Az eljárást eddig sertéseken tesztelték: az állatokat egy pumpára kötötték, amely testükbe juttatta az oxigént és más anyagokat tartalmazó vérpótlót. Ez megelőzi a sejthalált és segít a javító mechanizmusok működésében. Zvonimir Vrselja, a Yale kutatója, a vizsgálat résztvevője elmondta, hogy sikerült igazolniuk, hogy a sejtek nem halnak meg olyan gyorsan, mint korábban hittük, így a folyamat hosszabb ideig visszafordítható lehet.
Ha valakinek jelenleg a kórházban áll le a szíve vagy kezd nagyon rosszul működni, szív-tüdő motorra kötik, amely oxigéndús vért juttat a szervezetbe, eltávolítja a szén-dioxidot, és gondoskodik a vér keringetéséről. Ha azonban a beteg szíve a kórházon kívül mondja fel a szolgálatot, sejtjei és szervei gyorsan károsodnak az oxigénhiány miatt, és a túlélési esélyek meredeken romlani kezdenek. A vér ilyenkor egyre savasabbá válik a szén-dioxidtól, majd újabb és újabb károsító anyagok szabadulnak fel.
Az OrganEx nevű fejlesztés ezt a problémát hivatott megoldani. A vérpótló révén a beteg vére 1:1 arányban hígítható, és a vérpótló oxigént juttat a testbe, korrigálja a savasságot, valamint helyrehozza az elektrolitok és a más fontos anyagok szintjét. Ezen felül 13 hatóanyagot is tartalmaz, amelyek a regenerációban segítenek. Az utóbbiak már engedélyezett, illetve kísérleti szerek, amelyek például a vér hígítását segítik, megakadályozva a rögképződést, gátolják a sejthalál folyamatait, illetve gyulladáscsökkentő hatásúak. A vérpótló nem tartalmaz vörösvérsejteket, amelyek alapesetben az oxigén szállításáért felelnek, hanem benne a hemoglobin egy szarvasmarhákból kinyert változata, a HemoPure nevű összetevő szállítja az oxigént.
Vrselja és csapata már 2019-ben arról számolt be, hogy a keverék képes visszafordítani a sejthalál egyes folyamatait. Ezt lefejezett sertések agyán mutatták meg 4 órával a fej eltávolítása után. Legfrissebb tanulmányukban a kutatók arról számolnak be, hogyan vált be a vérpótló a halál beállta után az egész testen alkalmazva.
A kísérletek során használt sertéseket általános altatásnak vetették alá, és lélegeztetőgépre tették. Ezt követően elektromos úton leállították a szívüket, majd a lélegeztetőt is lekapcsolták. Ezen a ponton a sertések technikailag halottak voltak. A vérpótló adását egy óra elteltével kezdték meg. Hat sertést rákötöttek az OrganEx rendszerre, míg hat másikat szív-tüdő motorra kapcsoltak. Mindkét csoport testhőmérsékletét 28 °C-ra csökkentették a sejtek károsodásának mérséklésére. Az említett állatokon kívül három további kontrollcsoportot is használtak, amelyek nem kaptak kezelést.
Hat óra elteltével megvizsgálták a véráramlás mértékét a testben. Az OrganExszel kezelt állatok esetében nagyon jó volt a szervek vérellátása, jobb mint a szív-tüdő motoron levőknél, akik esetében a kisebb erek számos helyen összeestek. Az állatok sejtjeinek és szöveteinek állapotát is megvizsgálták, és úgy találták, hogy az OrganEx-csoportban jelentősen kevesebb volt a sejthalál, és több sejt működése állt helyre, mint a másik csoportban és a kontrollcsoportokban. A sejtműködést a glükóz-anyagcsere alapján mérték.
A kutatócsoport szerint a rendszer első körben a beültetésre váró szerveken lehet használható, amelyek esetében így megnyújtható lehet a felhasználhatósági idő. Addig azonban még bőven van munka a vérpótló működésének igazolásához. Peter Friend, az Oxfordi Egyetem kutatója szerint a legjobban úgy lehetne tesztelni a fejlesztés működését, ha a vérpótlóval kezelt szerveket beültetnék más állatokba, és megnéznék, hogy azok ténylegesen megfelelően működnek-e.
A vérpótló ugyanakkor a transzplantáción kívül is használható lehet, ha emberekben is hasonlóan jól beválik. A szívrohamon vagy sztrókon átesett betegeknél a sikeres újraélesztés után meg lehetne vele próbálkozni az oxigénhiányos szövetek regenerálásának elősegítésére. A jövőben pedig akár olyan extrémebb felhasználási módok is elképzelhetők lehetnek a szakértők szerint, mint a halál „visszafordítása”, vagyis olyanok kezelése, akik hosszabb időt töltöttek a klinikai halál állapotában.
