Az utóbbi években a szakértők több olyan bolygórendszert is megfigyeltek, amely a formálódás korai fázisában volt. Az ALMA távcsővel fiatal csillagok körüli porkorongokat tanulmányoztak, amelyekben a kialakuló bolygókra utaló réseket is észleltek, illetve egyes esetekben magukat az új bolygókat is detektálták. Ezek a megfigyelések nemcsak a távoli bolygórendszerek képződésével kapcsolatban tártak fel új információkat, de saját rendszerünk történetével kapcsolatban is.
Egy friss kutatás eredményei ugyanakkor azt mutatják, hogy az úgynevezett nebuláris elmélet újabb átdolgozásra szorul. Az alapteória Immanuel Kant nevéhez fűződik, aki elsőként foglalta írásba, hogy a bolygók a Nap körül keringő gázból és porból állhattak össze. Az elmélet kezdeti formája óta számos finomításon esett át, de továbbra is a bolygóképződés uralkodó teóriája. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb csillagász úgy véli, hogy a csillagok hatalmas molekuláris felhőkből formálódnak, amelyek a felhők instabilitásai nyomán elkezdenek összesűrűsödni.
Az anyagcsomók aztán még több anyagot gyűjtenek magukba, míg el nem érik a kritikus tömeget, amikor is beindul a magfúzió, és létrejön a csillag. A fiatal csillag körül egy protoplanetáris korong formálódik a maradék anyagból, és ebben kezdenek létrejönni a bolygók.
A szakértők mostanáig alapvetően úgy gondolták, hogy a csillag és a bolygók formálódása a fent leírt kronologikus rendben zajlik, vagyis először létrejön a központi égitest, majd az anyagkorong és utána kezdenek ebben megszületni a bolygók. Egy új kutatás keretében azonban a csillagászok felfedeztek egy rendszert, amelyben a protoplanetáris korongban már formálódnak a bolygók, ugyanakkor a csillag még mindig anyagot gyűjt a korongba és magába az eredeti molekuláris felhőből. Ez pedig azt sugallja, hogy a csillag és bolygói egyszerre, párhuzamosan képződnek.
A szakértők szerint ez azért érdekes, mert úgy tűnik, hogy a protoplanetáris korongba friss anyag kerül az égitestek formálódásának kezdete után is, ami befolyásolhatja a bolygók és a csillag összetételét, illetve a teljes korong evolúcióját is.
A kérdéses rendszert, a [BHB2007] 1 katalógusjelű együttest az ALMA távcsővel figyelték meg a Kígyótartó csillagkép egyik sötét ködjében. A felvételeken látszik a képződő protocsillag, és az azt körülvevő protoplanetáris korong is. A korongot és a csillagot ugyanakkor továbbra is vaskos anyagáramok táplálják a környező ködből. A rendszer egymillió éves, ami azért meglepő, mert eddigre a legtöbb hasonló rendszerről a szakértők úgy hitték, hogy azokat kész, stabil protoplantáris korong jellemzi, amely megérett a bolygóképződésre, és nem gyűjt magába lényeges mennyiségben újabb anyagot.
Az ALMA ráadásul egy méretes üreget is detektált a korong anyagában. A 70 csillagászati egység átmérőjű régiót forró gáz határolja, és más megfigyelések is azt sugallják, hogy ebben egy csillagnál kisebb égitest, talán egy barna törpe vagy egy fiatal óriásbolygó rejtőzhet. Az objektum tömege 4–70 jupitertömeg között lehet. Vagyis tényleg úgy tűnik, hogy a rendszerben egy formálódó csillag és legalább egy másik égitest található, ugyanakkor az továbbra is táplálkozik környezetéből, vagyis a protoplanetáris korong még maga is formálódik.
A kutatók pár hónappal ezelőtt már láttak egy hasonló rendszert, amelyben egy protocsillag és bolygói szintén szimultán fejlődtek. Utóbbit, az IRS 63-at szintén az ALMA révén figyelték meg. Mindez azt sugallja, hogy a bolygórendszerek képződése sokkal összetettebb és dinamikusabb (is) lehet az eddig gondoltnál, és ennek során az egész rendszer gyakorlatilag egyszerre, egymásra hatva alakul.
