„Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefelé tartja a térképet.” – Stephen King
Az emberiséget egész eddigi történelme folyamán 3 kérdés foglalkoztatta igazán. Az élet értelme (igen, tudjuk, 42!), az idő fogalma és az elmúlásé. Minden kornak megvolt a maga gondolata, eszméje és filozófiája minderről. Végső választ pedig azért volt nehéz találni, mert egyénre szabottak a kérdések. Ami nekem megfelel, attól a másik menekül. Ahol én rosszul érzem magam, ott valaki elégedetten hátradől. A videojátékok sem maradnak el az irodalom vagy a mozgó képek világától, ha arról van szó, hogy boncolgassák az élet nagy kérdéseit és dilemmáit. Komoly művészi értékkel bíró alkotások születtek, csak, hogy egy példát említsek, gondoljunk csak a That Dragon, Cancer című játékra. Történetet mesél, kérdez, tanít, elgondolkodtat, megráz. És mégis egy játék – legalábbis formája és küldetése tekintetében biztosan.
Az Old Man’s Journey nem árul zsákbamacskát, hiszen a címe is elmondja, miről szól. Érdekes metszéspont a séta szimulátor és a logikai játékok kategóriái mentén. Azonban ennél szerencsére több is. Igaz ugyan, hogy egy szó sem hangzik el benne, mégis nagyon kifejező. Ezt pedig a gyönyörű rajzoknak és a festményhez hasonló pályáknak köszönheti. Mindenféle tájon megfordulunk, közben pedig hősünket egyre közelebb segítjük a végcélhoz.
„Az öregkor tragédiája nem az öregség, hanem a fiatalság.” - Oscar Wilde
Az amúgy nagyjából két órás játék egy visszaemlékezés. Egy életutat követ végig, meg-megállva a fontosabb csomópontoknál és fordulatoknál. Ezt azonban nem mély filozofálgatással kíséri, hanem képekkel, rövid emlék-villanásokkal. Nem könnyű írásban átadni azt a sok szépet, az érzelmes és kifejező életképeket, ahogy kerekedik a történet. Az idős tengerész, akit kísérünk, hosszú, tartalmas életet élt. Elkövette a maga hibáit, és meg is bánta őket. Döntéseket hozott, és bizony néhol nem épp a legjobbakat. Külső szemlélőként persze könnyű dolgunk van, számunkra fekete-fehér a másik ember élete. Ő azonban mindenestől benne volt, minden tépelődésével, feszültségével és a következményekkel együtt. Most újra végigjárja a legfontosabb állomásokat. Utazik, emlékezik, és együtt sodródik élete hordalékával.
A logikai elemek kezdő játékosoknak vagy gyerekeknek is megfelelő szintű kihívást jelentenek. Érdekes koncepciót találtak ki a fejlesztők. A domborzatot és a különféle szinteket kell úgy egymáshoz igazítanunk, hogy hősünk át tudjon haladni egyik pontról a másikra. Ez írásban megint nehezen érthető, de a cikk képei segítenek megérteni, a játékon belül pedig azonnal egyértelmű lesz minden.
„Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk.” - Márai Sándor
A nagy, AAA-s játékok és a komplexebb művek mellett is jó belefutni az egyszerű, de nagyszerű játékokba, ahol az ötlet és a külalak, sokszor a mondanivalóval karöltve képez egy nagyon is jól működő elegyet. Az Old Man’s Journey jó alkalom lehet arra, hogy együtt játsszunk a kisebbekkel egy mindenféle agressziótól mentes játékban. És beszélgethetünk is, hiszen olyan élethelyzeteket vet fel, amikről érdemes. A döntéseink és a következmények minden életkorban elkísérnek minket, és van, hogy a legjobb, amit tehetünk velük az, hogy megbékélünk mindazzal, ami már elmúlt. Ha pedig az ajtón kopogtat a lehetőség, hogy jóvátegyünk valamit, akkor jól tesszük, ha útnak indulunk.
