A Spitzer 2003-ban indult útjára, hogy az infravörös tartományban vizsgálva az égboltot minden korábbinál részletgazdagabb képeket készítsen az univerzum melegebb objektumairól: a csillagködök és galaxisok gázfelhőiről, vagy az idegen naprendszerekben formálódó bolygókról. A Spitzer küldetése eredetileg 2,5 évre szólt, ezt mára vastagon túlteljesítette, műszerei azonban sorra váltak működésképtelenné meg az évek során, és egyre nehezebben kommunikál a Földdel.

Mivel a Spitzer távoli infravörös jeleket vizsgál, kiemelten érzékeny a hőre, így saját működéséből eredő hőre és a napfényre is, amelyek mind zajként jelentkezhetnek a felvételeken. Az űrtávcső ezért a Földtől távol kering a Nap körül, amelynek fényét igyekszik minél nagyobb mértékben visszaverni. A műszerek hűtéséhez ezen felül folyékony héliumot is magával vitt, amelyből viszont 2009-ben kifogyott, ami használhatatlanná tette két nagyobb hullámhosszakat figyelő műszerét, és félig a megmaradt kamerát is, amely immár csak a legrövidebb tartományokban, 3,6 és 4,5 mikrométeren tud vizsgálódni.

A Spitzer a Föld mögött halad, és egyre távolabb sodródik bolygónktól: mostanra a Föld–Hold-távolság 600-szorosára van tőlünk, ezzel pedig az űrtávcső, a Föld és a Nap relatív helyzete is jelentősen megváltozott, ami egyre inkább megnehezíti a kommunikációt. A távcső ugyanis a nappanelek és az antenna lehelyezkedése miatt nem tud egyszerre napelemeket tölteni és adatokat továbbítani a Föld felé, így viszont egyre rövidebb időszakokra üzemképes. Jelenleg 2,5 órára tud a Föld felé fordulni, utána pedig töltésre szorul, és ez az idő egyre rövidebb lesz, ahogy távolabbra kerül.

Az említett műveletek közben ráadásul a Spitzert nagyobb mértékben kell forgatni, mint ami az eredetileg maghatározott limit volt, így le kellett kapcsolni bizonyos biztonsági protokollokat. A szakértők így amiatt is aggódnak, hogy ha a távcső valami miatt biztonsági üzemmódba kapcsol, nem fogják tudni újraindítani. Ezért döntöttek a műszer nyugdíjazása mellett, remélve, hogy jövő január végéig kihúzza az elöregedett rendszer.

A Spitzer a NASA Nagy Obszervatóriumok-sorozatának prominens tagjaként került az űrbe a Hubble, a Compton és a Chandra mellett, és pályafutása során lenyűgöző felvételeket készített a kozmosz alapvetően láthatatlan jelenségeiről. Az univerzum hajnalán keletkezett galaxisok fényétől kezdve fiatal csillagokon át számtalan érdekességet lencsevégre kapott, és még a Szaturnusz egy új gyűrűjét is felfedezte. Az űrtávcső volt az első emberi műszer, amely közvetlen képet készített egy exobolygóról: 2005-ben elcsípte a HD 209458b nevű planétáról visszaverődő csillagfényt.

Bár a James Webb űrtávcsövet gyakran a Hubble utódjaként emlegetik, a várva várt rendszer valójában nagyrészt infravörös eszközökből áll, így ha egyszer feljut az űrbe, folytathatja a Spitzer munkáját. Mivel pedig főtükre mérete 7,5-szöröse lesz a Spitzerének, elődjénél sokkal részletesebb képeket készíthet.