Ritka eseményt figyeltek meg a csillagászok: a Nap egyszerre produkált két hatalmas napkitörést, amelyek egymástól térben 500 ezer kilométerre voltak. Az elmúlt napokban a Nap még a legutóbbi, rendkívül aktív évéhez képest is figyelemre méltóan viselkedett. Két napfoltot, az AR3559 és az AR3561 jelűt vizsgáltak a szakértők, amelyek egyszerre törtek ki. A kitörések még együttesen sem érik el az X-osztályt, együttes értékük M5.1 (ami a második legmagasabb energiájú kitörési osztály felénél található). Ennek ellenére a duó együttes viselkedése ritka jelenségnek számít, ami a Nap aktivitásának egy újabb érdekességére derít fényt.

A szimultán kitörések nem véletlenek, a csillagászok évtizedek óta tudnak ilyenekről, és több ezer mintát elemeztek, de egészen a közelmúltig nem volt lehetőségünk arra, hogy teljes pompájukban vegyenek filmre ilyeneket. Ilyenkor a Nap különböző részei válnak aktívvá, annak hatására, hogy a napkoronán keresztül mágneses összeköttetésbe kerülnek egymással. Mivel azonban a kitörések olykor több mint 90 fokos távolságban vannak egymástól, gyakran előfordul, hogy a Földről csak az egyik figyelhető meg közvetlenül.

Az egyik felelős napfolt, az AR3561 különösen hiperaktív: 36 órán belül több mint egy tucat M-osztályú flert és legalább hét C-osztályú flert produkált. (A fler a naplégkör egy ponton való hirtelen felfénylése.) Az AR3561 kisebbnek és kevésbé intenzívnek tűnik, azonban rendkívül gyorsan formálódott, mivel pár napja még nem volt jelen a felvételeken, és növekedését szinte óránként kitörések kísérik. A napkutatók szerint mágneses komplexitása azt sugallja, hogy a jövőben több, valószínűleg erősebb kitörés is bekövetkezhet itt.

A flerek némelyikét koronakidobódás is kísérte, ilyenkor a kitörés olyan intenzív, hogy a napkorona egy része kilökődik az űrbe, nagy energiájú részecskéket indítva útjukra. A szakértők szerint az így kibocsátott űrviharok egyik sem túl erős, illetve nem közelítik meg a Földet annyira, hogy nagyobb hatást gyakoroljon ránk. A hét második felében azonban a szokásosnál intenzívebb lehet a földi magnetoszféra viselkedése, geomágneses viharokkal és erős sarki fényekkel kísérve.

A naptevékenység tavalyi váratlanul erősödése nyomán komoly vita alakult ki arról, hogy a jelenlegi napciklus, amelynek csúcspontját eredetileg 2025-re várták, idő előtt elérte-e a maximumát, vagy az idei évben még intenzívebb tevékenység várható. A 2023-as év utolsó öt hónapjában kevesebb napfolt volt, mint június-augusztusban, ami a korai tetőzés elméletének kedvezett. Az AR3561 viselkedése azonban ismét átrajzolhatja a képet, és lehet, hogy az idei év az elmúlt évtizedek legaktívabbja lesz.