A Western Digital egy újfajta merevlemez-architektúráról rántotta le a leplet, amely a klasszikus forgó adattároló korongok mellett 3D NAND Flash alapú beágyazott tárhelyet is alkalmaz, méghozzá OptiNAND néven. Ez a megoldás nem azonos a korábbi SSHD rendszerű megoldásokkal, ahol egy nagyobb adattároló kapacitású „SSD részleg” gyorsítótárazta a felhasználói adatokat, itt ugyanis felhasználói adatot nem tárul az OptiNAND, csak a merevlemez működéséhez szükséges metaadatok kapnak helyet benne, amelyek egyébként a HDD korongokon helyezkednének el.
Az OptiNAND technológia jóvoltából felszabadult némi tárhely a HDD korongokon, valamint az adatsávokat is összébb lehetett szorítani, amelynek köszönhetően elkészülhetett az első olyan 9 korongos merevlemez, amely 20 TB-os adattároló kapacitással rendelkezik, de nem SMR (Shingled Magnetic Recording), hanem ePMR (Energy-Assisted Perpendicular Magnetic Recording) technológia köré épül. A merevlemez író/olvasó fejeinek precíz pozícionálását háromállású merevlemezkarok segítik majd, egy-egy HDD korong pedig 2,2 TB-os adattártoló kapacitással büszkélkedhet.
Az OptiNAND fedélzetén igazából olyan metaadatok foglalnak helyet, amelyeket a gyárban generáltak, illetve amelyekre a felhasználói használat során szükség van: ilyen például a Repeatable Run Out (RRO) metaadat, ami a fejpozícionálásban segít, de az ATI (Adjacent Track Interference) is ide tartozik, ami a szűk adatsávok miatti sávfrissítés idejét takarja. A sávfrissítésre a korai merevlemezeknél egyszer került sor 10 000 írási művelet után, míg manapság már 6 írási műveletet követően is szükségessé válhat, annyira szűkek a sávok és annyira közel vannak egymáshoz.
Az OptiNAND esetében az írási műveleteket már nem adatsávok, hanem szektor szintjén lehet rögzíteni, nem adatsávok szintjén, így a frissítés gyakorisága „szétteríthető”, a sávok közelebb helyezkednek el egymáshoz, méghozzá teljesítménycsökkenés nélkül, ezáltal az adatsűrűség növekedhet. A fontos metaadatok, amelyek a működéshez kellettek, eddig HDD korongon voltak, lassabb volt az elérésük, valamint helyet is foglaltak ezeken a korongokon, ám a jövőben, hogy a 20 TB-os, illetve ennél nagyobb adattároló kapacitású HDD-k esetében az OptiNAND fedélzetén kapnak helyet, nemcsak adattároló kapacitást lehet spórolni, de az elérést is fel lehet gyorsítani, ami a teljesítményre is jótékonyan hat.
A Western Digital szerint az OptiNAND architektúra köré épülő merevlemezek az operációs rendszer felől nézve ugyanúgy működnek majd, mint normál társaik, azaz a meglévő konfigurációkban viszonylag zökkenőmentesen alkalmazhatóak, maximum egy picivel nagyobb fogyasztásra lehet számítani az extra komponensek miatt (SoC + NAND). Ezt a technológiát a Western Digital a jövőben több HDD családban is be szeretné vetni, legyen szó ePMR alapú, vagy éppen következő generációs adatrögzítő eljárást használó modellekről.
Arról egyelőre nem esett szó, hogy az OptiNAND architektúra következtében mennyivel drágulhatnak az új merevlemezek, ugyanis az extra komponensek miatt az előállítási költség egészen biztosan emelkedni fog. Egyelőre az sem világos, hogy a metaadatok tárolására képes OptiNAND tárhely pontosan mekkora adattároló kapacitással bír, az viszont biztos, hogy képes lesz 100 MB-nál is több írási gyorsítótári adat ideiglenes tárolására, vagyis hirtelen áramszünet esetén ezek az adatok nem vesznek el. És az is kiderült, hogy az új merevlemezek a firmware alapú optimalizációk, illetve az OptiNAND jóvoltából alacsonyabb elérési idővel rendelkeznek majd, mint normál társaik.
Az OptiNAND alapú 20 TB-os merevlemezek szállítása már megkezdődött a partnerek felé
