I. oldal
Érdekes jelenség, hogy mennyire kiéhezettek a játékosok a régi klasszikusokra. Ahogy a videojátékok egyre szélesebb körben terjednek el, és egyre hétköznapibb jelenséggé válnak, úgy erősödik az igény arra, hogy a friss játékosok megtapasztalhassák azt, amiből esetleg korábban kimaradtak. Nem véletlen a sok-sok HD remake és HD remaster elkészülte, ráadásul ezek sokszor biztonságos, és viszonylag kevés munkával előállítható bevételforrást jelentenek a kiadónak. Mondhatjuk tehát, hogy mindkét fél jól jár? Nos, egyfelől igen, mert nem csak az új játékosok, de az öreg rókák is szívesen élik át újra a régi élményeket, friss platformokon, jobb audiovizualitással. Másfelől viszont szomorú, hogy egyre kevesebb az új ötlet, az igazán eredeti új cím - ezeket ma már leginkább a kisebb, indie-játékok között kell keresnünk, de ott meg a minőség ingadozik elég erősen.
Habár Lorne Lanning, az Oddworld atyja és a Just Add Water stúdió vezetője többször hangoztatta az elmúlt hónapokban, hogy a New ‘n Tasty nem remake, igazából mégis az. Erről árulkodik a teljes címe is, ami valójában Oddworld: Abe’s Odyssey - New ‘n Tasty. Ebből még az is rájöhet, hogy itt az eredeti Abe’s Odyssey remake-jéről van szó, aki nem követte híreinket az elmúlt hónapokban. Az Abe’s Odyssey először 1997-ben jelent meg az első PlayStationre, és nem csak fantasztikus művészeti stílusával, eredeti világával vett le minket a lábunkról, hanem azzal is, hogy (főleg egy platformer játéktól) nem várt módon mély mondanivalóval és történettel rendelkezett. Érdekes, hogy ez a sztori, ami már annak idején is elgondolkodtatott mindenkit, ironikus módon ma talán még aktuálisabb, mint 1997-ben.
Mert miről az Abe’s Odyssey? Létezett a gyönyörű Oddworld bolygó, aminek bennszülött lakói, a békés és természetet szerető mudokonok a maguk kis ártatlan szokásaik szerint éltek. Azonban egyszercsak megérkeztek az iparosítő, kizárólag a profittal foglalkozó glukkonok, és leigázták a mudokonokat, arra kényszerítve ennek az egyszerű, jámbor fajnak az egyedeit, hogy egy hatalmas gyárban, a RaptureFarmon dolgozzanak, gyakorlatilag rabszolgaként. Mikor lehetne ez aktuálisabb mint manapság? Amikor a vidéki Kínát gyakorlatilag végtelen gyártelepekké változtató vállalatok éhbérért a halálba dolgoztatják a helyieket, hogy nagyobb lehessen az Apple profitja? Amikor Dél-Kongóban a folyamatosan háborúzó hadurak gyerekeket rabolnak el, majd ásványkincseket bányászatnak velük, hogy mikor másfél év múlva meghalnak, újakat raboljanak helyettük, és így nagyobb lehessen az Apple profitja?
Ami különösen érdekes, hogy az emberekhez hasonlóan a mudokonok is beletörődtek sorsukba. Szó nélkül nézték végig a környezet gyarmatosítását, és most szó nélkül dolgoznak éjt nappallá téve a gyárban. Nem lázadnak, nem kérdőjelezik meg a dolgokat, nem szólalnak fel. Abe még a hónap alkalmazottja kitüntetést is megkapja. Mindez egészen odáig megy, amíg főhősünk egy éjszaka véletlenül meg nem tudja a szörnyű igazságot: a cég profitja súlyos zuhanásnak indult, így a következő új élelmiszeripari termékük már a mudokonok bedarálásából és feldolgozásából fog készülni. Ez az a pont, ahol Abe öntudatra ébred, és egy hatalmas és reménytelen kalandra indul, hogy kiszabaduljon a telepről, és közben megmentse annyi kis mulya mudokon társát, amennyit csak tud.
II. oldal
A történet tehát megkapó, és rendelkezik mondanivalóval, kíváncsian várod majd a végét. De ami még ennél is fontosabb: az Abe’s Odyssey egy olyan kor terméke, ahol a történet, vagy a filmszerűség még nem nyomta el a játékmenetet. Igen, a játék fontos része a sztori, de nagyon ritkán veszi el tőled az irányítást, és a kezdetek után nem szolgál különösebben sok expozícióval, hagyja, hogy a játékmenet és a környezet beszéljen. Így a sztori és a játék egy olyan fantasztikus egyveleget alkot, amit ma már csak kevesen tudnak eltalálni. Mint játék, az Abe’s Odyssey alapvetően egy platform-puzzle cím, ahol oldalnézetből irányítjuk a rendkívül aranyos és törékeny, összevarrt szájú főszereplőnket. Mit ad ehhez hozzá a New ‘n’ Tasty?
