Operation Flashpoint 2 - Az új sárkány?

Az ArmA II csúcs a szimulátorok között, ezt mindenki tudja. Vajon a Codemasters vissza tud vágni a Bohemiának az OFP 2-vel?

Operation Flashpoint 2 - Az új sárkány?

Oldal I.

Amikor idén tavasszal megjelent a Bohemia Interactive új harci szimulátora, az ArmA 2, a csapat első nagy ugródeszkájának számító Operation Flashpoint kiadásáért felelős Codemasters már érezhette, hogy ezzel a produktummal nem lesz könnyű versenyre kelni. Az OFP belső fejlesztőkkel készíttetett második része, a Dragon Rising már közel volt ahhoz, hogy késznek kiáltsák ki, és minden régi rajongó kíváncsian várta, hogy melyik cím nyeri majd a titánok csatáját. Az OFP 2 most itt van, megvehető, játszható, és hosszú évek után először hozza köztudatba az egykor legendás címet. De vajon a Codemasters fel tudott nőni a feladathoz, és ezzel a sorozattal is olyan ügyesen bánik majd, mint a Dirttel és a Griddel tette?

A sárkány lázadása

A kérdés nem könnyű, vagy legalábbis csak hosszú ízlelgetés után válaszolható meg, mert a Dragon Rising az első perctől kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy realizmusban és komolyságban nem is kíván rálicitálni a konkurenciára. Jól mutatja ezt már az alaptörténet is, ami kissé más stílust képvisel, mint az ArmA 2 szerintem valószínűbb és komolyabban vehető háttérsztorija. Az OFP 2 a közeljövőben játszódik, amikor Kína összeomlik a gazdasági válság súlya alatt. A hatalmas ország sorra rúgja össze a port a többi nagyhatalommal, míg végül az oroszokkal annyira elmérgesedik a helyzet, hogy a határnál farkasszemet néz a két óriáshadsereg. A ruszkik tudják, hogy ebből nagy baj lehet, így az egyetlen elképzelhető erőhöz fordulnak segítségért: az Amerikai Egyesült Államokhoz. Az USA feladata a jelenleg kínai megszállás alatt tartott, fiktív Skira nevű sziget rendben tartása lesz, amit egyébként a valóságban is létező Kiska sziget alapján terveztek a fejlesztők.

A sztori tehát a tipikus "állítsuk meg a harmadik világháborút, mielőtt még bekövetkezne" klisé körül forog, és az – egyébként látványos – intrótól eltekintve nem is nagyon lesz okunk rá, hogy megjegyezzük. Az OFP 2 bedob a mélyvízbe, megmondja, hogy hova és miért menjünk, majd ha ott végeztünk, jön a következő küldetés eligazítása. Nincsenek átvezető animációk, se kidolgozott szereplők, de még az ArmA 2 katonai életérzését kölcsönző kis missziók közti mászkálást sem kapunk. Mindössze annyival próbálja a játék eladni a vérgyenge történetet, hogy két különböző szereplő bőrében élhetjük át a 11 küldetésre osztott pár napot. Az egész egy régi koncepciót követ, ami amúgy nem egy nagy vész, de ahhoz, hogy a konkurenciához felérjen, édeskevés. Arról már inkább nem is mondok semmit, hogy a két játék helyszínei olyannyira egyformának tűnnek, hogy ha betennék ide pár ArmA 2-es képet, simán betudhatná őket OFP 2-es screenshotoknak a Kedves Olvasó.

Oldal II.

Szimulátor vagy játék?

Persze kit érdekelne egyáltalán a történet egy olyan játékban, amiben a harci helyzetek lehető legreálisabb szimulációja a fő profil? Sokkal fontosabb, hogy a program szimulátor-e, vagy csak afféle akciódús koppintás a kissé szélesebb közönség meghódítása felé. Nos, bármennyire is fáj, el kell ismerni, hogy a Dragon Rising messze a második kategóriába tartozik. Ez önmagában véve persze nem baj, hisz attól még, hogy nem hullik ki a hajunk a túlságosan komolyra vett játékmenettől, még élvezhetjük a dolgot. A probléma ott kezdődik, hogy ezt elnevezték Operation Flashpointnak, holott az ott lefektetett alapokon nem hogy nem lép túl a Dragon Rising, de még vissza is fejlődik egy kicsit. Itt nem kell összeállítanunk a felszerelésünket, vagy épp kiválasztani, hogy hol landoljunk. A játék letesz A pontban, közli, hogy mit és hol, majd mi megcsináljuk, és annyi volt a buli.

Maga a harc is az egyszerűség szellemében történik. Megyünk előre az úton, majd embereink egyszer csak elkiáltják magukat, hogy ellenség a láthatáron, mi pedig leszedjük a rosszfiúkat, ilyen egyszerű. A csaták ennek ellenére nem unalmasak, sőt, meg kell hagyni, hogy az arcade-ebb hozzáállás javított a játék küzdelemérzetén. A városi, a hegyi, az erdei vagy a nyíltszíni összecsapások egytől-egyig más élményt nyújtanak, és mivel nem olyan nehéz beletanulni, könnyebben szerzünk sikerélményt, ami jó hír a sorozatot nem ismerő újonc vásárlóknak. Mivel csapatunk tagjai is úgy táncolnak, ahogy mi fütyülünk, érdemes őket a taktikai nézet térképe szerint terelgetni kicsit, mert így a megfelelő stratégia szellemében sikeresebb akciókat hajthatunk végre. Ez eleinte még szokatlan lesz, de később megy majd, mint a karikacsapás, és az összkép még így is ezerszer lazább, mint az ArmA 2 volt.

A járművek az OFP egyik legkedveltebb elemei voltak, és a második részre is jutott elég, ám ahogy minden, itt is a könnyebben szokható játékmenet volt a cél. Fémhátasainkkal nem fogunk sokat problémázni, beszállunk és már megyünk is. Az igazat megvallva ennél egy kicsit azért többre számítottam, és bár a felhozatal most is impresszív, az ArmA 2 után valahogy nem ragad meg a skála. Egyébként nem csak járgányokból telik helikoptertől kezdve a tankig mindenre, de fegyverből is több, mint 70 van, szóval aki mindent ki szeretne próbálni, az el lesz egy darabig (a végigjátszás egyébként úgy 15-20 óra, hála a távolságoknak).

Oldal III.

Csapatjáték

Persze a háborúkat nem egyedül vívjuk, így nem mindegy, hogy csapattársaink koponyájába mennyi ész szorult. Az OFP 2 ebben nem okoz csalódást. Az ellenség okos és ügyes, míg csapattársaink néha már irritálóan jól nyomják az ipart. Mi még azt sem tudjuk, honnan lőnek, mire derék bakáink már ki is osztják a napi áldást a bokrok mögött bujdosó ellenségekre. Mindemellett vigyáznak magukra, fedezik egymást, és nagyon jó az útkereső rutinjuk is, vagyis ha mi úgy döntünk, hogy a legkevésbé kellemes terepen át közelítjük meg a célpontot, akkor sem fognak szégyent vallani. Maga a bejárható sziget egyébként hatalmas és rengeteg ellenséges objektum található rajta, így biztos, hogy jó ideig elleszünk még akkor is, ha csak mászkálunk rajta egy keveset.

Persze az igazi élmény mégsem a küldetések egyedüli végigjátszása, hanem a többjátékos mód, ami kiemeli az OFP 2-t az átlagból. Míg az ArmA 2 e téren kissé bugos és laggolós volt, addig az OFP 2-vel nem nagyon akad gond, és a négyfős kooperatív játék is kellemes adalék. Ebben a módban is a főküldetéseket csinálhatjuk csak meg, ám így teljesen más játszani, hisz barátainkkal élőben kommunikálhatunk, ezáltal tényleg valódi katonának érezve magunkat. Emiatt az OFP 2 egyébként könnyen a szűk körű LAN-partyk kedvencévé válhat, szóval mindenképp érdemes kipróbálni. Online viszont már nem ilyen rózsás a helyzet, mert a játékosok nagy része nem érti az igazi taktikát, és csak lő mindenre, ami mozog.

