Bevezető

A Sandy Bridge architektúra köré épülő processzorok után most végre a hozzájuk tartozó alaplapokat is szemügyre vehetjük. Jelen esetben a H67-es és P67-es lapkakészlettel szerelt alaplapok közül csemegézünk, méghozzá az ASUS kínálatából.

Mivel a Sandy Bridge processzoroknál is a processzorba integrálva foglal helyet a klasszikus értelemben vett északi híd, így az alaplapok esetében teljesítménybeli különbségekre nem igazán lehet számítani. Manapság már-már szinte csak hibahatáron belüli különbségek mérhetőek a versenyzők között, így teljesítmény szempontjából szinte mindegy, hogy melyik gyártó melyik termékét választjuk, a differencia az egyes modellek között általában 1-3%-os.

Tehát a teljesítmény kérdése már nem bír akkora jelentőséggel, mint korábban, éppen ezért most már arra kell odafigyelni, hogy az egyes gyártók termékei milyen szolgáltatásokkal, milyen „körítéssel” és milyen árcédulával kerülnek a boltok polcaira. Egyszóval el kell döntenünk, hogy pontosan melyek azok a szolgáltatások (Bluetooth, eSATA, FireWire port, tuningbarát BIOS, hasznos kiegészítő szolgáltatások, stb…), amelyek számunkra a legfontosabbak, illetve mekkora összeget szánunk a friss alaplapra és ennek megfelelően kell meghoznunk a helyes döntést.

Mielőtt még belevágnánk a bemutatóba, nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi hónapok eseményei mellett. Január végén kiderült, hogy a P67-es és a H67-es lapkakészlettel ellátott alaplapok a lapkakészlet tervezési hibája miatt okozhatnak némi kellemetlenséget a felhasználók számára. Hogy pontosan miről van szó? Nos, dióhéjban arról, hogy a lapkakészlet tervezési hibája miatt a Sata 3 Gbps-os portok teljesítménye idővel lecsökkenhet, szélsőséges esetben pedig a portra kötött adattárolót a rendszer nem is érzékeli. Aki esetleg lemaradt volna a SATA bugról, illetve a hatos sorozatú lapkakészletek körül zajló eseményekről,  itt és itt talál információkat a témával kapcsolatban. Az Intel azonnal visszahívta az összes alaplapot, így megjelenés után nem sokkal el is tűntek az LGA-1155-ös deszkák a polcokról. Egy ideje azonban már elkészült a chipset B3-as revíziója, ami mentes a hibától, és minden alaplapot vele szerelnek.

A kis kitérő után vágjunk is bele. Többrészes bemutatónkban első körben az ASUS alaplapjaival foglalkozunk. A gyártó termékpalettájáról összesen négy darab alaplapot kaptunk kölcsön kipróbálásra, amelyek között három P67-es és egy H67-es modell foglal helyet. A termékek formátum és szolgáltatások tekintetében egyaránt különböznek egymástól, így árukat tekintve is eltérő szegmenseket céloznak meg. Az újdonságok természetesen az Intel második generációs Core sorozatú processzorait fogadják, amelyek elődeikkel ellentétben már nem LGA-1156-os, hanem LGA-1155-ös tokozással kerülnek forgalomba, így az új alaplapokban a régi processzorok nem használhatóak és ez értelemszerűen fordítva is igaz. Jó hír, hogy LGA-1156-os hűtőnket megtarthatjuk, ha bevált, ugyanis a P67-es és H67-es alaplapok ugyanolyan furatközéppont-távolsággal rendelkeznek processzorhűtő rögzítés szempontjából, mint P55-ös és H55-ös elődeik.

Mivel már említettük, hogy ezúttal az ASUS alaplapjait vesszük szemügyre közelebbről, így most következzenek a termékek részletes, pontos specifikációi.

Ahogy az a fenti táblázatból is jól látszik, az alaplapok egymástól szolgáltatások tekintetében jelentősen eltérnek, ami megmutatkozik ajánlott végfelhasználói árukban is. Hogy melyik alaplap éri meg és miért, az a következő oldalakon kiderül.

