Shop menü

ÖT LÁBON JÁR A KENGURU

A kenguru farka jóval több egy egyszerű, passzív mankónál: a testsúly jelentős részét hordozza járás közben, és nagyobb előre mutató erőt fejt ki, mint az állat másik négy végtagja együttesen.
Jools _
Jools _
Öt lábon jár a kenguru
Galéria megnyitása

A szakértők régóta tisztában vannak azzal, hogy a kenguruk mozgásában fontos szerepet játszik méretes farkuk, arra azonban mostanáig nem derült fény, hogy mennyire „lábszerűen” használják ezen testrészüket az állatok. Amikor az erszényesek álló helyzetben vannak, hátsó lábaikon túl izmos farkukra is rátámaszkodnak, miközben felsőtestüket megemelik. A kanadai Simon Fraser Egyetem kutatói azonban nemrégiben igazolták, hogy a farok jóval több egy egyszerű, passzív mankónál.

Galéria megnyitása
A kenguruk farka 20 csigolyát tartalmaz, amelyek viszonylag nagy mozgásszabadságú ízületeket képeznek, lábaik ezzel szemben kizárólag néhány hosszú csontból állnak. A szakértők eredetileg úgy vélték, hogy a farok szerepe a különleges, „ötlábú” mozgásban egyszerűen annyi, hogy egy mankóhoz hasonlóan segít a testsúly megtartásában, magyarázza Max Donelan, a mostani kutatás vezetője. Senki sem tudta azonban, hogy pontosan milyen mértékű támogatást nyújt, és a farok által kifejtett erőhatásokat sem vizsgálták.

Az utóbbi időben azonban több kutatás is olyan eredményeket mutatott fel, amelyek alapján egyértelművé vált, hogy a kenguru farka jóval több, mint aminek első pillantásra tűnik. A testrész nagyobb izmokat hordoz, mint a mellső végtagok, és sejtjeiben rengeteg mitokondrium található, ami szintén arra utal, hogy ezek a szövetek jelentős erőkifejtésre lehetnek képesek.

Donelan és kollégái a rejtély megfejtése érdekében öt vörös óriáskenguru mozgását tanulmányozták, miközben azok laborbeli kifutójukban sétálgattak. A kifutó plafonja olyan alacsonyra volt helyezve, hogy az állatok nem tudtak ugrálni, a sima sétához azonban elég helyük volt. A szakértők videofelvételeket készítettek, illetve a padlóban elhelyezett műszerek segítségével is adatokat gyűjtöttek az állatok mozgásáról, amelyek révén képesek voltak megállapítani, hogy az egyes lábak és a farok milyen módon és milyen mértékben járul hozzá a haladáshoz.

Az eredmények Donelan csapatát is meglepték: a kenguruk ténylegesen lábként használják farkukat, amely azon kívül, hogy a testsúly jelentős részét hordozza, nagyon is aktív szerepet tölt be az állatok mozgásában. A testrész izmai jelentősebb előre mutató erőket generálnak, mint a négy láb együttesen, tehát ténylegesen a farok az, amely előre segíti az állatokat. Evolúciós szempontból Donelan szerint azért lehetett előnyös a farok járásba való bekapcsolódása, mert ezáltal a mellső végtagok mérete és tömege lecsökkenthetett, így a kenguruk jellegzetes, ugráló mozgása még hatékonyabbá válhatott. Feltehetően főként ennek köszönhető, hogy egyes fajok 60 km/órás sebességet is képesek elérni.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére