Amikor valakinek leáll a légzése, akár légúti elzáródás, akár a tüdők működésképtelensége miatt, minden másodperc számít. Oxigén hiányában előbb-utóbb leáll a beteg szíve, agykárosodás lép fel, összességében elmondható, hogy ha nem jut oxigén a szervezetbe, hamar nagyon nagy bajban lehet a beteg. A Bostoni Gyermekkórház kutatói azonban kitaláltak egy gyors megoldást a problémára: olyan befecskendezhető oxigént állítottak elő, amely fulladás esetén közvetlenül a véráramba jutva értékes perceket vásárol a betegnek, időt adva az egészségügyi személyzetnek arra, hogy valahogy hosszabb távú megoldást találjanak a légzési problémára.

A kutatók által elvégzett kísérlet során az oxigénnel befecskendezett nyulak 15 percen keresztül túlélték egyetlen fizikai lélegzetvétel nélkül. John Kheir kardiológus, a kutatás vezetője elmondta, hogy régóta próbálkoznak az orvosok a vér közvetlen oxigenációjának megoldásával, hogy szükség esetén a tüdő ideiglenesen „kihagyható” legyen a rendszerből. A 19. század vége óta többen kísérleteztek oxigéngáz befecskendezésével, ennek azonban nagyon komoly veszélyei vannak: ha az aprócska gázbuborékok nagyobb buborékká állnak össze, az akár halálos kimenetelű elzáródást is okozhatnak a tüdő ereiben (tüdőembólia).

Az oxigén folyékony formában történő bejuttatása ugyan megoldaná ez utóbbi problémát, de a procedúrát nagyon alacsony hőmérsékleten kellene végrehajtani. A Kheir és kollégái által megalkotott mikrokapszulák egyesítik mindkét forma előnyeit: a lipidréteggel körülvett oxigénbuborékokat folyékony emulzió veszi körül, így nem tudnak összeolvadni, és nagyobb buborékokat formálni.

A véráramba fecskendezve a részecskék keverednek a vörövértestekkel, és az általuk tárolt oxigén pillanatok alatt átadják a sejteknek. Mire a mikrokapszulák a tüdőbe érnek, a bejuttatott oxigén túlnyomó részét már a vörösvértestek szállítják. A lipidhéj ugyanakkor semmiféle veszélyt nem jelent a szervezetre, a test előbb-utóbb felszívja annak maradványait.

A beinjekciózott nyulak, mint már említettük 15 percig túlélték légzés nélkül, közben pedig normális maradt a vérnyomásuk és a szívverésük is. Ez alatt az idő alatt az oxigénhiány semmiféle jelét nem mutatták, és a kezelésnek mellékhatásai sem jelentkeztek.

Kheir elmondása szerint a keverék előállítása egyszerű és olcsó procedúra. A mikrokapszulák gyakorlatilag magukat rakják össze, ha a lipideket oxigéndús környezetben ultrahang hullámoknak teszik ki egy szonikálásnak nevezett folyamat során.

A vér közvetlen oxigenálására persze más módszerek is vannak, ezek azonban általában a vér testből való „kivezetését”, majd visszapumpálását igénylik, így míg műtétek vagy hosszabb távú kezelések során kétségkívül jól alkalmazhatók, a sürgősségi ellátásban nem jelentenek megoldást.

Kheir elmondása szerint a dolog szépségét éppen gyors hathatóssága adja. A kutató elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a technológia módosításával akár 30 percig is pótlódhat a légzés, az pedig már rengeteg mindenre elég. Ennél tovább a kutató szerint nem nagyon lehet menni, mivel a mikrorészecskék nem töltődnek fel újra. Hosszabb idő esetén így folyamatos injekciózás szükséges, a szervezet viszont csak egy bizonyos pontig viseli el a többletfolyadék jelenlétét az érrendszerben. A módszer tehát kifejezetten sürgősségi ellátásra való, hangsúlyozottan átmeneti, „időnyerő” megoldás, amíg permanensebb mód nem nyílik az oxigénhiány megakadályozására ‒ annak viszont zseniális.