[bold]Tesztkonfiguráció

[/bold]Alaplapok

[list type="unordered"]

[*]ASUS P8P67

[*]ASUS P8P67M-Pro

[*]ASUS P8P67 Deluxe

[*]ASUS P8H67-M EVO

[/list]

Processzor: Core i5-2300 (2,8 GHz, 4core/4thread),

Memória: 2 x 2 GB Patriot DDR3-1600 MHz (CL9-9-9-24, 2T @ 1,55V),

Videokártya: GeForce GTX 470

Merevlemez: Western Digital 160 GB (SATA 3 Gbps)

USB 2.0-s külső HDD: 500 GB-os WD Passport meghajtó

eSATA külső HDD: 1 TB-os WD merevlemez

Optikai meghajtó: NEC DVD ROM

Tápegység: Chieftec 850W

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium x64

Videokártya driver: GeForce 260.99.

A rövid bevezető után vágjunk is bele a közepébe! Nézzük, milyen körítéssel érkeznek az ASUS alaplapjai.

 

Az alaplapok

[bold]Fontos újítások

[/bold]

Az ASUS friss H67-es és P67-es alaplapjai több szempontból is hasonlítanak egymásra, már ami az elkészítésüknél alkalmazott technológiákat illeti.

A másig fontos újítás, ami - egy-két kivételtől eltekintve - szinte minden H67-es és P67-es ASUS alaplapnál elérhető, az nem más, mint a Digi+VRM. Ez az elnevezés az alaplapon elhelyezett minőségi alkatrészekből álló digitális tápellátó áramkört takarja, ami az esetek többségében 12+2 tápfázist kínál, ám a P8P67 Deluxe modellnél 16+2 tápfázis áll rendelkezésre. A Digi+VRM jóvoltából a rendszer a mikroprocesszort tartalmazó programozható tápáramkör segítségével mindig annyi árammal látja el a processzort, amennyire annak a pillanatnyi terhelés alapján szüksége van. A rendszer a VRM áramkör frekvenciáját is tudja módosítani, ami tisztább és stabilabb tápellátást eredményez, ezzel egy időben pedig jelentősen csökkenti az interferencia és az energiaveszteség mértékét. A technológia jótékony hatással van a tuningpotenciálra is, ugyanis segítségével a VRM áramkör pontosan, stabilan, nagy energiahatékonysággal szolgáltatja az áramot a rendszer számára.

[bold]Az alaplapok bemutatása

[/bold]

A csomagolás nagyon hasonló mindegyik lapnál, a dobozok előlapján az adott alaplap által kínált legfontosabb szolgáltatásokról kapunk némi információt, valamint azt is megtudhatjuk, hogy milyen "extra" csatlakozókkal érkezik az adott alaplap. A lenti képek még a B2-es revíziójú alaplapok dobozairól készültek, viszont a B3-asokon már jól látható felirat hirdeti, hogy hibátlan lapkakészlet köré épülő termék lapul a doboz belsejében. Mindenképpen keressük a B3-as jelölést (vagy rev3-ast), akármelyik alaplapgyártó termékét is választjuk, bár igazság szerint B2-es lapkakészlettel ellátott termékek már régóta nincsenek forgalomban, úgyhogy elviekben nem futhatunk bele ilyenbe. Egyébként - a hibátlan lapkakészlettől eltekintve - nincs különbség a régi és új termékek között.

A P67-es és H67-es alaplapok esetében mindig a kínálat részét képezi a felhasználói kézikönyv és a kiegészítő alkalmazásokat tartalmazó telepítő lemez, amelyen természetesen a szükséges driverek is helyet kaptak. Egyes modelleknél, amelyek extra szolgáltatásokkal is rendelkeznek (pl.: BT Go), egy külön felhasználói kézikönyvet is kapunk, ami a szolgáltatásokkal kapcsolatos legfontosabb információt tartalmazza.

