A kísérleti kezelésen átesett 46 éves beteg 2016-ban kapott szívrohamot, és később szívelégtelenség alakult ki nála. Az új beavatkozás során egy műtét keretében 10 darab izomfoltot (400 millió sejttel) ültettek be a szíve felszínére. Állapota ezután három hónapig stabil maradt, ami elég volt ahhoz, hogy beültethető szívet találjanak számára. A kutatók megvizsgálták a beültetés során eltávolított régi szervet, és megállapították, hogy a beültetett izomfoltok a helyükön maradtak és ereket képeztek.

A 2021-ben elvégzett kísérleti kezelés eredményeit január 29-én tették közzé a Nature oldalain, olyan korábbi vizsgálatok eredményeivel együtt, amelyek során 40, illetve 200 millió sejtet tartalmazó izomtapaszokat teszteltek rhesusmajmokon (Macaca mulatta). „Most először áll rendelkezésünkre olyan laborban növesztett biológiai transzplantátum, amely képes stabilizálni és erősíteni a szívizmot” – mondja a tanulmány társszerzője, Ingo Kutschka, a Göttingeni Egyetem szívsebésze.

A kezelés nem hivatott helyettesíteni a teljes transzplantációt, de segíthet az előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegeknek, akik új szívre várnak. „A rászoruló betegek kevesebb mint 1%-a jut el a szívátültetésig” – mondja Wolfram-Hubertus Zimmermann, a tanulmány társszerzője, a Göttingeni Egyetem farmakológusa. A kutatók eddig 15 betegbe ültettek be hasonló izomtapaszokat, és remélik, hogy további résztvevőket tudnak toborozni.

Becslések szerint világszerte 60 millió ember él szívelégtelenséggel, és a súlyos szívelégtelenséggel diagnosztizáltak több mint fele egy éven belül meghal. A legtöbb rászoruló számára nem áll rendelkezésre beültethető szív, a mesterséges keringető eszközök pedig drágák és invazív műtétet igényelnek. A szakértők évek óta kísérleteznek azzal, hogy őssejteket vagy azokból növesztett izmokat ültessenek be, vagy közvetlenül a szívbe injekciózzanak ilyeneket. Ezek az eljárások azonban gyakran szabálytalan szívverést, tumorok növekedését vagy a szervezet immunrendszere általi kilökődést eredményeztek.

Zimmermann és csapata indukált pluripotens őssejtekből növesztett szívizomot és kötőszöveteket. Ezeket a sejteket kollagéngélbe keverték, hogy tapaszokat hozzanak létre, és kifejlesztettek egy minimálisan invazív eljárást, hogy a szív felszínére helyezzék őket. A kutatók először hat szívelégtelenségben szenvedő makákóba ültették be a tapaszokat. A kezelt majmok közül három két tapaszt kapott, a maradék három pedig ötöt. Az állatok gyógyszereket is kaptak, hogy gátlódjon az esetleges káros immunválasz.

Hat hónap elteltével az öt tapaszt kapott majmoknál a kontrollcsoporthoz képest a szívfal akár 15%-kal is megvastagodott. A tapaszokat kapott majmok közül háromnál a szívverésenként pumpált vér mennyisége is 10%-kal nőtt. A kezelt majmok egyikénél sem fordult elő szabálytalan szívverés vagy alakult ki daganat. Bár a tapaszok nem épülnek be teljesen a szív szerkezetébe, reagálnak annak mozgására, ami megmagyarázza, hogy miért nem okoznak szabálytalan szívverést.

A klinikai kísérletben elsőként részt vevő 46 éves nő súlyos szívelégtelenségben szenvedett, és szívátültetésre várt. A sebészek egy 10 centiméteres bemetszést ejtettek a mellkasának bal oldalán, és 10 izomtapaszt helyeztek fel a szíve felszínére, amelyeket néhány öltéssel rögzítettek. A beteget két olyan immunszuppresszív gyógyszerrel is kezelték, amelyeket általában szívátültetésekhez használnak.

Amikor a sikeres transzplantációt követően megvizsgálták a beteg eredeti szívét, a kutatók úgy találták, hogy a beültetett tapaszokat apró erek szőtték át, ami arra utal, hogy oxigénhez és tápanyagokhoz jutottak a sejtek. A szakértők szerint ez alapján világos, hogy lehetséges izmokat hozzáadni a gyengélkedő szívhez, és hogy ezt biztonságos is. Azóta a szakértők 14 további résztvevőbe ültettek be 20 tapaszt. Közben pedig új tapaszkialakításokat is tesztelnek a makákókon, illetve megpróbálják minimalizálni az immunszuppresszív gyógyszerek szükségességét.