Paul Otlet és a Mundaneum

A Google együttműködésbe kezd egyik kevéssé ismert „elődjével”, egy belga múzeummal, amely több mint száz évvel ezelőtt egy cédulakatalógus formájában igyekezett megvalósítani az emberi tudás összegyűjtését és kereshetővé tételét.

Paul Otlet és a Mundaneum

1. oldal

A Google társul egyik kevéssé ismert „elődjével”, egy belga múzeummal, amely több mint száz évvel ezelőtt egy cédulakatalógus formájában igyekezett megvalósítani az emberi tudás összegyűjtését és kereshetővé tételét.

A Mundaneum igazgatója, Jean-Paul Deplus szerint a keresőóriással való együttműködés nagy lehetőség ennek a nem mindennapi gyűjteménynek arra, hogy világszerte ismertséget szerezzen. A társulás a Google egyik nagyobb projektjének része, amely azt hivatott demonstrálni, hogy a cég az európai kultúra barátja és támogatója. Némiképp megkérdőjelezi ugyan a kezdeményezés szándékait a cég szolgáltatásai ügyében folyó vizsgálatok sora, de ne legyünk rosszmájúak, és különben is: a támogatás az adományozó egyéb terveitől függetlenül jól jön ezeknek az intézményeknek.

Az Európai Bizottság a Google monopol helyzetét és az ennek okán felmerülő visszaéléseket vizsgálja, a különböző országok törvényhozói a cég új adatvédelmi szabályzatát nehezményezik, a kulturális elöljáróknak és a szerzőknek nem tetszik a Google könyvszkennelő projektje, és egyéb kezdeményezései. Többfrontos harcot vív tehát a vállalat, és hogy mégis legyen olyan dolog, amelynek kapcsán jó szájízzel emlegethetik a nevét, most a kultúra támogatását tűzte ki céljául.

Ennek része a Mundaneum támogatása is, amelynek gyűjteményéből egy utazó kiállítást állítanak össze a cég szponzorálásával, illetve egy az internetről szóló előadássorozatról is tárgyalások folynak. A múzeum cserébe beleegyezett, hogy a Google közösségi oldalát, a Google Plus-t használja promóciós céljaira. A keresőóriás, valamint a múzeum képviselői a teljes adatbázis digitalizálása elől sem zárkóznak el, de erre biztosan nem a közeljövőben kerül sor.

A megegyezés egyben szimbolikus értékű is: főhajtás az előtt, hogy Európa milyen létfontosságú szerepet játszott a világháló létrehozásában, és felhívja a figyelmet arra, hogy a Mundaneum alapítói kulcsfigurái voltak annak elvi megformálásában, hogy hogyan is kellene kinéznie egy mindenki számára hozzáférhető adatbázisnak. Az előadók közé olyan neveket terveznek meghívni, mint a francia Louis Pouzin és a belga Robert Cailliau, akiknek kutatásai nagyban hozzájárultak az internet, illetve a világháló megszületéséhez.

A Mundaneum története azonban ennél sokkal régebbre nyúlik vissza: 1895-ben kezdődik, amikor Paul Otlet és Henri La Fontaine megalapították a Nemzetközi Bibliográfiai Intézetet (Institut international de bibliographie). Az alapgondolat az volt, hogy összegyűjtik, rendszerezik és közzéteszik a világon fellelhető összes jelentős irodalmi alkotást és kiadványt. A belga kormánytól kapott támogatás segítségével kezdték el a projekt megvalósítását: egységes katalogizálási rendszert fejlesztettek ki Dewey osztályozási módszeréből kiindulva (Egyetemes Tizedes Osztályozás, ETO) és kiadtak néhány bibliográfiát is, elsősorban a nemzetközi béke és a társadalomtudomány témakörében.

Cédulakatalógusuk, amelyet az embertelennek tűnő vállalkozás kezdeti időszakában ketten „gyártottak”, könyveket, újságcikkeket, képeket és egyéb dokumentumokat kötött össze (linkelt) a világ minden tájáról. Az adatbázisban való kereséshez levélben vagy táviratban lehetett elküldeni a kérdéseket. És érkezetek is a kérdések: évente több mint 1500 darab, a bumerángok működési elvétől kezdve Bulgária pénzügyi helyzetéig a legváltozatosabb témákban. 

 

2. oldal

Otlet „protowebje” (és annak későbbi fejlesztési tervei) analóg technológiák hálózatából állt: cédulák és telegráfok rendszereként képzelte el a világhálót, de az egész elméleti háttere nagyon jól leírja a mai hiperlinkekkel operáló rendszer főbb vonásait. A katalógus hamarosan 16 milliósra duzzadt, és az alapítók egy „világkönyvtár” megalkotásán kezdtek munkálkodni, amely múzeumi kiállításokkal és egyéb archiválási módszerekkel igyekezett összegyűjteni és egy helyen megőrizni a tudást ‒ ez volt az 1920-ban megalakult Mundaneum.