Nos, az első és legfontosabb: teljesen új grafikát. A játékot a nulláról építették újra a Unity Engine-re, így nem csak a modellek és az animációk teljesen modernek, de a bevilágítás és a fizika is, az 1997-es klasszikus 2D-s háttereit pedig lecserélték fantasztikusan látványos és ízléses 3D-s verzióra - így tehát most már egy 2,5D-s anyagról beszélhetünk. A New ‘n’ Tasty tényleg remekül néz ki, és a látványvilág csak erősödik, ahogy kijutunk a gyártelepről, és felfedezzük a planéta természetesebb részeit. Ezen kívül új zenék kerültek a játékba, és az audio rész tetemes részét is újrarögzítették, vagy újrakeverték a modern kor igényeinek megfelelően. A végeredmény? Abe felfrissített kalandja pontosan úgy fest, ahogy azt egy abszolút modern, PS4-re megjelenő játéktól elvárjuk, és ennek ellenére mégis ismerős, nosztalgikus érzést kelt minden egyes pillanatban.
Akadnak azonban olyan változtatások is, melyek hatással vannak a játékmenetre. Az egyik legfontosabb, hogy a klasszikus Abe’s Odyssey-ben képernyőről képernyőre haladtunk, vagyis a hátterek csak akkor változtak, amikor átmentünk a következő képre. A New ‘n’ Tasty-ben azonban már a modernebb elvárásoknak megfelelően folyamatosan követ a képernyő jobbra vagy balra. Ennek következtében néhány módosítást eszközölni kellett a pályák felépítésén, amik amúgy nagyrészt teljesen változatlanok maradtak, de itt-ott ki kellett bővülniük néhány átvezető szekcióval, vagy éppen egy-egy extra platformer résszel, hogy az átmenetek zökkenőmentesek legyenek. A másik fontos változás, hogy jóval sűrűbben vannak ellenőrzőpontok, így messze nem veszítünk annyit egy-egy halálkor, mint a régiben - továbbá bekerült a gyorsmentés, és a gyorstöltés lehetősége is, valamint több választható nehézségi fokozat.
Ezek alapján persze rögtön azt gondolhatnánk, hogy az Abe’s Odyssey-t is elérte a modern játékok "átka", és búcsút inthetünk az eredeti változatra jellemző brutális nehézségnek. Nos, tény ugyan, hogy a gyakoribb mentés lehetősége némileg könnyít a helyzetünkön, de ettől függetlenül a New ‘n’ Tasty továbbra is elég nehéz. Főhősünk még mindig nem szuperhős: egy-két lövéstől, vagy harapástól a földbe harap, a környezetet továbbra is nagyon aprólékosan és odafigyelve kell felderítenünk, és ugyanolyan nehezek, gondolkodtatók a feladványok is, mint régen - aki meg akarja menteni mind a 299 mudokont, az bizony vért fog izzadni. Mindez tehát számomra azt jelentette, hogy a játék némileg kevésbé frusztráló, ugyanakkor bizonyította, mennyire jól megtervezett volt már 1997-ben is az Abe’s Odyssey; a játékmenet - tulajdonképpen érdemi változtatások nélkül - nem hogy megállja a helyét napjainkban, de komoly kihívást tud nyújtani.
III. oldal
Abe lehetőségei nem változtak az elmúlt 17 év alatt. Továbbra is tud futni, lopakodni, gurulni, ugrani és kupakokat leejteni elterelés gyanánt. Harcolni továbbra sem tud, viszont nagyon mókás hangon képes kommunikálni a többi mudokonnal, ha a D-padot használjuk. A kommunikációs formák között akadnak kevésbé hasznosak, de jópofák (pl.: pukizás), és olyanok is, amik feltétlenül szükségesek a játékmenethez, mint például a többi mudokon terelgetésére szolgáló “Hello” és “Follow me”. Ami sajnos szintén nem nagyon változott az elmúlt évek alatt, az Abe irányíthatósága. Egy fokkal persze simábbá vált a jobb kontrollerek és szebb animációk miatt, de még mindig kicsit nehézkes, és még mindig kicsit kiszámíthatatlan. Néha főhősünk egyszerűen nem azt csinálja, amit mi kigondoltunk neki, vagy ha csinálja is, kis késésekkel - olyan, mintha egy animációnak mindenképpen be kellene fejeződnie, mielőtt elkezdődik a következő.
Persze mondhatjuk, hogy tulajdonképpen ez még illeszkedik is a játék hangulatához. Elvégre Abe nincs kiképezve, nem egy fürge és ügyes kommandós, csak egy vézna szerencsétlen, aki meg akarja úszni ép bőrrel. És ha ez a játék egyetlen negatívuma - már pedig mást nem tudok felhozni -, akkor legyen. Mert az Abe’s Odyssey még ma is pontosan ugyanolyan fantasztikus, mint régen, csak sokkal jobban néz ki, és még aktuálisabb. Az biztos, hogy a jelenlegi 6490 foritontos árát maximálisan megéri PS4-en, és nem lepődnék meg rajta, ha a hamarosan megjelenő PC-s verzió még olcsóbb lenne. Tulajdonképpen nincs kérdés: kötelező vétel!
Értékelés: 9/10
Platformok: PS4 (Windows, Linux, OSX, PS3, PS Vita, Xbox One, Wii U -> később)
