A kézikonzolok mára jóformán minden játékkedvelő számára ismert eszközök, melyek a Nintendo jóvoltából évtizedek óta közkedvelt szórakoztatási formát jelentenek. Napjaink ajánlatai ráadásul már meglepően nagy teljesítményt képesek beletuszkolni egy hátizsákba süllyeszthető, meglehetősen kompakt eszközbe, sőt, konkrétan ugyanazokkal a kedvenceinkkel játszhatunk utazás közben, mint otthon az íróasztalnál vagy a kanapén, a TV előtt ülve.

A kínálat meglehetősen bőséges, hiszen akinek nem jön be a Nintendo univerzuma, esetleg nem jutott neki időben egy Steam Deck, választhat a Lenovo, az Asus és az MSI frissebb hardverrel szerelt gépei közül, nem beszélve a különféle, kisebb gyártók termékeiről. Aztán vannak olyan gyártók, akik a teljes ismeretlenségből bukkannak fel és a nevesebb vállalatokkal ellentétben kifejezetten a megszokottól eltérő, már-már kockázatos megoldásokkal rukkolnak elő, mint például aktuális tesztem alanya, a OneXPlayer.

Tablet? Laptop? Konzol? Ez a meglehetősen szokatlan koncepció és forma az Indiegogo platformján tűnt fel, így a kockázat kérdését le is tudták közösségi finanszírozással, tehát már a megjelenés előtt biztossá vált, hogy valós igény mutatkozik erre a fura, hibrid masinára. A 10.95 colos kijelző miatt kézi játékkonzolnak meglehetősen nagy, tabletnak kissé nehéz és vaskos, laptopból viszont találni izmosabbat ennyiért, de talán még kevesebb pénzért is. Lássuk mit kínál és vajon kinek ajánlható a OneXPlayer X1 PRO.

Csomagolás és tartozékok

Az X1 PRO már a csomagolásnál felrúgja a szokványos szabályokat, hiszen egy nagy közös doboz helyett három, kisebb dobozban szállítja az összetevőket. Az élmény meglehetősen exkluzív, az unboxing szerelmesei pedig egyenesen imádni fogják, hiszen a készülék gerincét jelentő táblagép, az oldalaira pattintható játékvezérlők, illetve a mágnessel rögzíthető, touchpadet sem nélkülöző billentyűzet is külön dobozkában kapott helyet.

A dobozok egyaránt egyediséget és minőséget sugároznak, még annak ellenére is, hogy az európai szem még manapság sem feltétlenül csillan fel a kínai írásjelekkel díszített eszközök láttán, ahogy a gamer esztétikára jellemző nonfiguratív minták sem mindenki számára egyformán vonzónak. A fekete tetővel és narancsszín alsó rekesszel rendelkező laposa ládák összességében mégis kifejezetten jól mutatnak, hiszen egy alapvetően gaming kütyüről van szó.

A tálalás hasonlóan exkluzív jelleggel bír, a masszív szivacs és az igényes karton felületek egységes és egyben igényes összhatást keltenek, melyet a selymes tapintású kis nyitófülek csak tovább gerjesztenek. Egészen addig, míg a táblagép alól kikandikáló fül az első mozdulatnál a kezemben nem maradt. Ezen csak persze csak mosolyogtam, ilyesmi a legjobbakkal is megeshet és értékelem az igyekezetet.

A legnagyobb dobozban nyilván a készülék fekszik, amit egy extra műanyag védőtasakba burkolva találtam, ám ezen felül is volt egy réteg, ami konkrétan a hátlapot közel teljesen lefedő, mágneses támasz volt, melyről még lesz szó. Alattuk egy külön rekeszben található az adapter, melynek kisebb dobozát a csomagolás sérülése nélkül kissé körülményes volt kirángatni a helyéről, de azért nem volt lehetetlen. Annyi biztos, hogy a tálalás feszes és precíz, minden tökéletesen a helyén van, kevés esélyt adva a mozgolódásnak.

Az adapter egy pofás kis töltőtégla, mely valamivel nagyobb az izmosabb mobiltöltőknél, cserébe 100 watt leadására képes. A mellékelt Type-C vezeték szövettel borított és jó minőségűnek tűnik, ugyanakkor már első pillantásra is kissé rövidnek találtam.

Nem hiszem, hogy egy két méteres vezeték gyártási költsége az, ami vállalhatatlan árkategóriába taszítaná az X1 PRO-t, éppen ezért valószínűleg nem is komoly költség venni egyet, csak a 600 ezer forinthoz közeledve értékelnék némi extra figyelmességet a gyártó felől.

A második legnagyobb dobozban a mágneses rögzítőpontokkal ellátott billentyűzet kapott helyet, pedig minden bizonnyal elfért volna a készülék dobozában is, ha az pár centivel mélyebb. A klaviatúra természetesen egységesen angol kiosztás, ékezetes karaktereket így nem tartalmaz, azonban megoldották, hogy funkcióbillentyűk bevetésével még a PrtSc se hiányozzon, de erről bővebben majd kicsit később.

Végül a harmadik dobozka rejti a legérdekesebb extrát, hiszen ezidáig ez egy kevésbé szokványos tabletnek is tűnhet, a kettévágott kontroller azonban alaposan felborítja az eddig ismerős koncepciót. A gép a két oldalára pattintható kiegészítőkkel egy meglehetősen szokatlan, óriási kijelzős kézikonzollá változik.

Ha azt érezzük, hogy a megoldást a Nintendo Switch-től kölcsönözték, akkor nem tévedünk, a gyártó még azt a kiegészítőt is leutánozta, mely a két elemből egyetlen, hagyományos kialakítású kontrollert csinál, ám ezt sajnos a Nintendóval ellentétben kihagyták az alapcsomagból. Adtak viszont egy klassziksu D-padet, ami jó döntés, mivel a többség inkább ezt a típust kedveli.

Dizájn és hardver

Az X1 PRO egy meglehetősen igényesen összerakott készülék, a vételár igazolni látszik a termék prémium mivoltát. Az illesztések aprólékosak, a gyártási minőség alapos és színvonalas, még ha megjelenését tekintve el is üt némileg a legtöbb táblagéptől, mely a piacon kapható. Az elsődleges különbség talán a vastagságát tekintve feltűnő, de a csatlakozók típusa is inkább egy notebookra jellemző, mint egy tabletre, melyen jó esetben egy USB, egy jack, esetleg egy kártyaolvasó található és a kontrollereket fogadó sínekről még szó sem esett.

Itt a bal oldalon mindjárt két USB4 Type-C található, melyekből így mindkettő alkalmas töltésre, de monitort is köthetünk bármelyikre. Fent balról indulva egy ujjlenyomat olvasóval ellátott bekapcsológomb, egy hangerőszabályzó, majd egy felnyitható és félrehajtható szilikon ajtóval zárt fiók következik. Utóbbi a 3.5 mm-es kombó jacket, illetve egy OCulink csatlakozót rejt, mely nem másra jó, mint külső videokártya csatlakoztatására, amellyel alaposan megtoldható a készülék teljesítménye.

A felső perem másik oldalán a hőkivezető nyílás, illetve egy Turbo gomb található, mely a gyári segédszoftver megnyitására szolgál. Ez lényegében egy overlay, mely minden egyéb alkalmazáson felül jelenik meg a képernyőn és a géppel kapcsolatos beállítások Kánaánját tárja elénk, elsők között a CPU teljesítményét befolyásoló TDP csúszkával.

A gép jobb oldalán egy USB-A 3.2 csatlakozó, illetve egy Micro SD foglalat található, ami praktikus és hasznos apróság, ha valaki mondjuk fotókkal, videófelvételekkel dolgozna és nem kíván külön kártyaolvasót használni. Az alsó élen pedig már csak a mágneses csatlakozó várakozik, melyhez a mellékelt billentyűzet tartozik. A kiegészítő amúgy szépen a helyére cuppan és egészen stabilan tartja is a pozícióját.

A billentyűzet a notebookok ismerős dizájnját hordozza, tehát tartalmaz egy touchpadet is. Ez bár egy hasznos és praktikus adalék, nem épp a gép legféynesebb pontja, de nem azért, mert a gombok nem kaptak beépített háttérvilágítás. A gombok elosztása megfelelő és magyar kiosztást ugyan nem kapott, a funkcióbillentyű közreműködése miatt még olyan funkciók is jelen vannak, mint a PrtSc vagy a Home, End, illetve Pgup és Pgdn.

A gépelési élmény alapvetően rendben van, egy átlagos, olcsóbb notebook szintjét eléri, ami általános felhasználásra és játékra is alkalmassá teszi. Sajnos a touchpadre kevesebb figyelem jutott, dedikált aktiválógomb nincs és a két oldal között sincs szeparáció. Játéktesztek közben, amikor a kontroller helyett ezzel próbálkoztam, többször is hozzáértem, ami CS2 esetében váratlan lövéssorozatokat eredményezett.

A készülék hátoldalán két légbeömlő nyílás is található, ami csak azért fura, mert a hátoldalra tapadó mágneses támaszon csak az egyik számára hagytak szabad helyet, a másikat teljes egészében sikerült lefedni vele. Ez meglehetősen amatőr hibának tűnik, pedig a mágneses kiegészítő amúgy meglehetősen hasznos és miután sikerül az ujjainkkal fogást találni rajta, könnyen hajlítható és magabiztosan tartja is a pozícióját, stabil támaszt biztosít.

