Különleges ketyere került a kezeim közé, amiben nem voltam biztos, hogy el akarom vállalni, mint tesztkészülék. A termék valószínűleg jobban járt volna, ha nem kerül a kezeim közé, de legalább így volt alkalmam kipróbálni, hogy nektek vagy a gyermeketknek ne kelljen. Ez Quincy, a rajzoló robotocska.
A rajzolás az emberiség talán legrégebbi művészeti ága. Az ősemberek már 73 000 évvel ezelőtt elkezdték grafitizni a barlangok falát, hol szórakozásból, hol azért, hogy megtervezzék a következő vadászatukat.
Egy biztos, hogy a rajzolás rendkívül fontos tevékenység volt a civilizáció kialakulásának történetében, hiszen egy félrehúzott vonal miatt akár piramisok dőlhettek össze nyom nélkül, leomolhattak hidak vagy teljes hadműveletek végződhettek katasztrófával. A rajzolás a mai napig fontos része az emberi létnek, a kultúrának, a kommunikációnak, a technológiának, így sose baj, ha a gyerekeket hagyják a felnőttek firkálni, már ha megfelelő felületen teszik, nem a frissen mázolt falon vagy egy gyönyörű bútoron. A gyerekek kreativitása páratlan, ám sajnos manapság még ez is veszélybe kerülhet.
A mesterséges intelligenciás dolgok manapság robbanásszerűen terjednek. A ChatGPT, a Stable Diffusion, Dall-E, a Midjourney stb. valódi veszélyt jelentenek az alkotói munkakörökre, és egyben a kreativitásra is. Ezek az AI cuccok bár hihetetlenül nagy számítási kapacitást igényelnek, lassan tényleg jobbak, ügyesebbek és kreatívabbak lesznek, mint az ember.
Mi baj lehet hát akkor abból, ha gépekre bízzuk a gyerek kreativitását, nem?
Márpedig a mai tesztünk alanya a Quincy pont ezt a célt szolgálja. Attól nem kell félni, hogy ez fogja elvenni a következő Avatar film koncepciós előkészületeiben az illusztrátorok munkáját, de az egészen biztos, hogy ennél többre lehetne képes, mint amit a boltból megvásárolva nyújtani tud. A Quincy ugyanis egy gyerekeknek készült, rajzolást tanítani segítő robot, aminek használatával a gyerek ezen aranyos kis bigyó mellett tanulhat meg különböző állatokat, növényeket, gyümölcsöket és más dolgokat rajzolni.
Ideális esetben az akkumulátorról működő kis aranyosság egy tekerentyűvel könnyedén bekapcsolható, hogy egy lap tetejére téve, kezébe tollat adva az általunk választott kártyán látható ábrát megrajzoljuk vele együtt. A Quincy-vel való rajzolás tehát gyerekjáték, hiszen csak két toll kell hozzá (egy neki, egy nekünk), egy papírlap, és már mehet is a móka és kacagás, avagy a közös rajzolás a robottal.
A rajzolás menete a következő: kezébe adjuk a tollat, ő pedig az alá tett papíron elkezdi azt a dolgot megrajzolni, amit éppen mutattunk neki. Ha ez egy körte, akkor elkezdi meghúzni a körte alapvonalait, hangosan elmondja mit és miért csinál, majd megvárja, míg a gyerek végez. Ha a gyerek készen van, hozzáér a robot fejéhez, és mehet is a következő része a rajznak. Egyszerű kis vonalak jönnek egymás után, amiből a végén egy teljes körte lesz.
Nem értek a gyerekekhez, de el tudom képzelni, hogy poén és örömforrás lehet egy ilyennel megtanulni pingvint, epret, pillangót, citromot rajzolni, és hatalmas élmény vele együtt számolni és betűzni dolgokat. Ha például egy pillangó megalkotása a cél, akkor a végén a gyerek a betűkártyák segítségével ki is betűzheti vele azt. Mindezt ráadásul magyar nyelven, természetesen két l-lel, így még a magyar vére is büszkén csörgedezhet át a kicsi lurkó szívén.
Ha tehát ezt nézzük, akkor nincs itt semmi látnivaló. Ez egy aranyos, okosan kitalált kis oktatórobot, egy igazi szuper ajándék a nagyon fiatal korosztálynak, hogy okosabb, bölcsebb és persze menőbb legyen a csoporttársainál.
Jó a marketingje, és ugyan nem ez minden rossznak az okozója, de egy újabb aprócska csepp a tengerben annak érdekében, hogy a gépek, a tévé, az internet, avagy a technológia nevelje fel a gyereket, és még véletlenül se a szülő fáradjon ezzel szörnyű feladattal.
Nézzük meg hogyan tanít. Nem vagyok pedagógus, így nem tudom megállapítani, hogy van-e bármilyen tudományos módszer amögött, ahogyan oktat, de vannak kétségeim. Bár az egyszerű alakzatok tényleg jól működnek, kedves és barátságos hang mondja az instrukciókat, ezek viszont nem pontosak. Nézzünk is egy példát.
„A pingvin fejének közepére rajzolj két apró kört, most már szeme is van a pingvinünknek.” – mondja nekünk a robot, miközben rajzolunk. Igen ám, de tessék megkérdezni tőle, hogyan rajzol valaki két apró kört valaminek a közepére? Lehetséges, de ha erre kérnénk egy számítógépet, akkor A) vagy ugyanarra a körre rajzolna még egy kört, vagy B) egymásba tudunk rajzolni köröket, de az maximum küklopsz pingvin lesz, ami valljuk be, menő, de nem jó instrukció egy gyereknek.
Hasonlóan szabadon bánik a szavakkal, például amikor azt mondja, folytasd a vonalat, viszont ő maga nem úgy rajzolja, hanem ellentétes irányból kezdi el húzni (a másik végénél) a vonalat, és úgy csatolja össze azzal a vonallal, amit folytatnia kellett volna. A sorrend sem jó tehát. De van olyan is, hogy arra kéri a rajzolót, hogy készítsen 4 félkört, ami egybeér. Erre rajzol egy cikk-cakkos boltívet, ami lebontva tényleg félköröknek tűnik, de az instrukciót figyelembe véve nem erre az eredményre kéne jutnia a gyereknek.
Tehát jó, hogy velünk együtt rajzol, a baj, hogy nem azt, amit hangosan kimond. Persze ez csak kötözködés a részemről, de engem zavar.
Ha túlvagyunk a rajzoláson, akkor pedig segít betűzni és leírni a szavakat. De talán nem csak én képzelem azt be, hogy az átlagos gyerekek nem alkalmasak arra, hogy 3 éves koruk környékén írni és olvasni tanuljanak, ugye? Ha pedig a gyerek már iskolás korú, akkor biztosan ezzel a robottal járunk a legjobban, ha betűzni tanítjuk? Három éves gyerekekről beszélünk...
Arra biztosan alkalmatlan, hogy pótolja az embert, arra viszont bőven jó, hogy a gyerek egy újabb lépéssel kerüljön közelebb ahhoz, hogy jobban ragaszkodjon a tárgyaihoz, telefonjához, mint a saját szüleihez, mert ez a cuki valami emberi tulajdonságokat imitál, miközben a gyerek kíváncsiságát próbálja kielégíteni. De a kérdésemre válaszolva, elég megnézni az egyik Quincy reklámfilmet, amikor az anyukának az ihlete akkor jön meg arra, hogy lelépjen a gyerekek mellől, amikor a steril hűtőajtót bámulja:
A gép úgy tanít rajzolni, mintha gépeket kéne rajzolni tanítani. Említettem már, hogy a rajzok milyen fontosak. A rajzolás az emberi önkifejezés egyik formája, segítségével megmutathatjuk a világnak, azt, amit mi látunk, és hogy máshogy látjuk, mint a többiek. A gyerekek általában kreatívan rajzolnak, nincsenek olyan kötött dolgaik, mint az embernek, arról nem is beszélve, hogy a motorikus képességeiket is fejleszti. A videóban látható korban például dinoszauruszoknak hazudott dolgokat rajzoltam, organikus alakzatokat használva, nem pedig mechanikusnak, már-már gépinek tűnő kutyafejeket.
Talán segíthet a gyerekeknek észrevennie mintákat a dolgokban, amiket le akarnak rajzolni. Az egyik legfontosabb tudás ugyanis amit el kell sajátítani a rajzoláshoz, az nem más, mintsem egyszerűbb dolgokra lebontani a bonyolultnak tűnő dolgokat. Az emberi szem is néhány körrel és egyszerű vonallal illusztrálható egy sima ceruzával a papírra, az embernek csak meg kell látnia az egyszerű vonal, görbe, háromszög és egyéb mintákat, hogy utánozni tudja azt. A Quincy ezen az úton halad: egyszerű vonalakat, karikákat és háromszögeket mutat, ami segíthet abban, hogy a gyerek felismerje miként épül fel ebből valami kész figura.
Erre a felismerésre viszont nagyon is szüksége lesz, ugyanis ha elfogynak a kis kártyák, a Quincy nem fog többé újat mutatni senkinek sem. Sajnos a robot nem olyan ügyes, hogy képes legyen tanulni. Ha a kártyák elfogytak, akkor a rendszer nem elég nyílt ahhoz, hogy halandó saját rajzokat telepítsen rá, esetleg új leckéket töltsön le hozzá a netről, vagyis amid van, azt kapod és pont. Nincs építő és lélegző közösség körülötte, ahogy a fejlesztők se adnak hozzá semmilyen „DLC”-t, hogy okosabb legyen.
Mint említettem, segít tanítani pár dolgot lebetűzni, illetve az összeadást is minimális szinten, de érinti. Papíron és a marketing szöveget hallgatva persze nem rossz, hogy a robot képes sztorikat lerajzolni és az alapján a gyereket megtanítani alapvető matematikára.
Sok tesztet megnéztem, elolvastam és láttam a Quincy-vel kapcsolatban, mindenki aranyos, ötletes, modern és cuki dolognak tartja. Én is annak tartanám, ha mondjuk segítene a kicsit nagyobb gyerekeknek programozni tanulni, hogy saját rajzaik megjelenjenek a papíron, amit a gép csinál. De semmi ilyen funkció nincs benne.
A végére maradt egy fontos dolog: az általam tesztelni kapott termék hibás volt. Úgy sejtem, hogy valamilyen kontakt hiba lehetett a háttérben, ugyanis bekapcsolni csak a híres orosz módszerrel sikerült, ha ütögeted, talán jó lesz az érintkező és felvillan. Egy fokkal jobb volt a helyzet töltőre dugva, mert így nagy nehezen bekapcsolt. A kézikönyvbe pirossal bele van írva, hogy USB-re kötve ne használjuk, de csak így tudtam neki viszonylag stabil energiát adni, hogy csináljon is valamit. Kaphattam volna cserekészüléket, de nem akartam még egyet bontani ezért.
Ha éppen olyanja volt, és végig lehetett rajzolni vele valamit, az külön öröm volt, mivel például pingvint nem sikerült alkotnom vele. Egyszerűen lefagyott tőle, vagy nem tudom, lehet csak a hibás mivolta miatt, de az a pingvin csak nem akart befejeződni soha. Mindenesetre arra jutottam, hogy szeretem a pingvineket, de az enyéim örökkön - örökké lefejezetten fognak kisérteni engem. Most képzeld el ezt egy hároméves gyerekként, miként éled meg, hogy a pingvinnek nem lesz teste soha? Naugye.
Összességében nem ajánlom a Quincy-t. Nincs egyetlen egy olyan eleme se a robotnak, amit ne lehetne egy tablet képernyőjén virtuálisan megoldani, hatalmas nagy kár ezért e-hulladékot termelni. Mint kísérleti termék ötletes, és ha közösség készítette programokkal lehetne bővíteni, akkor még meg is érhetné, de így, mint otthoni cucc, nem más, mint tökéletes porfogó. Ne vegyél magadnak ilyet csak azért, hogy ne kelljen foglalkoznod a gyerekkel.
