Oroszország érdekes terveket szövöget az iparági hírek alapján, amelyek eredményeként akár már 2027-ben elindulhat a helyi tömegtermelés 28 nm-es csíkszélesség mellett, már amennyiben minden a tervek szerint alakul. Az ország jelenleg eléggé nehéz helyzetben van több területen, így a félvezetőipari technológiák elérhetősége terén is, amit annak köszönhet, hogy Ukrajna ellen háborút indított, éppen ezért különböző szankciókat vezettek be az ország ellen az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei.
A 28 nm-es csíkszélesség nem valami modern gyártástechnológia, hiszen a TSMC ezt eredetileg 2011-be vezette be, azóta pedig több generációnyi fejlesztés eredményeként már a 3 nm-es csíkszélesség használata folyik, 2026-ban pedig a 2 nm-es csíkszélesség is termelésbe állhat. Ehhez képest az orosz tervek eléggé szerények, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az ország sem chipfejlesztés, sem pedig chipgyártás terén nem rendelkezik komolyabb tapasztalatokkal és igazából átütő sikerekkel sem. Egyelőre sem megfelelő teljesítményű processzorokkal, sem pedig ütőképes videokártyákkal nem rendelkezik az ország, és az AI/HPC piaci versenyben sem igazán tud részt venni.
Az előzetes tervek alapján az orosz félvezetőfejlesztési koncepció teljesítéséhez mintegy 38,43 milliárd dollárnak megfelelő rubelre lesz szükség. A befektetést részben a félvezetőgyártó technológiák fejlesztésére, részben az országon belüli chipfejlesztés támogatására, valamint a helyi szakemberek képzésére, az adatközpontok fejlesztésére, illetve saját fejlesztésű chipek és megoldások reklámozására költhetik majd.
A félvezetőipari gyártás beindítására nagyjából 5 milliárd dollárnak megfelelő összeget fordíthatnak. A rövidtávú célok között szerepel, hogy a 90 nm-es osztályú csíkszélesség alkalmazása mellett felfuttassák a helyi chiptermelést az év végéig, a távolabbi tervek szerint pedig 2027-ig a 28 nm-es, míg 2030-ig a 14 nm-es csíkszélesség tömegtermelés valósulhat meg.
Az ország nagyjából sikeresnek mondható szoftverek és felsőkategóriás szolgáltatások terén, így ezek fejlesztésével nem lesz probléma, a chiptervezés és a chipgyártás azonban már keményebb dió, így mindenképpen szükség lesz megfelelő tudású szakemberek képzésére. Ezzel egy időben a külföldi megoldások körüli technológiák visszafejtése is tervben van egy mérnöki program keretén belül annak érdekében, hogy ezeket Oroszország gyártani tudja. Azokat a termékeket, amelyeket az ország nem tud helyben gyártani, várhatóan Kínából szerezheti be.
Noha a fenti tervek jól hangzanak és nem is tűnnek túl elrugaszkodottnak, azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy még Kína számára sem sikerült az, hogy a kritikusan fontos chipgyártást jelentősebb részét országon belül megoldja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a félvezetőipari élvonaltól óriási távolságra helyezkedik el jelenleg az orosz chipgyártás – így azért már másképp fest a kép.
Az tény, hogy Oroszország nem használhat semmi olyan technológiát, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban, Európában, vagy éppen az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki, ez az aktuális szankcióknak köszönhető. Hogy az országnak végül sikerül-e teljesíteni a felvázolt terveket? Erre az elkövetkező évek választ adnak.
