A variáns kapcsán annyi egyre világosabb a járványadatok alapján, hogy minden eddigi változatnál gyorsabban terjed. Az Egyesült Királyságban jelenleg két naponta duplázódik az omikronos esetek száma, és a szakértők egyértelműen az új variánst teszik felelőssé a napokban tapasztalt kiugrásért az esetszámokban. Az Egyesült Államokban két héttel az első omikronos eset azonosítása után már ez a variáns felelős a pozitív esetek 13 százalékáért New York és Washington államban is. Az omikron a jelek szerint példátlanul gyorsan dominánssá válhat a deltával szemben, főleg ha azt nézzük, hogy az itt említett számok a nem megfelelő számú tesztelés és a szekvenálás lassúsága miatt csak mérsékelten jelzik a terjedés tényleges mértékét.
Hogy pontosan mitől képes ennyire gyorsan terjedni a vírusvariáns, az még mindig nem teljesen világos, de a héten elkezdtek beérkezni az első adatok, amelyek segítenek rávilágítani az omikron viselkedésére. Ezeket röviden összefoglalva jelenleg az látszik, hogy az omikronnal fertőzöttek légutaiban több vírusmásolat lehet jelen, mint a korábbi variánsoknál, így több vírusrészecske kerül a kilélegzett levegővel a környezetbe is.
Az erre utaló egyik eredmény a Hongkongi Egyetemről származik, ahol laborban növesztett emberi légzőszervi szöveteken vizsgálták a vírus replikálódását már a korábbi variánsok esetében is. Az omikronnal megismételt kísérletek alapján a variáns az első 24 órában 70-szer gyorsabban sokszorozódik meg a légutakban, mint a delta variáns. Az ugyanakkor jó hírnek tűnik, hogy a tüdő sejtjeit viszont in vitro kevésbé hatékonyan fertőzi a deltánál és az eredetileg Vuhanban azonosított alfa variánsnál is. Ez megmagyarázhatja a fertőzőképességet és azt is, hogy miért tűnik úgy a (nagyon) korai adatok alapján, hogy a vírus kevésbé súlyos lefolyású betegséget okoz.
Mivel a kérdéses vizsgálatokat immunsejtek nélkül végezték, mindez azt is jelzi, hogy a variáns inherensen fertőzőképesebb, függetlenül attól, hogy mennyire képes megkerülni az ellene felkészített immunrendszert. Hogy ez az élő emberi szervezetben hogyan érvényesül, az ugyanakkor még mindig kérdés. Amíg közzé nem tesznek az omikronnal fertőzöttek légutaiból vett minták elemzéseit, nem lehet tudni, hogy mindez valóban magasabb vírusterhelést eredményez-e a felső légutakban. És természetesen élesben az immunrendszer is jelentősen befolyásolhatja a vírus tényleges replikálódási ütemét és a sejtekbe való bejutás mértékét.
A hongkongi még nem publikált eredményeket megerősíti egy másik laborvizsgálat is, amelyet a Ragon Intézetben végeztek. A preprintben közzétett adatok szerint az omikron tüskefehérjéjével ellátott pszeudovírusok hatékonyabban és gyorsabban tudnak kötődni az emberi ACE2-receptorokhoz, mint a delta vagy az alfa variáns tüskefehérjéje. Mindezen korai eredmények összhangban vannak a szintén nagyon korai és szórványos járványügyi adatokkal is, amelyek közt több szuperterjesztési eseményt is jegyeznek az elmúlt napokból.
Ha az omikron valóban gyorsabban replikálódik a felső légutakban, az azt jelentheti, hogy a fertőzöttek lélegzésével több vírus kerül a levegőben aeroszolok, apró, a levegőben tartósan megmaradni képes részecskék formájában, amelyeket aztán mások is belélegezhetnek. Az aeroszolok akkor kerülnek a levegőbe, amikor légutak megnyílnak a kilégzéskor: ilyenkor a zárt légutakat záró folyékony filmréteg buborékként pattan szét, és a létrejövő apró részecskék kiáramlanak a levegővel. Az 1970-es évek óta végzett vonatkozó kutatások szerint a légúti fertőzések kórokozói hajlamosak a filmréteg legvékonyabb részére koncentrálódni, amelyből a legkisebb méretű aeroszolok keletkeznek, amelyek aztán a legtovább maradnak meg a környezetben lebegve. A SARS-CoV-2 terjedése kapcsán a szakértők mostanra arra jutottak, hogy ez a vírus is jobbára ilyen aeroszolok útján terjed. Ennek megelőzésére pedig a minél jobban illeszkedő maszkok zárt térben való viselése, és a gyakori szellőztetés tűnik a legjobb megoldásnak.
Annak megelőzésére pedig, hogy a fertőzés súlyosabb betegséget okozzon, jelenleg az emlékeztető oltások jelentik a legjobb módszert. Az előzetes eredmények szerint az omikron a korábbi variánsoknál több áttöréses fertőzést okozhat, mivel átmenetileg képes lehet megkerülni az immunrendszert. A rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az mRNS-vakcinákból adott harmadik adag képes visszaállítani azt a szintű védettséget a súlyos betegség ellen, mint amit a korábbi variánsok ellen a két oltás biztosított.
A kutatók egy része szerint, ha a valóságban is úgy működik az omikron, mint a laborban, akkor nem sok esély van rá, hogy bárki megúszhatja a fertőzést. A jelenlegi vakcinák ugyanis az ellen nem védenek, hogy a vírus valamilyen mértékben megtelepedjen a felső légutakban. Az emlékeztető oltások, és a jövőben szükség esetén módosított, omikronra szabott vakcinák azonban azt valószínűleg képesek lehetnek megakadályozni a népesség nagy részénél, hogy a fertőzés és az arra adott immunválasz a tüdőt vagy más szerveket károsítsa, és súlyos, halálos megbetegedést okozzon.
Ha az omikront oltásokkal és saját evolúciós jellegzetességei miatt sikerül a legtöbbeknél a felső légutakra korlátozni, az akár a világjárvány végét is jelentheti, hiszen ezzel megtörténne, amit a kutatók reméltek, hogy a vírus a közönséges megfázást okozó koronavírusokhoz hasonló változattá enyhül, és endemikussá válik. Ez azonban egyelőre csak egy feltételezés, aminek alátámasztására csak nagyon korlátozott adatok vannak, és ha remények beválnak, az is időbe telik. Az viszont biztos, hogy az omikron jelenleg akkor is óriási terhet jelenthet az egészségügyi rendszerekre, ha enyhébb betegséget okoz, hiszen gyorsan lehet képes nagy számú embert megfertőzni, köztük olyanokat, akik nem feltétlenül védettek a súlyos lefolyással szemben.
