Az 1999-ben megjelent Outcastot forradalmi játéknak nevezte a GamesRadar, ugyanis olyan lehetőséget adott egy 3D-s nyitott világú játék felfedezésére, amit a 2 évvel később érkező GTA III tudott csak ismét felmutatni. A siker után egyértelmű volt, hogy készül a folytatás, azonban az Outcast II: The Lost Paradise sosem látott napvilágot, ugyanis az Appeal sajnos csődbe ment és így a fejlesztés is leállt. Az elkövetkezendő években is hányattatott sors várt az azóta kult magasságokba emelkedett játékra.
A 2014-es Kickstarter kampányban nem sikerült a HD Remake-ért kért 600.000 dollárt összekalapozni, 45%-os támogatottságot ért el a próbálkozás. Még ugyanezen év decemberében viszont kijött az Outcast 1.1, ami egy remaster volt és főként a stabilitás és a nagyobb felbontású képernyők támogatásában lépett nagyot előre. 2017-ben egy remake érkezett Outcast: Second Contact címmel, szintén az Appeal műhelyéből, de 2021-ig kellett várni, mire a THQ bejelentette, hogy jön az Outcast 2: A New Beginning, amiből a 2-es számot lehagyva érkezett meg ez a játék.
A New Beginning szabad kezet adott az alkotóknak és a végeredmény egy olyan játék, amiben minden ismerős lesz a nagy előd rajongóinak, de rengeteg változtatást és újítást is sikerült beletenni. Adelpha világa még mindig idegen és gyönyörű, a küldetésekbe igyekeztek mélységet csempészni, nagyonsok beszélgetés és extra lore van belepréselve a főhős pedig szinte mit sem változott az elmúlt 25 évben.
Ebben az Outcastban Kutter Slade elveszítette a memóriáját és látomások, nehezen megmagyarázható „lélek-utazások” során kap vissza töredékeket, de mindeközben a jelen bizonyos pillanataiba is bepillantást nyer. Persze megint csak ő a nagy megmentő, akit az istenek küldtek, de a hős útjának nevezett cikluson belül a magánélet, a ki a gonosz? kérdése és új idegen barátaink mindennapi életére rápillantás is okoz majd dilemmákat.
Kutter Slade szerencsére nem egy 2 dimenziós papírmasé hős, amikor látja mibe keveredett, akkor is ott viaskodik benne a családjáért érzett felelősség, a szülőbolygójának a szerepe és azt is jól látja, hogy Adelpha lakóinak életében is sok intrika és ellentét lapul. Ez még izgalmasabbá teszi a történetszálat, de még egy dolog van, amiben jól lavírozik a játék. Ez pedig a humor, önmaga kinevetése vagy az életszerű bolondozás, a kulturális különbségekből fakadó félreértések vagy a generációs szakadékok okozta egymásra fújás. Ahhoz képest, hogy mekkora büdzséből készült a játék tényleg nem túlzás azt mondani, hogy élettel teli, érdekes, vicces és…néhol elnagyolt.
A bevezető, a felszerelésünk megszerzése érdekes mód olyan kevés figyelmet kapott, hogy kis túlzással az első 15 percben megvan mindenünk és ezeket ládákból szedjük ki, ha már épp arra jártunk egy megmentős küldetés során. Persze új mozdulatokat, skilleket, passzívokat és speciális képességeket is kapunk, aminek egyik főszereplője a jetpackunk lesz. Ez a mozgékony eszköz a felfedezés és a harc kulcsfontosságú eleme, de ha lőni, kitérni, manőverezni, közelharcolni, guggolni, gyógyítani is akarunk egy összecsapás közben akkor jobb, ha gamepadot használunk, vagy 1-2 plusz ujjat növesztünk a billentyűzethez.
A világ megmentése közben méhkirálynők csalogatására, ősi könyvtárrom felkutatására is lesz lehetőségünk, de ősi ereklyét, kihaltnak hitt faj tojását, portál kapukat és sok egzotikus dolgot felfedezhetünk még. Persze az open world játékokra jellemző gyűjtögetős rész sem maradt ki, de nem éreztem, hogy annyira túlzásba lett volna víve a játék ezen része. Érdekes mód a játék zenéje a klasszikus Star Wars és az első Conan filmzenéjére hasonlít sokszor. Ritkán találkoztam olyan OST-vel, ami ennyire előhívná régebbi filmek hangulatát, sőt, azért is dicséret illeti a megalkotóját (Lennie Moore) és a fejlesztőket, mert nagyon sok, jó játék vérzik el azon, hogy a monoton vagy unalmasba fulladó, jellegtelen zenéjét 10 perc vagy pár óra múlva inkább kikapcsolja az ember.
Nosztalgiára mindenképp alkalmas, de a stílus kedvelőinek is ajánlható az Outcast – New Beginning, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy ez nem Witcher méretű és hátterű játék. Apró bugokat láttam csak, részben vizuális téren, részben pedig az első küldetésnél, amikor egy olyan ajtó zárva maradt, aminek nyitva kellett volna lennie alapból. Egy újratöltés megoldotta, de walkthrough videót kellett nézzek hozzá. A grafika, a történetszál, a humor és a zene sok szeretetet kapott, Kutter Slade-et pedig hősnek teremtették és nincs olyan küldetés, amit ne tudna megoldani.