Ahogy nőtt a múzeum gyűjteménye a papír puszta mennyisége kezdett kezelhetetlen méreteket ölteni. Otlet új technológiákon kezdett dolgozni az információ kezelésére. Megtervezett egy „papír alapú számítógépet”, amely fizikailag mozgatta volna a dokumentumokat az asztal felületén. Rövidesen azonban rájött, hogy az üdvözítő megoldás az lenne, ha teljesen ki lehetne iktatni a papírt a rendszerből.

Mivel a húszas években ismeretlen volt az elektronikus adattárolás fogalma, Otlet maga kezdett neki a tervezésnek. Hosszasan értekezett ennek lehetőségeiről, majd végső látomását 1934-ben fogalmazta meg: egy „mechanikus, kollektív agyról” írt ekkor, amely a világ minden tudását raktározná, és bárki számára elérhető lenne egy globális telekommunikációs hálózaton keresztül.

Otlet álma nem valósulhatott meg, a gazdasági helyzet és a történelem közbeszólt. 1934-ben megvonták a múzeum fenntartásában kulcsszerepet játszó kormánytámogatás, így először kisebb helyre kellett költözniük, majd be kellett zárniuk a kiállítás kapuit. Egy maroknyi munkacsoport folytatta ugyan az adatbázis bővítését, de a projektnek végleg befellegzett, amikor 1940-ben a németek bevonultak Belgiumba. A Mundaneum eredeti épületében a Harmadik Birodalom művészetéből rendeztek kiállítást és a „helycsinálás” közben katalóguscédulákat tartalmazó dobozok ezreit semmisítették meg. Otlet 1944-ben megtört és elfeledett emberként halt meg.

1968-ban W. Boyd Rayward fedezte fel a gyűjtemény maradványait egy elhagyott brüsszeli irodaépületben, és oroszlánrészt vállalt abban a munkában, ami lehetővé tette a Mundaneum újbóli megnyitását 1998-ban Mons városában. A kiállítás része a cédulakatalógus maradéka, illetve Otlet rajzai és tervei az általa elképzelt keresőrendszerről, amely „elektromos teleszkópként” távolról is betekintést engedne a katalógusba.

Az új Mundaneum szekrények végláthatatlan soraiban tárolja Otlet céduláinak millióit, amelyek a raktárban található könyvek, poszterek, fotók, újságkivágások, illetve rengeteg egyéb emlék és dokumentum között segítenek eligazodni. Az múzeum dolgozóinak a működés első tíz évében mindössze a gyűjtemény 10 százalékát sikerült számba venni.

Már az archívum maradékának méretei is rávilágítanak arra, amit már Otlet is érzékelt: ebben a rendszerben ennyi információ kezelhetetlen adathalmazzá válik. Mindezen limitációk ellenére az Otlet által kitalált hálózat számos előnnyel rendelkezett a mai rendszerrel szemben. Például „okosabb” hiperlinkeket tartalmazott: a ma használatos linkek szimpla kacsolódást jelentenek két dokumentum között, Otlet linkjei jelentést hordoztak, jelezték például, hogy a két összekapcsolt anyag egyetért vagy ellentmond egymásnak.

Otlet egyike az internet elfeledett megalkotóinak. 1934-ben vázolta fel egy olyan globális hálózat terveit, amely dokumentumok, képek, hang- és videóanyagok milliói közötti keresést tenne lehetővé. Leírta, hogy az emberek akár üzeneteket is küldhetnének egymásnak a hálózaton keresztül. Elképzelése szerint a jövőben eljöhet az a kor, amikor mindenki a saját karosszékében ülve férhet hozzá az emberiség teljes ismeretanyagához.

Otlet egész életét egy számítógépek előtti világban élte le, mégis meglepően pontos látta előre a jövőben rejlő lehetőségeket és a technológia irányát. Érdekes módon a papír nélküli világról alkotott víziója pont a könyvek iránti végtelen szeretetéből fakadt. Kérdéses persze, hogy a mai világhálót látva mi lenne a véleménye, de egy dolognak biztosan örülne: az internet visszahozta az olvasást egy olyan világba, amelyben egy (rövid) ideig a képi kultúra látszott diadalmaskodni. Ahogy Uberto Eco fogalmazott: „immár az egész világ olvasni kényszerül.”

[bold]Forrás:

[/bold]

www.nytimes.com/2012/03/13/technology/google-to-announce-venture-with-belgian-museum.html

www.nytimes.com/2008/06/17/science/17mund.html

Rózsa György: A Mundaneum és a digitális kultúra

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward