Óriási üstökösraj vagy egy idegen civilizáció napelemei?

Esetleg valami egészen más? A Kepler űrtávcső különös, eddig sosem tapasztalt fényváltozásokat figyelt meg egy 1500 fényévnyire található csillag körül.

Óriási üstökösraj vagy egy idegen civilizáció napelemei?

1. oldal

Az égbolt Hattyú és Lant csillagkép közötti részén létezik egy csillag, amelyhez hasonlóval még sosem találkoztak a szakértők. A szabad szemmel nem látható égitest az ég azon foltján foglal helyet, amelyet 2009-től négy éven keresztül figyelt a Kepler űrtávcső, több mint 150 ezer csillag fényességváltozásait követve nyomon. A változások vizsgálata révén a Földről nézve csillaguk korongja előtt elhaladó bolygókat reméltek felfedezni a csillagászok, és több ezer esetben sikerrel is jártak, a KIC 8462852 kapcsán azonban valami másra lettek figyelmesek.

A Kepler rengeteg adatot gyűjtött össze elsődleges küldetésének négy éve alatt, amelynek egy részét számítógépes segítséggel elemezték a szakértők, akik azonban a fényváltozási adatsorokat a létező legjobb mintázatfelismerő gépezettel, az emberi aggyal is át akarták vizsgáltatni. Ennek érdekében hozták létre a Planet Hunters nevű kezdeményezést, amelynek keretében saját gépe elé leülve bárki tanulmányozhatja a csillagok fényességi adatait, hogy azok alakulásában periodikus változások után kutasson. 2011-ben a projekt több résztvevője is megjelölte a KIC 8462852-t, mivel a csillag fényváltozásai minden más vizsgált égitestnél különösebbnek tűntek.

Míg egy csillaga előtt elhaladó bolygó általában kevesebb mint egy százalékkal csökkenti központi égitestjének látszólagos fényét, az említett csillag esetében 15, illetve 22 százalékos fényességvisszaesést is rögzített a Kepler. Az 1500 fényévnyire található égitest fénye ráadásul nem is periodikusan változik, így valószínűtlennek tűnik, hogy bolygók okoznák a kilengéseket. A szakértők szerint az is biztos, hogy nem maga a csillag változik, mivel az másként jelentkezne az adatokban. Valami vagy valamik tehát időről időre kitakarják a központi égitest fényét, és időnként olyan mértékben teszik ezt, hogy arra csak egy, a csillag átmérőjének felét kitevő objektum lehet képes.

A KIC 8462852 fényében több száz átmeneti visszaesést figyeltek meg, amelyek egyike sem tűnik periodikusnak. A visszaesések nem szimmetrikusak, ami arra utal, hogy az objektumok különös alakúak lehetnek. Amikor egy bolygó takarja ki a csillagfényt, annak fénye egy kicsit halványabb lesz, majd tartja magát egy bizonyos szinten, amíg a csillag átér a korong előtt, végül ugyanolyan ütemben nyeri vissza eredeti fényességét, ahogy elvesztette azt.

A KIC 8462852 esetében viszont megfigyeltek olyan változást, amelynél a fényesség lassan kezd csökkeni, és utána gyors ütemben növekszik, illetve olyat is, amikor egy nagyobb elhalványulás közben nem stabilizálódik a csillagfény, hanem kisebb mértékben folyamatosan ingadozik. A furcsa, apróbb fényváltozások közepette azért sikerült megfigyelni egy nagyjából periodikus jelenséget is: a csillag látszólagos fényessége összességét tekintve nagyjából 20 naponta esik vissza a legjelentősebben, de időnként ez az időtartam is jelentősen megnyúlhat.

Az eredményeket összefoglaló tanulmányszerzői számos hipotézist megvizsgáltak, amely megmagyarázhatná a különös változásokat, majd nagyrészt el is vetették ezeket. Az biztos, hogy nem a mérőműszerrel, vagy az adatfeldolgozási móddal van a probléma, a fényváltozások valóban fennállnak. Az is kizárható, hogy a napfoltokról lenne szó.

Nagyobb égitestek ütközése nyomán nagyon hasonló fényváltozások jöhetnének létre a csillag köré kerülő törmelékfelhők következtében, ezzel azonban az a probléma, hogy nem figyeltek meg infravörös sugárzási többletet a csillag körül. Márpedig az olyan ütközések során, mint amilyenben például a Hold is létrejött, a kidobódott anyag felhevül, és infravörös fényt bocsát ki. Számos olyan csillagot ismernek a szakértők, amely hasonlít a vizsgált égitestre, így tisztában vannak azzal, hogy normális esetben ezek mennyire sugároznak az infravörös tartományban, és a KIC 8462852 esetében ez nem több a vártnál.

A csillagászok végül annak lehetőségét is tanulmányozták, hogy lehetséges-e, hogy üstökösök tömege kering a csillag körül, az ezeket körülvevő por- és gázfelhők ugyanis megmagyarázhatnák a fényváltozási mintákat. Az infravörös fény hiánya ebben az esetben is egy kicsit furcsa, de tulajdonképpen megmagyarázható. Ha egy másik csillag olyan közel haladt el a KIC 8462852 mellett, hogy gravitációja megkavarta annak külső, jeges égitestekben gazdag, a Nap Oort-felhőjéhez hasonló régióját, jeges objektumokat indíthatott útjára a központi égitest felé, amelyek felmelegedve anyagot dobtak le magukról, illetve egyesek közülük szét is eshettek.

