átívelő balhéknál is tetten érhető. Előfordul, hogy az első pályán elszúrunk valamit, és nem tudjuk teljesíteni a feladatot. Ilyenkor nincs feltétlenül vége a játéknak, viszont a következő napon ennek megfelelően változhat a kitűzött cél. Természetesen a fizetség és a megszerzett tapasztalati pontok esetében is érezni fogjuk a hibáink súlyát, hiszen kevesebbet kapunk belőlük.

2. oldal

Pedig szükségünk lesz a dohányra és az XP-re is, ugyanis előbbi nélkül nem tudjuk megvenni a megnyitható fegyverek, golyóálló mellények, maszkok és egyéb eszközök tucatjait. Rengeteg szerepel ezekből a játékban, ráadásul a csúzlik testre is szabhatóak a rájuk szerelhető kiegészítők segítségével. A tapasztalati pontokra pedig a képességeink fejlesztése miatt lesz szükség, ugyanis a Payday 2-ben 4 irányba is specializálhatjuk magunkat. Felsorolni is nehéz lenne a rengeteg megszerezhető skillt, így csak néhány példát említenénk. Javul a fegyverkezelésünk, gyorsabban tudunk futni, messzebbre hajíthatjuk a szajrét tartalmazó táskát, használhatunk speciális eszközöket (automata gépágyú, bomba, fűrész stb.), lefegyverezhetjük az ellenséget és így tovább. Az biztos, hogy ha mindet meg akarja szerezni valaki, akkor több tucat órát kell beleölnie a játékba. Márpedig érdemes időt szentelni ezek megszerzésére, ugyanis nagyon megkönnyíthetik a dolgunkat a küldetések során. Alapból például csak fúrókkal tudjuk kinyitni a páncélszekrényeket, ami helyenként akár öt percig is eltarthat, ez idő alatt pedig kőkeményen rohamoznak a rendőrök. Az egész nem egyszerű, ugyanis magasabb nehézségi fokozaton a kihívás faktor bizony az egekbe szökik. Páncélos rohamcsapatok, vagy épp sokkolóval ellátott zsernyákok törnek ránk minden oldalról, amit csak csapatmunkával lehet túlélni. Viszont ez a pörgés, ez a fajta adrenalin löket adja a játék sava-borsát. Hatalmas élmény a pályákon állni az újabb és újabb rohamokat, miközben ezzel egyidőben dolgozunk a feladatok megoldásán is.

De azt is megtehetjük, hogy lopakodva, csendben osonunk végig a pályán, és úgy vesszük az akadályokat. Ugyanis az első résztől eltérően most erre is van lehetőségünk, bár azt hozzá kell tenni, hogy ez a játék kevésbé kidolgozott részei közé tartozik. Először is nem minden küldetés esetében van rá lehetőségünk, akadnak olyanok, amelyek már az elejétől fogva az akciódúsabb utat jelölik ki számunkra. Másrészt nagyon könnyen beindulnak a riasztók az egyes helyszíneken, gyakran hiába tettünk el egy őrt halkan láb alól, mégis azonnal beindult a szirénázás, onnantól kezdve pedig lőttek a csendes megközelítésnek. Nem lehet a testeket sem odébb vonszolni, így a kamerák könnyen észrevehetik az áldozatainkat. Viszont azt azért nem mondanánk, hogy teljesen életképtelen ez játékstílus, ugyanis ha óvatosak, körültekintőek és szerencsések vagyunk, akkor bizonyos helyzetekben működhet a csendes módszer. Ráadásul vannak jó ötletek ezen a téren is. Ha például eltettünk egy őrt láb alól, akkor a rádióján vissza kell jelezni a központnak, ha érdeklődnek arról, hogy mi a szituáció. Illetve vannak olyan kütyüink is, amik kiiktatják egy rövid időre az elektromos berendezéseket, ezeket sem árt használni.

A pozitívumok mellett egy komoly negatívumot kell még megemlítenünk. A küldetéseket tartalmazó Crime.net hálózat nem elég rugalmas, így nem egyszerű pont a megfelelő feladatot kiválasztani. Ez ugyanis úgy működik, hogy egy várostérképen egy rövid időre felvillannak a missziók, előre megadott nehézségi fokozattal, mi pedig csak azok közül tudunk mazsolázni. Ha nincs szerencsénk, akkor jó ideig várnunk kell, amíg feltűnik a számunkra kívánatos lehetőség. Saját szervert sem tudunk indítani, és a szűrési lehetőségek is minimálisak. Nem igazán értettük, hogy milyen logika húzódik e játékelem mögött. Talán a fejlesztők azt próbálták szimulálni, hogy a banda nem dönthet a rendelkezésre álló megbízásokról, mi csak választhatunk a meglévők közül. Akárhogy is van, egy egyszerű szerverkeresőnek és alapvető hostolási lehetőségnek jobban örültünk volna. A szerverproblémához kapcsolódik, hogy ha menet közben csatlakozik be valaki a játékba, akkor mindenkinek megáll a játék addig, amíg az új ember meg nem jelenik, ami eléggé meg tudja törni a játék lendületét. Jobb lett volna, ha a csatlakozás a háttérben zajlik, és nem zavarná a küldetésben lévőket.

3. oldal

A hangzás és a látvány esetében főként előbbi miatt érdemes dicsérni a fejlesztőket, de azért talán még díjat is érdemes adni nekik. A hangulathoz tökéletesen passzoló pörgős zene szinte megunhatatlant, ráadásul az adrenalinpumpáló elektronikus dallamok az eseményeknek megfelelően váltakoznak. Amikor éppen nyugi van a pályán, akkor a zene is háttérbe vonul kicsit, de amint megindulnak a rendőrök rohamai, azonnal magasabb fokozatra kapcsol a játék. A grafikára sem lehet komoly panaszunk, bár ezen a téren azért nem esett le az állunk. Nem néz ki rosszul a játék, a Diesel 2.0-ra keresztelt motor szép látványt tár elénk, éles textúrákkal és viszonylag részletes pályákkal. A karakterek lehetnének egy fokkal részletesebbek, illetve láttunk pár hibát a mozgás animációknál is, de ettől függetlenül elégedettek voltunk a látottakkal.

A Payday 2 egy nagyszerű folytatás lett, ami kijavította az előd hibáit, és hozzáadott egy halom újdonságot annak játékmenetéhez. Mi rendkívül élveztük az akciódús tűzharcokat, a több részből álló feladatokat és a dinamikusan változó küldetéseket. Utóbbinak köszönhetően valószínűleg hosszú ideig újra és újra elő fogjuk venni a programot, hiszen így sosem válik unalmassá a játék. A szerverkereső és a küldetések kiválasztása lehetne egy fokkal használhatóbb, de még így is az év egyik meglepetésének számít nálunk az Overkill alkotása.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC