Sikeresen teremtettek kapcsolatot egy rézuszmajom agya és egy másik majom gerincoszlopa közt a Harvard kutatói. A szakértők elektromos jelekké alakították az irányítónak nevezett állat agyi aktivitását, majd az impulzusokat az altatásban levő másik állat gerincébe vezették, amely a stimulusokra válaszul mozgatni kezdte végtagjait.

Az eredmények igazolják, hogy az agy és a végtagok közti összeköttetési problémák számítógépes rendszerek révén áthidalhatók, és a felhasználó mozgásra való szándéka a technika révén tényleges izommozgást válthat ki, magyarázza Bernard Conway, a skóciai Strathclyde Egyetem biomérnöke. A projekt óriási előrelépést jelenthet a bénult, illetve művégtagokkal rendelkező betegek kezelésében.

A szakértők első lépésben egy chipet ültettek be az irányító majom agyába, amely 100 neuron aktivitását monitorozta. Ezt követően rögzítették, hogy a majom különböző mozdulataihoz milyen agyi működés párosul. Az „avatár”, vagyis az altatásban lévő állat gerince mentén 36 elektródát helyeztek el, majd kipróbálták, hogy ezek aktiválása hogyan vált ki különböző mozdulatokat a majomból.

Végül a két majmot egymáshoz kapcsolták, vagyis az irányító agyának aktuális működési mintázatát elektromos impulzusok formájában az avatár elektródáiba vezették. Az avatár kezébe egy joystickot helyeztek, amelyet az irányító szándékai vezéreltek. A kapcsolódás a tesztek 98 százalékában sikeresnek bizonyult, vagyis az avatár keze valóban úgy mozgatta a joystickot, ahogy az irányító akarta.

„Fő célunk a központi idegrendszer sérüléseinek áthidalása lenne” – mondja Ziv Williams, a kutatás résztvevője, aki szerint egy napon egy kellően kifinomult rendszerrel a gerincsérült betegek közel teljes mozgástartománya helyreállítható lehet.

Amíg ez az idő eljön, számos probléma vár megoldásra. Bár az eredmények kétségkívül lenyűgözőek, a rendszer jelenlegi állapotában még meglehetősen egyszerű, így precíz mozgáskontrollra nem alkalmas. A bénult betegeken való alkalmazáskor pedig további kihívásokat kell majd legyőzni, mivel a használatlanságból adódóan az ilyen páciensek izmai sokkal nehézkesebben működnek, mint az egészséges embereké.