Kellékek tekintetében elég vegyes a kép. Az alaplapok mindegyikéhez kapunk egy hátlapi takarólemezt, valamint kapunk egy pár feliratokkal is ellátott csatlakozó sort, amelyek a számítógépház LED-jeinek és gombjainak gyors beüzemelésében segédeznek. Ez a megoldás azért is jó, mert egy esetleges alaplap kiszerelés alkalmával nem kell megint újra kibogarászni, hogy melyik csatlakozó hova illeszkedik, hanem egyszerre rádughatjuk őket az alaplap megfelelő tüskesorára, ezáltal időt takaríthatunk meg és bosszúságoktól kímélhetjük meg magunkat. Ahogy az a lenti képeken is látható, az alaplapokhoz eltérő mennyiségben kapunk SATA adatkábeleket, de legalább négy SATA adatkábel minden alaplaphoz jár.

 

Az azonosságok mellett a kellékek mennyiségét illetően különbségek is megmutatkoznak az egyes termékeknél. A P8P67-es és a P8H67M EVO alaplapokhoz kapunk egy PCI slotba illeszthető USB 3.0-s kivezetést, amelyen két darab USB 3.0-s port és egy eSATA csatlakozó lapul. A P8P67 Deluxe esetében szintén kapunk USB 3.0-s portokat tartalmazó kivezetést, ám ez már nem a PCI bővítőhelyre, hanem egy, a ház elején elhelyezkedő 3,5 hüvelykes külső bővítőhelyre passzol.

Maguk az alaplapok mind-mind egy adott dizájnra épülnek, amelynél a kék-fekete színösszeállítás dominál. A négy újdonság  egyformán passzív hűtéssel rendelkezik, legyen szó a VRM áramkör alkatrészeiről, vagy a P67-es platformvezérlőről (PCH - Platform Controller HUB). Az alaplapok összességében mindannyian négy DDR3-as memóriafoglalatot tartalmaznak, amelyek a megszokottal ellentétben csak az egyik oldalon tartalmaznak kihajtható rögzítő fület, az alsó rögzítőbe csak be kell csúsztatni az adott modult. Ez a megoldás kényelmes és hasznos, ugyanis  a hosszabb videokártyától - a P8P67 Deluxe kivételével - úgyis nehezen férnénk hozzá az alsó fülhöz, amelyet a videokártya miatt tulajdonképpen ki sem tudnánk nyitni. Több gyártónál fennáll ez a probléma , ugyanis a videokártya és a memória slotok között helyhiány miatt nem hagynak elegendő helyet.

A másik kritikus pont a SATA 3 Gbps-os és SATA 6 Gbps-os portok elhelyezése: egyes gyártóknál tapasztaltunk olyat, hogy hosszabb videokártya alkalmazásakor a videokártya hátulja eltakarja a SATA portokat, amelyekhez csak akkor férünk hozzá, ha a videokártyát kiszereljük. Most szerencsére nincsenek ilyen gondok, így az alaplapok esetében kirívó tervezésbeli hibát nem találtunk. Egyedüli kivétel a P8P67 Deluxe, ugyanis ennél az alaplapnál problémás lehet, ha nagyobb processzorhűtőt használunk, amely az Intel bepattintós rögzítő mechanizmusát használja, ugyanis a VRM áramkörök magas hűtőbordái miatt a rögzítő fülhöz nehéz hozzáférni. Nálunk ez, vagyis a magas hűtőbordák miatt nehezen hozzáférhető CPU hűtő rögzítő fül egy Scythe hűtő esetében problémákat és néhány kézsérülést okozott.

Érdekesség, hogy a termékek közül a P8P67 Deluxe Marvell 9128-as vezérlője kínál Hyper Duo funkciót is, amelynek lényege az, hogy a technológia által támogatott SSD, illetve HDD meghajtó alkalmazásával hibrid háttértárat hozhatunk létre. A hibrid háttértárat a rendszer egy meghajtónak látja és beállításunktól függően vagy úgy kezeli, hogy a gyakran használt fájlokat az SSD-re másolja, de a merevlemezen is meghagyja (biztonsági mód), vagy pedig úgy, hogy összevonja a HDD-t és az SSD-t (kapacitás-mód), és utóbbira mozgatja a gyakran használt fájlokat. Az eljárás használatához a Marvell vezérlő egyik portjára egy HDD meghajtót, míg a másikra egy SSD meghajtót kell kapcsolni, ezek után a vezérlőt AHCI módra kell állítani. Ha ezzel megvagyunk, a beállításokat menteni kell, majd a POST idején CTRL+M billentyűzetkombinációval beléphetünk a Marvell 9128 vezérlő menüjébe és elvégezhetjük a szükséges beállításokat. Ha ezzel megvagyunk, telepíthetjük az új háttértárra a Windows-t, persze a Marvell 9128-as driverre valószínűleg szükség lesz, méghozzá a telepítés elején, így ez feltétlenül legyen kéznél.

Mi sajnos nem tudtuk kipróbálni a technológiát, ugyanis a tesztrendszerben csak egy HDD volt, SSD meghajtó nem.

Szoftverek és BIOS

[bold]Az alaplapokhoz járó, extra szolgáltatásokat nyújtó szoftverek 

[/bold]

Az ASUS alaplapjaihoz hasznos szoftvereket kapunk, amelyek minden esetben jelen vannak az adott alaplaphoz mellékelt telepítő lemezen. A szoftverek legfrissebb kiadásait mindig a gyártó hivatalos weboldaláról szerezhetjük be, csak úgy, mint az alaplaphoz tartozó legújabb BIOS frissítéseket is.

[bold]TurboV - Tuning egyszerűen

[/bold]

[bold]EPU és Digi+ VRM, az energiatakarékosságért

[/bold]

[bold]PC Probe II - A rendszerfelügyelő

[/bold]

[bold]FAN Xpert - Intelligens ventilátorfordulatszám-szabályzás

[/bold]

A szoftvereket az AI Suite fogja össze, amelyből az összes szükséges alkalmazás elérhető. A keresett programot kategóriákra bontott menüsorból választhatjuk ki. A csomag tartalmazza az EPU és a Digi+VRM technológiák konfigurálásához szükséges alkalmazásokat, tartalmaz egy FAN Xpert névre keresztelt ventilátor-fordulatszám szabályzó segédprogramot, valamint a TurboV tuning alkalmazást, a PC Probe II rendszerdiagnosztikai segédprogramot és a BIOS frissítéséhez szükséges szoftvert is, amellyel kényelmesen, egy gombnyomással frissíthetjük az alaplap BIOS-át. A frissítést egyébként a maximális biztonság érdekében érdemes saját kezűleg megkeresni és letölteni a gyártó hivatalos weboldaláról, majd a letöltött fájlt kicsomagolni egy üres, formázott pendrive-ra és mindenképpen javasolt a BIOS-on belül az EZ Flash alkalmazás segítségével frissíteni a BIOS-t. Ezzel kizárhatjuk a legtöbb hibalehetőséget (pl. kellemetlen ha összeomlik a rendszer frissítés közben).

A csomagban a BT GO! szoftver is helyet kapott, amely Bluetooth alapú fájlmegosztással, személyi asszisztenssel (személyes adatok, naptár kezelése és szinkronizálása a PC-vel), könyvtár szinkronizációval, fotózz és küldd funkcióval, valamint BT to NET szolgáltatással (internetmegosztás a PC és a mobil eszköz között) és zenelejátszó szolgáltatással is kedveskedik a felhasználóknak. A szoftver BT Turbo technológiát is kínál, ami egyfajta PC távirányítóként üzemel, ugyanis segítségével lehetőség nyílik a rendszer tuningolására. Ez utóbbi funkciót telefonunk sajnos nem támogatta (meg még sok más funkciót sem, ahogy az a fenti képen is látszik), így kipróbálására nem volt módunk.

