Outland - Egy igazán kétszínű játék

Az Outland egy nagyon élvezetes, ötletes játékmenettel megáldott platformjáték, mely csökkentett árával bőven megéri a pénzét.

Outland - Egy igazán kétszínű játék

1. oldal

Nyár, kánikula és az igazán ütős AAA kategóriás játékok teljes hiánya. Kétség sem férhet hozzá, hogy megérkezett az évről évre tapasztalható nyári uborkaszezon, amikor alig jelenik meg említésre méltó felsőkategóriás játék. Ilyenkor szoktuk kinyitni az indie játékokkal teli ládikánkat, ami általában tele van jobbnál jobb alkotásokkal. Ezúttal például a Housemarque által fejlesztett Outland akadt a kezünkbe, mely egy nagyszerű, és igen egyedi látványvilággal megáldott 2D-s platformjáték. A PSN-ről és az XBLA-ről letölthető program két-háromezer forintot kóstál, és amint majd alább is olvashatjátok, bőven megéri az árát.

Platformjátékról lévén szó, a sztori esetében nem kell semmi eget rengetőre számítani, de egy ilyen programtól nem is vártunk többet. A célnak ugyanakkor megfelel, hiszen felkelti az ember érdeklődését, és megfelelő keretet nyújt a játékmenethez. Az Outland háttértörténete szerint 30.000 évvel ezelőtt a napnak és a holdnak parancsoló Káosz Nővérek a világ elpusztítására törtek, amelyet csak egy hős önfeláldozásának köszönhetően sikerült megakadályozni, akinek halála előtt még sikerült az Örökkévalóság Templomába rabul ejteni őket. A játékban ennek a hősnek egy reinkarnációját fogjuk irányítani, akinek fel kell vennie a harcot a templomból kiszabadult Nővérekkel.

Az alapok terén nincs túl sok újdonság, a program egy akcióelemekkel megfűszerezett platformjáték, amelyben az ügyesség és az ugrások pontos időzítése ugyanolyan fontos, mint az ellenfelek aprítására használható kardunk forgatása. Az újdonságot a játékban használt kétféle „energia” jelenti, ami annyit tesz, hogy a pályákon lévő szörnyek és az előrehaladásunkat akadályozó energiasugarak, lövedékek is két formában tűnnek fel. Ahogy a főellenségek szerepét betöltő két Nővér irányítani tudja a napot és a holdat, úgy az ellenfeleknek is van egy kék és egy vörös változata. Ahhoz, hogy hősünk felülkerekedjen az útjában lévő akadályokon, neki is irányítania kell ezeket az erőket. Szerencsénkre ezt nagyon hamar meg fogjuk tanulni, és képesek leszünk egy gombnyomással váltogatni a használt energiákat (magyarul megváltozik a színünk). Innentől kezdve két dologra kell figyelnünk: egyrészt minden szörnyet csak akkor tudunk megsebezni, ha hősünk színe azokkal ellentétes, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a különféle energiasugarak csak akkor okoznak sebzést, ha velünk ellentétes a színük. A játék elején ez persze még nem okoz túl nagy nehézséget, mivel ekkor még bőven van időnk váltogatni a vörös és kék formák között, ám később bizony nagyon kell koncentrálni, hiszen sokszor az ugrások, esések közben, a másodperc tört része alatt kell többször is színt váltanunk. Nem beszélve az egyes pályák végén ránk váró főellenségekről, amik legyűrése igazán embert próbáló feladat. Ezeknél nem megyünk semmire eszetlen vagdalkozással, rá kell jönnünk, hogy milyen speciális módon lehet megsebezni őket, majd végre is kell hajtani azokat a mozdulatokat. Ami nem is olyan egyszerű, amikor folyamatosan különböző színű sugarakkal bombáznak minket.

2. oldal

Az nem is kétséges, hogy ez a játékmechanika nagyon ötletes platform elemeket és izgalmas harcokat tesz lehetővé az Outlandben, ami önmagában persze mit sem érne, ha nem párosulna egy nagyon jól belőtt irányítással. Szerencsére a játékban ezzel sincs probléma, hősünk mozgatása és a harc is nagyon gördülékenyen lett megoldva, ha valamit elbaltáztunk, vagy meghaltunk, azt mindig csak magunknak köszönhetjük, és nem a játékban kell keresnünk a hibát. Színesíti a játékmenetet, hogy karakterünk idővel új képességeket is képes megtanulni, amik a harcban, és az ügyességi részeknél is kapóra jönnek. Ilyen például az erősebb kardcsapás vagy a támadásra használható hatalmas energiasugár, mellyel pillanatok alatt megtisztíthatjuk a pályát az ellenfelektől.

Mivel manapság egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a kooperatív többjátékos módok a játékokban, nem csoda, hogy az Outland sem akart kimaradni a jóból. Kezdjük a rossz hírrel: alig pár héttel a megjelenést követően szinte lehetetlen játékostársat találni. Ez meglehetősen érthetetlen számunkra, hiszen egyáltalán nem rossz a program e része, sőt, talán még élvezetesebb is, ha ketten megyünk a pályákon. Viszont a kihaltság miatt jó eséllyel csak akkor tudjuk kipróbálni a koop módot, ha van egy ismerősünk, akivel közösen vágunk bele a játékba. Ha ez megtörtént, akkor három lehetőség közül választhatunk. Ha akarjuk, akkor akár az egész sztorimódot végigjátszhatjuk 2 karakterrel, illetve indíthatunk arcade meneteket is. Utóbbiban minden megölt ellenfél után pontokat, szorzókat kapnak a játékosok, a cél pedig az, hogy az adott idő alatt minél többet összegyűjtsünk ezekből. A multi legjobb része azonban kétségtelenül a Kihívás mód, amiket a sztorimód során kell megnyitni (öt darab van belőlük). Ezek speciális pályák, amiken különféle, szoros együttműködést igénylő feladatokat kell végrehajtaniuk a játékosoknak. Az első pálya még meglehetősen egyszerű, hiszen mindössze annyi a feladat, hogy adott idő alatt összegyűjtsük a pályán lévő pénzérméket. De vannak ennél fifikásabbak is, például az a pálya, amikor a pályán lévő bombákat felhasználva kell szétrobbantanunk az utunkat álló kőfalakat. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mivel a játékosoknak egymás között kell zsonglőrködniük a bombákkal, mielőtt azok felrobbannának. Van tehát bőven kihívás a kooperatív módban is, viszont nagyon szórakoztatóak a feladatok.

3. oldal

Nem kerülhetjük ki, hogy pár szót ejtsünk a játék látványvilágáról is, annál is inkább, mivel elsőként biztos mindenkinek ez kelti fel a figyelmét az Outland esetében. A grafika nagyon minimalista, már ami a látvány technológiai oldalát illeti. Az effektek hiányát a finn fejlesztők csodás, művészi hátterekkel és színgazdag látványvilággal pótolták. Már ha beszélhetünk színgazdagságról egy olyan világban, amiben a kék és a vörös dominál. Ettől függetlenül az egyes pályák nagyon változatosak, hiszen mindegyik egyedi környezetet ábrázol (például dzsungel, alvilág, havas hegyvidék). Érdemes megjegyezni, hogy az egyes pályák nem különálló helyszínek, ahova csak ledob minket a játék, tulajdonképpen egy nagy nyitott világban kalandozunk. Mindegyiknél találhatunk „ajtókat”, teleportokat, így bármikor visszamehetünk kalandjaink korábbi helyszíneire, ami különösen akkor válik hasznossá, ha eszünkbe jut, hogy korábban elfelejtettünk felvenni valamit, netán szeretnénk felfedezni az ott lévő titkos helyeket (hiszen azok is vannak). A hangzás terén elsősorban a nagyszerű zenéket kell kiemelnünk, amik között találhatunk andalító, lassabb tempójú és pörgősebb dallamokat is. A szinkronnal nem érdemes sokat foglalkozni, hiszen a narrátor pár mondatán kívül nincs más szöveg a játékban.

Amint a bevezetőben említettük, az Outland megéri a pénzét, ráadásul letölthető játékhoz képest egyáltalán nem rövid a játék. Már az egyjátékos mód is legalább 8-10 óra játékidőt garantál, és akkor még nem foglalkoztunk a multival, ami alaposan megnöveli a szavatosságot. Aki tehát egy egyedi látványvilággal megáldott, ötletes platformjátékot keres, az nyugodtan megvásárolhatja a programot, a szórakozás garantált. Csak egyetlen dolgot fájlaltunk, de azt nagyon: nincs offline multi.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward