A hangyászsünfélék kinézetre is meglehetősen különlegesek, ráadásul a tojásrakó emlősök közé tartoznak, amelyeknek mindössze öt élő fajuk létezik. Nem mindennapi kinézetük meglepő kihívások elé állítja őket, testüket ugyanis a sünökéhez hasonló merev szarutüskék fedik, amelyek miatt nem képesek izzadni. Tekintve, hogy a Ausztrália perszelő sivatagjaiban élnek, ez eléggé meglepő.

Egy kutatócsoport megvizsgálta, hogy izzadás hiányában mégis miként képesek túlélni a forróságot az állatok, és több érdekes stratégiára is fényt derítettek. A szakértők eredményei szerint a hangyászsünök elsősorban orrváladékuk párologtatásával és tüskéik pozicionálásával képesek 40 °C-os külső hőmérséklet mellett is kellően hűvösen tartani magukat.

A hangyászsünök hosszúkás csőrüket és erőteljes karmaikat használják a termeszvárak feltörésére, hosszú, ragadós nyelvükkel szürcsölve fel a rovarokat. Ha ragadozók, például vadmacskák fenyegetik őket, összegömbölyödnek, így a vadak nem képesek lágyabb részeikhez hozzáférni.

A hatékony védelmi rendszer hátulütője azonban, hogy az állatok nem képesek izzadni vagy nyalogatni a testüket, hogy lehűtsék magukat. A rövidcsőrű hangyászsün (Tachyglossus aculeatus), amely az egész ausztrál kontinensen elterjedt, ezt a problémát egyrészt úgy oldja meg, hogy éjszaka aktív, így elkerüli a perzselő nappali hőséget. Ha pedig napközben mégis mozogniuk kell az állatoknak, a házak alatt bujkálnak, és gyakran megmártóznak madárfürdőkben, folyókban vagy strandokon.

Azonban még ezekkel a stratégiákkal együtt is érthetetlennek tűnt, hogy élik túl a forróságot az állatok, a laborvizsgálatok alapján ugyanis 35 °C feletti hőmérsékleten még így is megfőnének. A terepen vizsgálódó kutatók megfigyelései alapján azonban a hangyászsünök 40 °C körüli hőmérsékleten is egészen jól elvannak.

Annak feltárására, hogy ez hogyan lehetséges, a kutatók infravörös kamerákkal figyelték meg a vadon élő állatokat egy Perth közelében lévő természetvédelmi területen. A tudósok 1 év alatt 124 állatról készítettek felvételeket, amelyek elemzésekor kiderült, hogy míg testük nagy része a vörös, a narancssárga és a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázik, a meleg különböző fokozatait jelezve, csőrük vége sötétkék árnyalatú, vagyis kifejezetten hűvös.

Ez a szélsőséges hőmérséklet az orrváladéknak, vagyis a takonynak köszönhető. „Amikor nagyon felforrósodnak, takonybuborékokat kezdenek fújni, amelyek a csőrük hegye fölött törnek elő” – mondja Christine Cooper, a Curtin Egyetem zoológusa, a kutatás vezetője. Ahogy a váladék elpárolog, hő vonódik el, így a csőr majdnem 10 °C-kal hűvösebb az állatok más testrészeinél. És mivel a vizsgálatok alapján a hangyászok hosszúkás orrán keresztül nagyon sok vér áramlik át, ez a megoldás segít lehűteni a test többi részét is.

Hasonló „párologtató hűtést” más fajok is alkalmaznak. A gólyák és a keselyűk például a lábukra vizelnek, hogy hűtsék magukat, a kenguruk pedig sűrűn erezett alkarjukat nyalogatják. A hangyászoknak azonban van egy másik trükkjük is. Megkeményedett, üreges szőrtüszőkből álló tüskéik szigetelésként szolgálnak. Amikor az állatok fáznak, a tüskéket a hátukra lapítják, megakadályozva a hő elszökését. Melegben a tüskék felállnak, így a szigetelőréteg megszűnik, és a hő könnyen el tud távozni.

A következő vizsgálatok során Cooper és társai azt tervezik felmérni, mennyi hőt veszít az hangyászsün a takony elpárolgása és a tüskék gerincmozgásokkal való igazgatása révén. Ez abban is segíthet a kutatóknak, hogy megjósolják, az emlősök ezen ősi csoportja hogyan fog boldogulni a melegebb jövőben.