Az önzetlenség nem nevezhető nagyon elterjedtnek az állatvilágban, sőt: igazi, érdekektől mentes segítő szándékot eddig csak néhány emlős fajnál igazoltak a szakértők. Ami persze nem meglepő, hiszen az altruizmus legfeljebb akkor áll egy egyed érdekében, ha kellően magas szintű társas kapcsolatokat ápoló csoportban él ahhoz, hogy elvárhatja, a segítséget egy napon viszonozni fogják társai. A szürkepapagájok pedig a jelek szerint pontosan ilyen csoportokban élnek, így a madarak közt elsőként nyert igazolást, hogy képesek önzetlenül segíteni fajtársaiknak.
A Max Planck Ornitológiai Intézet kutatói egy sor laborkísérlettel mutatták meg, hogy a madarak valóban ennyire magas szintű társas intelligenciával rendelkeznek. Azt persze eddig is tudták a szakértők, hogy a szürkepapagájok nagyon okosak és jó problémamegoldók, de az új eredmények fejlett szociális érzékükre is rávilágítanak. Az pedig különösen érdekes, hogy társas interakcióikban mennyire hasonlóan viselkednek a főemlősökhöz, amelyekkel rendszertanilag csak rendkívüli távoli rokonságban állnak, mondja Désirée Brucks, az eredményekről beszámoló tanulmány első szerzője.
A kutatók hat nőstény és két hím szürkepapagájjal végezték a kísérleteket. A madarak már korábban megtanulták, hogyan szerezhetnek gondozóiktól finom falatokat egy lyukon keresztül átadott csavaralátétek ellenében. Az társas intelligenciát vizsgáló kísérletek során minden madár egy különálló, átlátszó falú tárolóba került, amelyeket egy lyuk kötött össze. A madarakat páronként vizsgálták, mindig úgy, hogy kettejük közül csak egyikük tárolóján volt a kísérletvezető felé nyitott lyuk, amelyen keresztül falatkákat lehetett „vásárolni”.
A csak a másik madár felé nyitott tárolóba helyezve a nyolcból hét madár legalább egyszer átadott egy csavaralátétet társának, hogy az a kísérletvezetőtől táplálékot szerezhessen. Amikor a másik tárolóban a kísérletvezető felé nyíló ablak zárva volt, vagy a tároló üres volt, a bezárt madarak szignifikánsan kevesebb alátétet adtak át a lyukon, ami az adatokat elemző kutatók szerint azt sugallja, hogy a madarak valóban elsősorban azért adták át az alátéteket, hogy fajtársukat finomságokhoz segítsék hozzá.
Érdekes módon amikor a kutatók a kísérletet egy másik faj tagjaival, a szintén szoros társas kapcsolatokat ápoló kékfejű arákkal is elvégezték, azok szinte soha nem voltak hajlandóak lemondani saját csavaralátéteikről. Ebben szerepe lehet az eltérő táplálkozási szokásoknak is, a kutatók ugyanis azt is megfigyelték, hogy míg a szürkepapagájok hajlandók közös tálból étkezni, és megosztozni a táplálékon, a kékfejű arák inkább egyedül étkeznek.
Annak, hogy egyes madarak hajlandóak segíteni olyan fajtársaiknak, akikkel nem állnak közvetlen rokonságban, már korábbi laborkísérletek során is látták nyomait a kutatók. A mostani eredmények azonban ennél mélyebb összefüggéseket tárnak fel az intelligenciával és a társas kapcsolatokkal kapcsolatban.
A kísérletek során a szürkepapagájok először is felmérték, hogy mire van szüksége partnerüknek, felismerték, hogy az igény kielégítésében közvetett segítséget tudnak nyújtani, majd úgy segítettek, hogy azért nem vártak azonnali viszonzást. Azt ugyanakkor egyelőre nem tudni, hogy a papagájok ilyenkor bíznak-e abban, hogy hosszabb távon megtérül az önzetlenség, ennek kiderítéséhez ugyanis másfajta kísérletekre lesz szükség, mondják a kutatók.
