A kutatók csillagközi anyagot találtak az Antarktisz jegébe temetve, és nem, ez nem egy horrorfilm kezdete. A szakértőket régóta foglalkoztatja egy rejtély, egy ritka vasfajta jelenléte, amely szupernóvákban keletkezik, és nem lenne szabad a jég felszínén lennie. Hogyan került oda, ha a közelmúltban nem volt szupernóva-robbanás a közelben? Úgy tűnik, végre megvan a válasz.

A kérdéses elem a vas-60, amely szupernóvákban, azaz hatalmas csillagok robbanásos halálakor keletkezik. A körülöttünk (és bennünk) található vas nagy része vas-56, amelynek atommagjában 26 proton és 30 neutron található. A vas-60 viszont egy olyan vasizotóp, amelynek 34 neutronja van. Felezési ideje 2,6 millió év, és a természetben csak nyomokban fordul elő.

A geológiai leletekből kiderül, hogy mikor érkezett szupernóvákból eredő anyag a Földre az elmúlt évmilliók alatt. Ezért is volt meglepő, hogy néhány évvel ezelőtt a szakértők vas-60-at azonosítottak az Antarktiszon a felszíni hóban, amely kevesebb mint két évtizedes volt. Mivel feltűnt volna, ha ennyire a közelmúltban a Föld közelében felrobban egy csillag, a kutatók más magyarázatot kezdtek keresni az anyag eredetére.

A szakértők azt gyanították, hogy a megfigyeléseknek köze lehet a Lokális Csillagközi Felhőhöz (LIC), ahhoz a poros régióhoz az űrben, amelyen a Naprendszer jelenleg áthalad. Hogy megerősítsék a vas-60 eredetét, a kutatócsoportnak gyakorlatilag időutazást kellett végrehajtania.

„Az elképzelésünk az volt, hogy a Lokális Csillagközi Felhő tartalmaz vas-60-at, és azt hosszú időn át képes tárolni. Ahogy a Naprendszer áthalad a felhőn, a Föld felveheti ezt az anyagot. Ezt azonban akkoriban nem tudtuk bizonyítani” – nyilatkozta az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, Dominik Koll, a Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf ionsugár-fizikai és anyagkutató intézetének munkatársa.

Időgép hiányában a szakértők 30 ezer évre visszanyúlóan szereztek be mélytengeri üledékmintákat, valamint 40 ezer és 80 ezer éves jégmagmintákat. Megállapították, hogy a vas-60 jelek több tízezer év alatt mutatnak megfigyelhető változásokat, ami összhangban áll a Naprendszer Lokális Csillagközi Felhőn keresztüli mozgásával. Ez arra utal, hogy a LIC elég hosszú ideig képes megtartani a szupernóvák által termelt anyagot. „Ez azt jelenti, hogy a Naprendszert körülvevő felhők csillagrobbanások tanúi voltak. Ami először ad lehetőséget számunkra, hogy vizsgáljuk az eredetüket” – teszi hozzá Koll.

Ezeknek a vas-60 atomoknak a megtalálásához a csapat 300 kilogramm jéggel kezdte a munkát, amelyet kémiailag feldolgoztak, hogy kiszűrjék az érdekes fémeket. A feldolgozott minta kezdeti 10 billió atomjából csak néhány volt vas-60. „Olyan, mintha 50 ezer, a tetőig szénával töltött focistadionban keresnénk egyetlen tűt. A géppel ez egy óra alatt sikerült” – magyarázza Annabel Rolofs, a bonni egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője az intelligens számítógépes rendszerek elemzésben betöltött jelentőségét.