Végül jöjjön a kettévágott kontroller, avagy a gép oldalain látható rögzítősínekbe pattintható vezérlők. A készülék szélein könnyen elhagyható takarólemezek védelmezik a csatlakozókat, melyekbe a kiegészítőket kellett illesztenem. A folyamat meglehetősen intuitív és egyszerű volt, miután sikerült beilleszteni, a kart mindkét esetben, illetve oldalon lefelé kellett tolni ütközésig. A sikert kattanó hang jelzi, illetve az analóg karon bekapcsoló RGB-s világítás.

A kontroller elemei meglehetősen vegyes benyomást keltenek. Egyfelől nem néznek ki rosszul, ám míg maga a gép közel egy kiló, ezek annyira könnyűnek érződnek, hogy elsőre már-már ijesztően könnyűek. A minőségük persze ennek ellenére rendben van, az analógok pl. itt is Hall-effektesek, tehát immunisak a kopásból eredő drifting jelenségre.

A D-pad és az XYAB gombok cserébe rémesen kattogó, analóg mikrokapcsolókat kaptak. Ez egyfelől nem hangzik túl prémiumnak, a négy gomb ráadásul meglehetősen olcsónak is érződik, mozognak a helyükön, már-már lötyögnek, ami pont ellentétes az MSI-nél legutóbb tapasztalt minőséggel, ahol pont ezek a gombok kiválóak voltak.

RGB-s fényeket kizárólag az analóg karok kaptak, azokon viszont szabályozhatók a fények, az erősség, a színárnyalat és a színek váltakozása tekintetében, már amennyiben igényünk van ilyesmire. Amennyiben nincs, a segédszoftverben akár le is kapcsolhatjuk őket, a hosszabb vezeték nélküli üzemidő érdekében.

A kontrollerek összességében rendben vannak, a fogásuk jó, még ha velük együtt a gép már át is lépi az egy kilogrammot, mellyel kézi játékkonzolnak meglehetősen túlsúlyos az X1 PRO. Éppen ezért lehetőleg ne próbáljuk meg pusztán a kontroller egyik felével megtartani a gépet, mert repedés vagy törés lehet a vége.

A kijelző közel 11 hüvelykes, amivel a régi netbookokat juttatta eszembe, de persze leginkább egy tabletről van szó, hiszen a billentyűzet csak extra és érintőpanelt használ. A megjelenítő meglepően magas, 2560 x 1600-as felbontást kapott, ami szokatlan nem csak ebben a kategóriában, de ekkora képátlón is.

Bár nem OLED, csak LTPS, a kissé túlszaturált színeivel szuper felhasználói élményt biztosít és az 540-nit környéki fényereje is bőségesen elegendő mind játékra, mind annál passzívabb tartalomfogyasztásra. A betekintési szögek megfelelők, a 120 Hz-es képfrissítés pedig egyenesen szuper, igaz, ez most már elvárt egy komolyabb gaming kütyü esetében. Számomra egyedül a tükröződés volt zavaró, illetve lelkiismeretesen gyűjtötte az ujjlenyomatokat is.

Szoftver és kezelés

Először is fontos tisztázni, hogy alapvetően ez is csak egy PC, melyen előre telepített Windows 11 fut. Ez egyfelől nem feltétlenül optimális, hiszen a kisebb kijelzők, tabletek és a Windows kapcsolata sosem volt tökéletes, cserébe minden, kompatibilis PC-s szoftver és játék futtatható rajta. Másrészt nem kell vacakolnunk a különféle driverek felimádkozásával sem, legfeljebb néhány frissítést érdemes elvégeznünk.

A már említett Turbo gomb mosolyt csalt az arcomra, hiszen utoljára a 90-es években találkoztam olyan számítógéppel, amin hasonló gombot nyomogathattam. A lenyomásakor felugró menü a készülék beépített szoftvere, mely a OneXConsole névre hallgat és a tálcáról is indítható.

A dizájnja kellőképpen visszafogottra sikerült, már ha a narancssárga és fekete kombinációját nem tekintjük túl harsánynak vagy extrémnek. A processzor fogyasztási keretével kezdve, a hűtőventilátorok viselkedésén át itt számos dolgot testre szabhatunk, teljesítményprofilokat is létrehozhatunk, átrendezhetjük és megszabhatjuk a gombokhoz rendelt funkciókat.

A konzol beállításai között egy teljes képernyőt kitöltő részleg is helyet kapott, ami elsőre a Steam OS-t, illetve a Steam nagy képernyős felületét juttatta eszembe.

Illetve azt, hogy valószínűleg szükség esetén a Steam OS már rendelkezik megfelelő támogatással, ha csak játékgépet szeretnénk csinálni az X1 PRO-ból. Itt a gép legfontosabb frissítései mellett elképesztő alapossággal eshetünk neki a kontroller beállításainak, külön fület kapott a D-pad, a ravaszok, a segédgombok és az analógok is, vannak makrók és játékonként megszabható profilok is.

Teljesítmény és üzemidő

Az itt alkalmazott AMD CPU a piac egyik legjobbja, amit hordozható masinában csak megtalálhatunk, tehát takarékos és meglepően versenyképes a teljesítménye. A CPU kifejezetten alkalmas lesz munkára is, míg az integrált grafikus chip némi finomhangolással akár modernebb, hardverzabáló játékok futtatását is lehetővé teszi.

Attól függően, hogy mi a cél, a gyorsmenüben állíthatjuk a TDP-t, így a processzor kevesebbet is ehet, mint a maximális 30W. Ez kifejezetten handheld módban hasznos, amikor nincs lehetőség áramforrás csatlakoztatására, így némi kísérletezéssel az összes játékunkhoz megtalálhatjuk az optimális beállítást teljesítmény és üzemidő tekintetében. Ez meglehetősen messze van az egykori konzolos élménytől, cserébe jóval rugalmasabban áll a felhasználókhoz.

Az 5W TDP nagyjából 10W teljes fogyasztás eredményezett, kisebb, egyszerűbb megjelenésű játékok esetén pedig durván 6 és fél órán át játszhatunk, amennyiben levesszük a fényerőt 50%-ra, a hangerőt sem vesszük ennél feljebb, illetve lelőjük az RGB-t is. A WiFi, illetve Bluetooth nem okoz problémát, de persze offline játék esetén simán lelőhetjük ezeket is néhány extra percért.

Nagy teljesítményt igénylő címek esetében sokat kell trükközni, ezek többségét nem integrált GPU-kra tervezték, ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen egy élvezhető sebesség megteremtése. Visszafogott vizuális beállításokkal és maximális teljesítménnyel az élmény még a Cyberpunk 2077-ben is játszható, a CS2 pedig végre natív felbontáson is röccenés nélkül fut.

Amennyiben a TDP-t 15W-ra emeljük, a teljes fogyasztás 28W körül alakul, mellyel majdnem 2 és fél órán át játszhatunk. Végül a 25W-os üzemmóddal 38W körüli összfogasztás mellett 1 órát és további 30-40 percet érhetünk el. A 30W-os TDP meglehetősen lerövidíti az élményt, ugyanakkor modern játékokhoz szükség lehet minden csepp teljesítményre, így töltőre dugva számos játékot korrekt sebesség mellett élvezhetünk.

Kell ez nekem?

A OneXPlayer X1 PRO egy nagyszerű kezdeményezés és egy meglepően kiforrott masina, mely stabilan működik, részletesen az igényeinkhez igazítható, ráadásul hordozhatóság szempontjából is rendben van, hiszen kisebb, illetve könnyebb is egy átlagos notebooknál. A teljesítménye meglehetősen korrekt, bőséges a RAM és az SSD, a kijelző szuper és a melegedés, illetve hűtés is rendben van. Emellett pillanatok alatt laptoppá vagy kézi konzollá alakítható, mely nem kerget az őrületbe a hűtés zajával, inkább kellemesen meglep a sztereó hangzásával. Bármennyire is szokatlan, dizájn szempontból egyértelműen megérdemli az elismerést.

A specifikációt is dicséretet érdemelne, ám az a helyzet, hogy ennyi pénzért már találni játékra sokkal alkalmasabb laptopokat. Bár a hibrid gépek alapvetően drágábbak egy sima notebooknál, mégis kicsit a két szék közé zuhan az X1 PRO, hiszen aki játékra keres gépet, az vagy kevesebbet költ, de kompaktabb eszközt kap, vagy bevállal egy pár collal nagyobb kijelzőt és sokkal jobb sebességet nyer.

Ez egy rendkívül szimpatikus, itt-ott kissé fura, de összességében szerethető, gyors, stabil és jól sikerült készülék, melyet izgalmas volt használni. Átlagos felhasználásra és belépő szintű gamingre egyaránt alkalmas, kézi játékkonzolnak viszont meglehetősen méretes, de leginkább nehéz darab. Míg a nagy és gyors kijelző egy élmény, a súly már sokkal kevésbé és utazás közben sem az igazi, főleg ha épp nem tudjuk kényelmesen megtámasztani. Akárhogy is, végül az ár és a teljesítmény aránya lehet a döntő, így végül gaming eszközként kissé nehéz dolga van, hiszen jóval kevesebbért találhatunk hasonlóan jól teljesítő alternatívákat.