A cickányokban első pillantásra nincs semmi különös: a többnyire az egereknél is kisebb állatok életük javát észrevétlenül töltik a Föld füves területein és erdőiben. Ugyanakkor érdekes, hogy rendkívüli módon elterjedtek, amiben fontos szerepe van, hogy nagyon nagymértékben képesek alkalmazkodni a hideghez. Az egész Európában megtalálható erdei cickány például még a koponyáját is összezsugorítja a télre készülve.
Elsőként August Dehnel lengyel zoológus figyelte meg az 1940-es években, hogy a cickányok testmérete lecsökken a hideg évszakban, de hogy a változás milyen mértékű, arra csak az utóbbi évek kutatásai derítettek fényt. A koponyaméret alakulásának pontos menetét pedig egy egészen friss tanulmány ismerteti, amelynek szerzői huzamosabb ideig követtek nyomon néhány állatot.
A Max Planck Madártani Intézet kutatói, Javier Lazaro doktorandusz vezetésével 12 erdei cickányt fogtak be a németországi Möggingen környékén. Az állatokat megröntgenezték, majd nyomkövető mikrochipekkel látták el, mielőtt szabadon engedték volna őket. A következő több mint egy év során aztán rendszeresen újra elkapták a cickányokat, hogy ismét megvizsgálják az egyedeket.
Az eredmények alapján mind a 12 állat ugyanazt a trendet követte: a fejük nyáron volt a legnagyobb méretű, télen pedig a legkisebb, és koponyaméretük tavasszal kezdett újra megnőni. A cickányoknak ugyanakkor nemcsak a koponyájuk lett kisebb, hanem az agyuk is, egyes esetekben teljes 30 százalékkal. Továbbá az állatok más szervei is veszítenek méretükből. A cickányok testtömege július és február között összesen átlagosan 18 százalékkal csökken, és testméretük maximuma 83 százalékkal volt nagyobb, mint a legkisebb, téli testméret.
A cickányok nem az egyedüliek, amelyek méretbeli változásokon esnek át a külső körülmények hatására, hiszen sok állat veszít a súlyából a hideg hónapokban, amivel időnként az is együtt jár, hogy zsírtartalékaik felélésén túl más szerveik is kisebbé válnak. A cickányok esete azonban még ennek tudatában is extrém, hiszen a rágcsálók koponyájuk és agyuk méretét is széles határok közt alakítják az év során, ráadásul testméretük még az igazán ínséges idők előtt csökkenni kezd.
A koponya nagysága valószínűleg úgy változik, hogy annak anyaga ősszel részben felszívódik a szervezetben, majd tavasszal újjáépül, mondja Lazaro. Ennek a folyamatnak pontos megismerése pedig cickányokat kutatókon túl a degeneratív csontproblémákkal, például a csontritkulással foglalkozók számára is fontos információkkal szolgálhat.
A szakértők szerint a cickányok extrém súlyvesztése egy harmadik stratégia a hideg hónapok átvészelésére a téli álom és a költözés mellett. Mivel telente sokkal kevesebb a táplálék, a testméret, és különösen az agy nagyágának csökkentésével sok energiát lehet spórolni. A cickányok esetében ráadásul tényleg tetemes energiamennyiségről lehet szó, hiszen a leggyorsabb anyagcseréjű állatok közé tartoznak bolygónkon.
Lazaro és társai a továbbiakban azt szeretnék vizsgálni, hogy a kisebb agyméret hogyan hat a cickányok mentális működéseire, és hogy pontosan mennyi energiát spórolhatnak meg az állatok a különös stratégiával.
