A hipersivatagos vidéken kevés a víz, a napsütés viszont bőséges. Az olajban gazdag országban jelenleg felhőmagvasító drónokkal és repülőgépekkel igyekeznek enyhíteni a vízhiányt, de a szakértők nemrégiben egy másik módszerrel is előálltak a csapadékképződés elősegítésére: ehhez gigantikus napelemparkokat használnának.

Egy nemrégiben megjelent tanulmányban a németországi Hohenheimi Egyetem kutatói rámutatnak, hogy a napelemek hatalmas rendszerei elősegíthetik az esőfelhők kialakulását, és emberek tízezreihez juttathatnak vizet. Az ötlet alapja a következő: a sötét színű fotovoltaikus panelek elnyelik a hőt, és ha elég nagy méretűek, helyi mesterséges hőszigeteket hoznak létre. Az Egyesült Arab Emírségekben jellemző tengeri szél nyomán ez a meleg a konvekció révén felfelé áramolhat, ami elősegíti a felhőképződést.

A kutatócsoport számítógépes modellek segítségével több szimulációt is lefuttatott, hogy megnézze, mekkora napelemparkra lenne szükség a kívánt hatás eléréséhez. A modellek szerint egy 10 négyzetkilométeres, fekete napelemekkel fedett mezőnek még nagyon kis hatása lenne a csapadékképződésre, az ennél nagyobb naperőművek azonban már jelentős esőzéseket okozhatnak. Egy 20 négyzetkilométeres napelempark például naponta mintegy 570 ezer köbméternyi csapadékot kreálhat. Ha ez egy évben csak 10 napon keresztül fordulna elő, évente több mint 31 ezer ember számára biztosíthatna elegendő vizet. Egy 50 négyzetkilométeres napelempark pedig elegendő esőt termelne ahhoz, hogy évente 125 ezer embernek biztosítson vizet.

„Máris van néhány napelempark, amely most éri el a megfelelő méretet. Így nem puszta spekuláció, hogy el tudjuk érni ezt a hatást” – mondja Oliver Branch klímakutató, a tanulmány vezető szerzője. A kreatív megoldás persze nem biztos, hogy a világ minden vízhiánnyal küzdő régiójában működni fog, és helyben sem bizonyos, hogy teljesen beválik. Egy 2020-as másik kutatásban egy hasonló ötletet vizsgáltak a Szahara esetében. A szakértők úgy találták, hogy bár a megoldással növelhetnék a csapadékmennyiséget helyben, egy ilyen beavatkozásnak az egész világra tovagyűrűző hatása lenne, ami az Amazonas térségében aszályokat és erdőpusztulást, az Északi-sarkvidéken pedig hőmérséklet-emelkedést és a tengeri jég csökkenését okozná.

Ez a legújabb javaslat is a geoengineering egy formája, vagyis a Föld természetes folyamatainak szándékos befolyásolása az éghajlat és az időjárási viszonyok megváltoztatása érdekében. Sokan úgy vélik, hogy ez a fajta beavatkozás életképes megoldást jelenthet a bolygó éghajlati válságára, ugyanakkor megvannak a maga kockázatai is. Ahogy a 2020-as vizsgálat is mutatja, a Föld éghajlatához hasonló összetett rendszerekbe való beavatkozásnak könnyen lehetnek előre nem látható következményei és katasztrofális hatásai. Az Egyesült Arab Emírségekről szóló legújabb kutatás egyelőre nem azonosított ilyen, a környező régión túlmutató hatásokat, bár ezekre minden bizonnyal oda kell figyelni.