Bár több ezer éve ismert, közel sem állítható, hogy a lepra felfedte volna minden titkát. Egy új kutatásnak köszönhetően most talán végre fény derülhet arra, hogyan fejti ki hatását: egereken végzett kísérletek alapján úgy tűnik ugyanis, hogy a Mycobacterium leprae olyan módon programoz át egyes idegsejteket, hogy azok őssejtekhez hasonlatossá válnak, majd a segítségükkel bejut az izom- és az idegrendszer mélyebb rétegeibe is. Egészen eddig nem volt ismeretes, hogy baktériumok képesek lehetnek hasonló tevékenységre. A felfedezés új gyógymódok kifejlesztéséhez vezethet a lepra és más neurodegeneratív kórképek esetében is.

Évente 200 ezer embert diagnosztizálnak Hansen-betegséggel, avagy leprával. A kór a legrégebb óta ismeret betegségek közé tartozik, mégis meglepően keveset tudunk róla. Ismerjük kórokozóját, valamint azt is tudjuk, hogy daganatszerű sejtszaporulatokat, illetve a környéki idegrendszer károsítása révén érzéketlenséget, illetve szövetelhalást okoz. Senki sem tudja azonban, hogyan terjed el a szervezetben, és pontosan milyen módon hat az idegekre. Tanulmányozása különösen nehéz feladatnak bizonyul, mivel a Mycobacterium leprae laboratóriumi körülmények közt nem szaporítható, így a szakértők csak fertőzött emberek, tatuk és egerek révén tudják vizsgálni a betegség hatásmechanizmusát.

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói a betegség egy ismert, de eddig kevéssé tanulmányozott hatását igyekeztek közelebbről megvizsgálni, mégpedig azt, hogy a lepra kórokozója előszeretettel fertőzi meg a Schwann-sejteket, amelyeknek a perifériás idegek táplálásában és az ingerület terjedésének gyorsításában van szerepük. A kutatók egerek Schwann-sejtjeit izolálták, majd megfertőzték ezeket leprával. Az eredmény meglepő volt: a baktérium lekapcsolta a kifejlett gliasejtekben normális körülmények között kifejeződő géneket, aktiválta viszont azokat, amelyek a sejtek fejlődésének korai időszakában működni szoktak. A visszafejlődött sejtek innentől gyakorlatilag szabadon alakulhattak át csont- vagy izomsejtekké, vagyis a kórokozó a szervezetben bárhova bejutni képes „járműre” tett szert, mondja Anura Rambukkana vezető kutató.

Amikor az átprogramozott sejteket visszajuttatták az egerek szervezetébe, azok egy része valóban átvándorolt az izomszövetekbe, útja során hatékonyan terjesztve a fertőzést. A M. leprae tehát ezzel a lépéssel két ponton is hat a szervezetre: a Schwann-sejtek „eltérítése” révén egyrészt sérülékennyé és kevésbé hatékonnyá teszi az idegsejteket, másrészt arra használja a valamikori gliasejteket, hogy magát álcázva megvesse a lábát a test más szöveteiben is.

Az átprogramozás részletei egyelőre nem ismertek, de Rambukkana reméli, hogy a folyamat további tanulmányozása révén hatékonyabbá válhat a lepra diagnosztizálása, így időben megállítható lesz a fertőzés. A baktérium tevékenységének megértése és esetleges lemásolása pedig egyben újfajta módszert jelenthet arra is, hogy gyógyászati célokra őssejteket hozzanak létre a kutatók az olyan idegrendszeri betegségek gyógyítására, mint például a szklerózis multiplex.