A BBK, mint vállalatnév valószínűleg nem mond sokat a legtöbb embernek, ha viszont azt mondom, hogy Realme, Vivo, OnePlus vagy Oppo, akkor máris mindenki ismeri.
Az említett három betűs cég birtokolja ugyanis az utóbbi mobilmárkákat, amiből az Oppo már az ötödik helyet vívta ki magának világszinten, Kínában pedig töretlen népszerűségnek örvend. A távolkeleti cég most úgy döntött, hogy hazánkban is megveti a lábát, az első mobilok egyike pedig, amit nálunk piacra dobnak az Oppo Reno 5 5G, amit mi közelebbről is megnéztünk.
A készülék egy mutatós kék dobozban érkezik, amiben többek között megtaláljuk a használati útmutatónkat, egy vezetékes fülhallgatót, szilikon tokot, illetve a töltéshez szükséges USB-C kábelt és a 65 Wattos fali adaptert.
Külsőleg a mobil engem abszolút megnyert, nagyon jó dizájnt kapott. A kamerasziget szép, a kávák is kellően vékonyak és a színválasztás is ott van a szeren. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a telefon kialakítását illetően, ez pedig a vízállóság, ami a Samsung-nál már van, itt viszont egyáltalán nem kapunk IP tanúsítványt.
A telefont kívülről üveg borítja az elő-, illetve a hátlapon is, a kerete pedig műanyag. Jobb oldalt helyezkedik el a bekapcsológomb, az ellenkező oldalon pedig a hangerő szabályzók. Alul egy USB-C port, egy hangszóró, valamint egy jack csatlakozó van.
Az előlapon találjuk a 6,4 colos FullHD+ felbontású AMOLED kijelzőnket, ami 90 Hz-es képfrissítésre képes. Én ezzel nagyon meg voltam elégedve, kellően éles volt és a színek is a helyükön voltak. A 600 nites fényerő beltérre bőven elég, kültéren viszont sajnos nem mindig. Az ujjlenyomat olvasója ugyan gyors, viszont a kelleténél kicsivel lejjebb került az előlapon. Emellett érdemes még hozzátenni azt is, hogy a telefon nem rendelkezik sztereó hangszórókkal, ami ebben az árkategóriában már alapelvárás.
A motorháztető alatt a Qualcomm Snapdragon 765G lapkája dolgozik, ami mellé akár kérhetünk 12 GB RAM-ot és 256 GB belső tárhelyet is. Számomra ez bőven elég volt a mindennapi tevékenységek elvégzéséhez, sőt játszani is nyugodtan lehetett a mobilon. Bár maximumra állított grafika mellett néhány játék azért előfordult, hogy meg-megakadt, viszont nagy többségében minden szépen futott. A telefon nevéből adódik, de azért érdemes külön megjegyezni, hogy 5G képes, ami ugyan kevés embert mozgat meg, viszont a távközlési szolgáltatók előnyben részesítik az ilyen eszközöket, így hosszútávon akár komoly szempont lehet a konkurenciával szemben.
Az üzemidővel nem volt problémám, ugyanis ez nálam 6-6,5 óra között alakult, ez pedig bőven elég egy napra. Ami viszont igazán lenyűgözött, az a töltés, ez ugyanis 65 Watt a Reno 5 esetében. Ennek a segítségével a mobil 35 perc alatt tölt fel 0-ról 100 %-ra, valamint 15 perc alatt 0-ról 60 százalékra.
A telefonon az Android 11 alapjaira épülő ColorOS 11-et találjuk, ami ismerős lehet pár ember számára, ugyanis néhány apró csavart leszámítva a RealmeUI-ról beszélhetünk. Nem csoda, hogy van áthallás a két márka között, hiszen egy cégcsoportba tartoznak, hamarosan pedig a OnePlus OxygenOS is közelebb kerül majd a ColorOS kinézetéhez.
A felület szerintem jól ki lett találva: egyszerű és könnyen átlátható, cserélhetőek az alkalmazásikonok, kapunk Always On módot és még sorolhatnám. A dizájnt illetően nekem személy szerint nem a kedvenc operációs rendszerem, de attól még nem mondanám csúnyának.
A kamerákkal nem spórolt a gyártó, azokból ötöt kapunk, amiből az egyik egy 32 megapixeles előlapi szenzor, illetve négy másik a hátlapon. Ez az ötös fogat kellemes csalódást okozott, néhol annyira jól sikerült a végeredmény, hogy kifejezetten meglepődtem.
A főkamera 64 megapixeles felbontású széleslátószögű szenzor, f/1,7-es rekeszértékkel. Ezzel remek, éles képeket tudtam készíteni, jó dinamika tartománnyal és sok részlettel. Az esetek nagy többségében a színek is rendben voltak, azonban előfordult, hogy a mobil túlszaturálta a végeredményt. Az esti képek ugyancsak jók lettek, bár ehhez le kellett támasztani a kezem, vagy egy állványt kellett használnom a jó eredmény elérése érdekében. Szabad kézből csak életlen, zajos képeket tudtam csak készíteni.
A széleslátószögű kameránk egy 8MP felbontású szenzor, f/2,2-es rekeszértékkel. A főkamerához képest ennél már csak töredék részletet kaphatunk a végeredményeken, amiért a szenzor felbontása a felelős. Ez a kamera tökéletes példája az átlagosságnak.
A makró kamerákról nem igen szoktam írni, ugyanis jellemzően nincs sok létjogosultságuk, ez a 2 megapixeles szenzor viszont egészen meglepett. A képekhez ugyan világos környezetben kellett lennem, de a végeredmény a legtöbb esetben egy jó színekkel rendelkező éles fotó lett. Ezen felül pedig van még egy mélységérzékelő szenzorunk is, amire ez az egy mondat is túlzás, annyira haszontalan.
Összességében egy kiegyensúlyozott mobilról beszélhetünk, ami mindenhol hozza az elvárásokat, viszont éppen ezért nem mutat fel kiemelkedőt sehol sem. 170 000 Ft körüli árával nem lesz könnyű érvényesülnie, mivel ebben az ársávban van a sokkal erősebb Realme GT, vagy éppen a gyengébb, de IP tanúsítvánnyal rendelkező Galaxy A72 is, amik nagyon komoly ellenfelek.