[bold]

Videók az alaplapok BIOS-áról

[/bold]Az új alaplapok UEFI BIOS-szal érkeznek, amely több szempontból is előnyös. A rendszer jól átlátható, billentyűzettel és egérrel egyaránt kezelhető grafikus felhasználói kezelőfelületet kínál, ami első ránézésre szokatlan lehet, de ha megszokjuk, utána már szinte ragaszkodni fogunk hozzá. A teszt alkalmával apró kellemetlenség volt, ami minden ASUS alaplapnál jelentkezett, hogy a Microsoft billentyűzet-egér párosunkkal a BIOS-ba lépve az egérmutató elkezdett önálló életet élni és hol a kijelző jobb felső, hol pedig a bal oldali része felé mozgott lassan, de folyamatosan. Ezt a jelenséget egy Logitech billentyűzet-egér párossal sikerült orvosolnunk, de az eset akkor is kellemetlen, tekintve, hogy több BIOS frissítés megjelenése után is fennáll a helyzet. Az incidens USB 2.0-s vevővel ellátott Microsoft billentyűzet-egér párosnál jelentkezett. Az USB 2.0-s Logitech billentyűzet-egér párossal nem tapasztaltunk hibát, mint ahogy PS/2-es egerekkel és billentyűzetekkel sem. Lehet, hogy ezt az egyfajta Microsoft billentyűzetet nem szereti a BIOS? Erre nem kaptunk választ, de arról hallottunk, hogy a jelenség másnál is jelentkezett, ám a vevőt egy másik USB 2.0-s portba csatlakoztatva elmúlt az egérmutató mocorgása (nekünk ez speciel nem segített).

A szoftver egyszerűsített és bővített nézetet kínál: az egyszerűsített rész az átlagfelhasználókat veszi célba, míg a bővített nézet tuningra és a fontosabb beállítások elvégzésére is módot ad. A fő oldalon egyszerűsített nézetben az energiatakarékossággal kapcsolatos beállításokat találjuk, alattuk pedig a rendszerhez csatlakoztatott adattárolók sorakoznak fel, méghozzá boot sorrendben. A sorrendet úgy változtathatjuk meg, ha drag & drop módszerrel a kívánt helyre ( a lista elejére vagy végére) húzzuk az adott meghajtót. Az egyszerűsített nézet főlapján a hőmérsékletekkel, feszültségekkel és a különböző ventilátorok pillantnyi fordulatszámával kapcsolatban is találunk információkat. A jobb felső sarokban tudunk átváltani bővített nézetre (Advanced Mode), ahol a klasszikus BIOS-okhoz hasonló elrendezésben, de továbbra is grafikus kezelőfelületen találjuk meg a keresett beállításokat, legyen szó a tuninggal kapcsolatos opciókról vagy akár a Boot sorrend és a SATA vezérlő beállításáról.

 

 

A tuning menüpont (bővített nézetben) rengeteg beállítási lehetőséget kínál. Itt adhatjuk meg, hogy a memória modulok milyen órajelen, feszültségen és milyen időzítések mellett üzemeljenek, de a processzorral kapcsolatos finomhangolások elvégzésére is itt van mód. A Turbo Boost szorzót magonként és egyben is módosíthatjuk, ám ekkor a TDP keretet mindenképpen feljebb kell emelni, hogy a Turbo Boost technológia működésbe lépjen és érdemes egy pici feszültségemelést is végrehajtani a CPU esetében. A TDP beállítást tartalmazó oldalon azt is megadhatjuk, hogy Turbo Boost módban mekkora CPU feszültségemelést hajtson végre a rendszer. A siker érdekében ezzel a beállítással is érdemes foglalkozni.

A fentiek azért fontosak, mert az új, második generációs processzorok és az új lapkakészletek esetében a BCLK órajel emelésére csak minimális lehetőség van, azaz BCLK emeléssel érdemi tuningra nincs mód. Az ASUS alaplapjainál 103-104 MHz körüli maximális BCLK órajelet értünk el, ami tuning szempontjából nem sok, de sajnos egyéb gyártóknál sem jobb a helyzet ilyen téren, ugyanis egy órajel generátor állítja elő az összes fontosabb órajelet, szóval ha a BCLK értéket módosítjuk, egyéb órajelek (Pl.: PCI Express) is módosulnak, ami a rendszer instabil működéséhez vezet. Ezzel az Intelnél azt szerették volna elérni, hogy a tuningosok "K"-s processzorokat vegyenek, amelyek szorzózár-mentes kivitelben érkeznek, így 57-es szorzóig bármilyen értéket beállíthatunk náluk. A tuning menüben az OC Tuner opcióra lépve aktiválhatjuk a TurboV szolgáltatást, amely automatikus CPU és memória tuningot hajt végre. Kezdő tuningosok számára jó megoldás, de kézi beállításokkal jobb eredményeket lehet elérni.