Ha véget ért a nagy kaland, akkor jön a küldetésszerkesztő, amit a játék mellé csomagolnak, s mellyel a könnyített koncepció ellenére sem lehet pilótavizsga nélkül boldogulni. Az első OFP máig híres millió modjáról, lecserélt járművéről, satöbbi, sőt, a legelszántabbak az egész játékot újratextúrázhatják a garázsfejlesztők segítségével. A Codemasters célja a modközösség átcsábítása lehetett a Dragon Risingra, ami majd kiderül, hogy sikerül-e, mert egyelőre még friss a játék. Mindenesetre várható az új küldetések és kampányok internetes áradata, szóval a vásárlók figyeljék a nagyobb portálokat!

Oldal IV.

Technikaóra

Amikor megjelent az Operation Flashpoint, nem csak arról volt híres, hogy mekkora forradalom a játékvilágban (mert 2001-ben biz az volt), hanem iszonyú gépigényéről is, ami a maga korában kielégíthetetlennek tűnt. A Bohemia máig hírhedt a rosszul optimalizált kódjairól, így meglepő volt, hogy az új OFP 2 minden hatalmas ígéretével Xbox 360-ra és PS3-ra is be lett jelentve. Aztán jöttek a sokkolóan részletes képek, a gyönyörű videók, s most a játék, ami egy valódi csoda, de komolyan. Az OFP 2 nincs olyan szép és részletesen kidolgozott, mint az ArmA 2 volt, de összhatásában nagyon közel áll hozzá, és mindehhez szinte repül a stabil 60 fps-sel. A textúrák nem a legjobbak, ám a látótávolság elképesztő, és a növényzet is csodaszép, már-már fotorealisztikus. Az animációk viszont darabosak, kicsit elavultak, míg a víz olyan, mint az első OFP-ben volt. Ám valahogy az egész összevonva olyan szinten szép, hogy csak lestem a monitoromat. S hogy mi kell mindehhez? Az én itthoni gépemen (Athlon II X2 3,4 GHz-en, Radeon HD3870, 6 giga RAM) meg se röccent a kép 720p-ben, és a látványjavítókkal sem kellett spórolni a maximális beállítások mellett. (A képeken egyébként a játék nem mutat túl jól, futás közben teljesen más.)

Az egyedüli, ami zavaró volt, a ronda menük, amik leginkább a Gridhez hasonlítanak. Nem csak hogy csúnyák, de nehezen kisilabizálhatók, a sok felesleges hang- és képeffekt pedig idegesítő, és nem látványos. Hasonlóan sok bajom volt a tipikusan konzolos mentésrendszerrel. Az még elmegy, hogy nincs mentés (na jó, nem megy el, ultragáz, de tegyük fel, hogy nem érdekel), ám hogy a checkpointok között olyan irreálisan sok idő teljen el, ahogy az itt van, már megbocsáthatatlan. Nem tudtak volna egy picikét többet elhelyezni? Vagy ha már a játék egyszerűbb lett, legalább sétálni sokat kelljen? Nem egyszer fordult elő velem, hogy 20-30 km-es távokat kellett újra és újra végigfutkosnom csak azért, mert valamit elszúrtam. Ez túl nagy büntetés.

 

Ellenben a hangok nagyon jók. A szinkron stílusosabb, mint az ArmA 2 néha robotikus hangalámondása, és a fegyverek, járművek zajkeltése is nagyon rendben van. Zene nem igazán jut, hisz az OFP-ben sem volt, de ami van, az pont oda illő, kellemes és hangulatos. Az intróért pedig külön pirospont, mert bár csak egy képmontázs, nagyon hatásos. Kár, hogy több ilyen nem jutott.

Oldal V.

A vég...

Az OFP 2 egy minden téren gyengített folytatás, melynek célja a könnyebb játszhatóság volt, amiért a valósághűséget kellett feláldozni. Akinek tetszik az ArmA 2, de csak képeken és videókon át talál benne élvezetet, vegye meg az OFP 2-t, mert nem csalódik majd, ám azok, akik a Bohemia méltó ellenfelét látták a Codemasters új gyermekében, ne pocsékolják rá az idejüket, mert ez nem szimulátor, hanem játék. Igaz, annak jó, és végső soron ez a fontos, nemde?

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward