Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, He Csienkuj sencseni kutató a hétvégén több fórumon is bejelentette, hogy már meg is születtek az első gyerekek abból a kísérletből, amely során emberi embriókat génmódosítottak a mesterséges megtermékenyítés beültetési szakasza előtt. (He közben bejelentette, hogy egy harmadik génszerkesztett gyerek is úton van.) Bár az még mindig nem egészen biztos, hogy az ikrek léteznek, mert továbbra is He a rájuk vonatkozó információk egyetlen, meglehetősen szűkszavú forrása, a bejelentést óriási felzúdulás követte szakmai körökben.

A világ nagy részén ugyanis a szakértők úgy gondolják, hogy az embrionális korban végrehajtott génszerkesztést még túl korai embereken próbálgatni, mivel nem ismerjük a technika kockázatait és hosszabb távú következményeit sem. A génmódosítás ezen módja ráadásul különösen problematikus lehet abból a szempontból, hogy mivel szemben az idősebb korban végrehajtott génszerkesztésekkel az ivarsejteket érinti, a módosítások nemcsak egyetlen betegre hatnak ki, hanem ha neki születnek gyerekei, beléjük, vagyis effektíve az emberi génkészletbe is átkerülnek.

Az embrionális génszerkesztést ezért, és más okokból is komoly szakmai és etikai viták övezik. Még nagyobb bajnak tűnik azonban He kísérlete kapcsán, hogy amit a kínai csapat csinált a hozzáértők szerint teljesen értelmetlen, de arra kiválóan alkalmas lehet, hogy aláássa a megalapozott és működő génterápiákba vetett bizalmat. A legjobban jelenleg a HIV-kutatók vannak kiakadva a kutatócsoportra, He ugyanis elviekben azért módosította az ikerlányok genomját, hogy azok ne fertőződjenek meg az apjuk által hordozott vírussal. Ennek érdekében a szakértők töröltek egy gént az embriók genomjából, amely általában szükséges a vírus sejtekbe való bejutásához.

Azonban a HIV szakértői szerint, köztük olyan kutatókkal, akik felnőttekben szintén génszerkesztéssel kísérleteznek legyőzni a vírust, ez a fajta terápia embrionális korban egész egyszerűen értelmetlen. Az említett gén kiiktatása ugyanis egyrészt nem biztosít védelmet a HIV minden törzse ellen, másrészt pedig sokkal egyszerűbb módok is léteznek annak megakadályozására, hogy a HIV-vel fertőzöttek gyerekei ne kapják meg a betegséget. Ennek egyik módja, hogy a mesterséges megtermékenyítés előkészítésekor a spermiumok közül kiválogatják a nem fertőzött sejteket, és csak az egészségeseket engedik össze a petesejttel.

He tehát végrehajtott egy rendkívül kockázatos emberkísérletet, amire semmi szükség nem volt, ám beláthatatlan következményei lehetnek. A kutató ráadásul nyilatkozataiban azt állítja, hogy kipróbált és biztonságos eljárást alkalmazott, létező amerikai kutatásokra hivatkozva érvelése során. Amivel az a probléma, hogy ezek a kutatások egészen máshogy zajlottak: ezek tudósai valóban ugyanazt a gént vették célba, mint He, de felnőtt, igazoltan HIV-pozitív betegekben, nem használtak CRISPR-et, és a génszerkesztés a testen kívül, abból kiemelt sejteken zajlott.

Arról nem is beszélve, hogy ezen kutatások is túl korai fázisban vannak ahhoz, hogy meg lehessen mondani a gén kiiktatása valóban javít-e a betegek állapotán. He kísérletének tehát gyakorlatilag alig van köze ezekhez a kutatásokhoz, ha viszont a kínai próbálkozás balul sül el, az katasztrofális hatással lehet a nem embrionális korban végrehajtott (a HIV és más betegségek ellen bevetett) génterápiák megítélésére is, amelyek tényleg működnek vagy működéssel kecsegtetnek.

He azzal védekezett az elhangzott kritikákra, hogy ő csak a HIV-vel kapcsolatos társadalmi stigmáktól akarja megvédeni a fertőzött szülők gyerekeit, biztosítva, hogy azok egészségesen jönnek világra. A többi szakértő szerint azonban azzal, hogy ezt a betegséget választotta módszere tesztelésére, csak tovább súlyosbította a betegeket övező negatív megítélést. A kísérlet ugyanis azt sugallja, hogy a HIV egy annyira rettenetes dolog, amit úgy lehet elkerülni, ha már embrionális korban kivágják a gyerekek genomjából. Holott ennél sokkal fontosabb lenne azt hangsúlyozni a vírus kapcsán, hogyan lehet a nemi élet biztonságossá tételével elkerülni a fertőzést, illetve hogy a fertőzöttek esetében az antiretrovirális szerek szedése révén minimalizálható a vírus továbbadása.