A Tool menüpontban az OC beállítások profilként elmenthetőek minden alaplapnál, ami kényelmes tuningot tesz lehetővé. Ugyanebben a menüpontban találjuk az ASUS EZ Flash szoftvert is, ami grafikus kezelőfelület alkalmazása mellett teszi lehetővé a BIOS gyors frissítését.

Vezérlők, fogyasztás, hőfokok

[bold]HDTune és HDTach

[/bold]

A HDTune és HDTach alkalmazások segítségével azt próbáltuk kideríteni, hogy az alaplapok USB és SATA vezérlői hogyan teljesítenek ugyanazokkal a merevlemezekkel. Az egyes tesztek eredményeit a lenti diagramokon láthatjuk. A képek magukért beszélnek.

[bold]SATA 3Gbps

[/bold]

[bold]USB 2.0

[/bold]

[bold]eSATA

[/bold]

[bold]Fogyasztás

[/bold]Az alaplapok fogyasztását szokásunkhoz híven ezúttal is többféle terhelés segítségével próbáltuk megvizsgálni. Első körben üresjáratban, utána üresjáratban, az energiatakarékossággal kapcsolatos funkciók bekapcsolásával, majd CineBench R11.5 alatti terhelés alkalmával, míg végül Far Cry 2  futtatása közben összegeztük, hogy milyen fogyasztás mellett üzemel az adott rendszer. A H67-es alaplapnál nem csak GeForce GTX 470-es videokártyával, hanem a processzorban helyet foglaló második generációs Intel HD Graphics alkalmazásával is megnéztük, hogy mennyit fogyaszt az adott rendszer. A mérési eredmények az alábbi diagramon szerepelnek.

Az eredmények láttán tulajdonképpen nem nagyon lepődhetünk meg. A full extrás Deluxe kivételével nagyjából együtt volt a mezőny fogyasztás tekintetében. A P8H67-M EVO modell esetében kipróbáltuk, hogy mi a helyzet akkor, ha videokártya helyett a processzor integrált videó vezérlőjét fogjuk munkára: a különbség látványos. Persze tény, hogy ebben az esetben a komolyabb játékokat el kell felejteni, de általános mindennapi munkára, filmnézésre és netezésre tökéletesen alkalmas a kis fogyasztás mellett üzemelő H67-es rendszer integrált videó vezérlővel is.

[bold]Hőmérsékletek

[/bold]

A P67-es és H67-es alaplapok egyetlen chipből álló lapkakészlettel rendelkeznek, így ezúttal csak ennek a chipnek a hőfokát vizsgáltuk.

A mezőny nagyjából együtt van: a P8P67 Deluxe és P8P67 esetében hajszál híján egyforma hőmérsékleti értékeket regisztráltunk. A P8P67-M Pro már egy picivel jobban melegedett. A P8H67-M EVO  platformvezérlő chipje üresjáratban és terhelés közben is jobban melegedett, mint a többi alaplap PCH vezérlője, de a különbség nem kirívó.

Végszó

Az ASUS az UEFI BIOS-szal és az alaplapok mellé járó kiegészítő alkalmazásokkal küzd a vásárlók kegyeiért. Az alaplapok felépítés és szolgáltatások tekintetében is jól vizsgáztak, így a négy versenyző közül egy sincs olyan, amit ne ajánlanánk nyugodt szívvel. A fontosabb különbségeket összefoglaltuk egy táblázatban.

Az alaplapok alapjáraton is rendelkeznek legalább két SATA 6 Gbps-os porttal és a külső vezérlő alkalmazásának köszönhetően legalább két USB 3.0-s portot is találunk rajtuk, azaz ebből a szempontból "jövőbiztos" megoldásnak tekinthetjük őket, bár tudjuk, hogy a technológia rohamos fejlődése miatt pár év múlva ezek a termékek is elavulnak, de ez az élet rendje.

Az alaplapok közül pénztárcánk és igényeink alapján érdemes választani. Amennyiben egy alacsony fogyasztás mellett üzemelő konfigurációt szeretnénk építeni, amely többnyire általános irodai célokat szolgál, akkor a versenyzők közül egyértelműen a P8H67-M EVO lehet az egyetlen alternatíva, mivel csak ez a termék rendelkezik FDI linkkel és videó kimenetekkel. Ez az alaplap azoknak is jó választás lehet, akik rendelkeznek még IDE csatolófelülettel ellátott merevlemezzel és optikai meghajtóval, amelyektől nem szeretnének megválni, ugyanis a mezőnyben ez az egyetlen egy olyan alaplap, amelyen van IDE csatlakozó.

A P67-es modellek között az abszolút csúcsot a P8P67 Deluxe képviseli (legalábbis jelenlegi tesztünkben), így ha valaki egy jól felszerelt alaplapot keres Sandy Bridge processzorához és nem sajnál a deszkáért 57 000 forint körüli összeget kiadni, az bátran választhatja a P8P67 Deluxe-ot, nem fog csalódni benne. Az említett alaplapon egyébként a többiekkel ellentétben nem ALC892-es, hanem egy fejlettebb, minőségibb ALC889-es audió vezérlő helyezkedik el, amelyhez egyébként nem csak optikai, hanem koaxiális audió kimenet is jár. Az ALC 889-es modell jobb jel/zaj arány mellett üzemelő DAC és ADC áramkörökkel rendelkezik, mint ALC 892-es társa.

P8P67 egy átlagos, ATX formátumú P67-es alaplapnak felel meg, amely felszereltség tekintetében szintén nem szégyenkezhet és már ára is emészthetőbb, mint a Deluxé, ugyanis ez a termék kb. 37 000 forintba kerül. A Deluxe-hoz képest jóval szerényebb a felszereltség, de átlagfelhasználók számára bőségesen elég lehet, amit az alaplap nyújt. A Deluxe-hoz képest hiányozhat a második GbE LAN port, az SLI támogatás, a koaxiális audió kimenetet is nyújtó ALC889-es audió vezérlő és a plusz SATA 6 Gbps-os csatlakozó is, de a Bluetooth támogatásról szerencsére azért nem kell lemondanunk.

Ha a régebbi PCI slotokra nincs szükségünk és micro-ATX formátumú alaplap is szóba jöhet a vásárlásnál, akkor a P8P67-M Pro-ra is eshet a választás. Ez a modell jelenleg több, mint 7500 forinttal drágább, mint P8P67-es társa. A kis méret miatt hiányzanak róla a PCI slotok és PCI Express x1-es bővítőhelyből is csak egyetlen egyet kapunk, ami csak akkor használható, ha egyslotos videokártyát helyezünk el a rendszerben, ugyanis a kétslotos kártyák eltakarják a PCI Express x1-es slotot. Pozitívum viszont, hogy a P8P67-tel ellentétben ennél az alaplapnál rendelkezésre áll eSATA csatlakozó, ráadásul 6 Gbps-os, valamint az USB 2.0-s portok száma is több: 12 db helyett 14 db.

Természetesen azoknál az alaplaoknál, ahol Bluetooth támogatás nem áll rendelkezésre, egy párezer forintos USB 2.0-s Bluetooth stick segítségével könnyedén orvosolhatjuk a problémát (P8H67-M EVO, P8P67-M Pro).

Messzemenő következetetéseket és plecsniket még nem szeretnénk osztogatni, mert még több gyártó alaplapjaival is fogunk foglalkozni a következő hetekben. Egy gyártó termékpalettáján belül szinte csak a pénztárcánk és az igényeink szabják meg mit vegyünk. Sokkal érdekesebb az, hogy a különböző gyártók mivel tudnak kitűnni a mezőnyből, ki milyen extrákat kínál. Jövő héten az MSI alaplapjai következnek.

A tesztben szereplő ASUS alaplapokat az ASUS magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön, amiért ezúton is köszönet![bold]

[/bold]