2. oldal

A KIC 8462852 mellett van is egy csillag, amely mindössze 130 milliárd kilométerre található a rendszer közepétől, így felkavarhatta annak Oort-felhőjét. Ezzel az elmélettel azonban az a probléma, hogy nagyon nehéz akkora üstökösöt vagy akkora csapatnyi szorosan együtt keringő üstököst elképzelni, amely képes a csillagfény 22 százalékát kitakarni.

Miután ezeket a magyarázatokat a szakértők gyakorlatilag elvetették, egy vadabb elképzelés eshetőségét is megvizsgálták. Tabetha Boyajian, a kutatás vezetője megmutatta az adatokat Jason Wright csillagásznak, aki az exobolygók általános tanulmányozásán túl azzal is foglalkozik, hogy mit láthatnánk a Kepler adatokban, ha véletlenül egy idegen civilizáció központi csillagába botlanánk bele.

1959-ben Freeman Dyson közzétett egy érdekes elképzelést, amelynek lényege, hogy az emberi energiafelhasználási gyakorlatból kiindulva, egy kellően érett civilizáció eljuthat arra a pontra, hogy saját csillagának minden kiaknázható energiájára szüksége van. Ezt a szakértő szerint például a Dyson-gömb nevű szerkezet révén lehetne megoldani, amely a központi égitestet felhő vagy burok formájában körülvéve begyűjti a kisugárzott energia nagy részét, majd azt valamilyen módon eljuttatja az erre igényt tartó bolygókra. Mivel egy ilyen struktúra alapvetően megváltoztatná a csillag színképét, Dysonnak az volt az elmélete, hogy a kellően fejlett idegen civilizációk talán nagy távolságokból is felismerhetőek lehetnek a csillag spektruma alapján.

A Dyson-gömbnek persze a valóságban nem kell feltétlenül teljesnek lennie. Elképzelhető például, hogy a fejlődő civilizáció csak óriási napelemeket állít pályára csillaga körül, majd ahogy egyre több energiára van szüksége, egyre nagyobb számú ilyen megastruktúrát hoz létre. Egy idő után ezek szintén megváltoztathatják a csillag fényét annyira, hogy az távolról is detektálható lehet. Wright szerint a KIC 8462852 fényében megfigyelt változások akár meg is feleltethetők egy ilyen, épülőben lévő napelemrendszernek, hiszen a gigantikus, furcsa alakú építmények nyomán nagyon hasonló fényváltozásokat tapasztalnánk meg.

A félreértések elkerülése végett senki sem állítja, hogy egy idegen civilizáció éppen napelemeket telepít (illetve telepített 1500 éve) a KIC 8462852 köré. Az ötlet azonban nagyon érdekes. Wright, aki szigorúan tudományos eszközökkel és az adatokra támaszkodva igyekszik megközelíteni a tudományos-fantasztikus művekbe illő teóriát, maga is azt mondja, hogy mindenképp érdemes lehet a különös csillag kapcsán ezen a vonalon is elgondolkodni, egyúttal azonban nagymértékű szkepticizmusra is szükség van.

Wright és kollégái egy egyelőre lektorálás alatt levő tanulmányban foglalták össze, hogy a Dyson által elképzelt, idegen kezek által épített struktúrák hogyan néznének ki a valóságban, és hogyan lehetne detektálni ezeket a Föld környékéről. Ami a KIC 8462852-t illeti, Wright és Boyajian a következő lépésben rádiótávcsövekkel szeretnék megvizsgálni a csillagot, hiszen elméletük szerint egy ilyen méretű szerkezetek létrehozására képes civilizáció olyan rádiójeleket is kibocsáthat, amelyek szerencsés esetben észlelhetők lehetnek 1500 fényévnyi távolságból.

A kutatók a SETIkaliforniai kutatóközpontjának vezetőjével, Andrew Siemionnal közösen azon ügyködnek, hogy engedélyt kapjanak egy nagyobb rádiótávcső használatára, majd ha sikerülne biztató jeleket észlelni, az új-mexikói VLA-val is megvizsgálnáka csillagot. Bár maguk a kutatók is úgy vélik, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy bármit is találnak majd, a megfigyelések nem kerülnének sokba, és jelentős időt sem emésztenének fel. A rádiótávcsöves vizsgálatok ráadásul abban az esetben is segíthetnek a rejtély megfejtésében, ha nem egy idegen civilizációról van szó, hanem valami más zajlik a csillag körül.

Boyajian ugyanakkor más eshetőségeket is fontolgat. A tanulmány alapján a keringő üstökösök lehetőségét sem lehet teljesen elvetni, ezek az égitestek viszont gyakran olyan jellegzetes molekulákat bocsátanak ki magukból csillaguk közelében, amelyek más műszerekkel talán észlelhetők lehetnek. Akár óriási létszámban jelenlevő üstökösökről, akár idegen civilizációról, akár valami egészen másról legyen szó, egy dolog szinte biztosra vehető: a KIC 8462852 körül történik valami, amit eddig sosem láttunk, pedig rengeteg hasonló csillagot megfigyeltek már a szakértők. Így bármi is derüljön ki az újabb megfigyelések során, azok eredményeként valami újat tudhatunk meg az univerzumról.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward