Már nincs egyedül a Naprendszer a legtöbb bolygót számláló ismert rendszerek trónján: egy 2545 fényévre található, Naphoz hasonló csillag körül ugyanis a Kepler űrtávcső észlelési adatai szerint szintén nyolc planéta kering. A Sárkány csillagképben található Kepler–90 nyolcadik bolygóját a Google gépi tanulásra képes neurális rendszere révén fedezték fel a szakértők a teleszkóp által begyűjtött adathalmazban.
A szakértők eddig is sejtették, hogy az űrtávcső működésének első négy évében begyűjtött adatok között még számos érdekesség rejtőzhet, és az új felfedezés azt sugallja, hogy valóban ez a helyzet. A Keplert exobolygók észlelésére fejlesztették ki, és úgy működik, hogy huzamosabb ideig figyeli folyamatosan az ég egy darabját, monitorozva az ott látható csillagok fényességváltozásait. Ha valamelyik égitest esetében periodikus halványodások jelentkeznek, jó esély van rá, hogy azokat átvonuló bolygó okozza, amely kitakar a központi égitest fényéből.
A periodikus fényességváltozások azonosításához azonban, főleg ha több bolygós a rendszer, nem könnyű észrevenni. Ezért is kezdték analizálni az adatokat egy neurális hálózattal, amely aztán ráakadt egy nyolcadik bolygóra a Kepler–90 körül. Az adathalmazt gépi tanulásra alkalmas rendszerekkel már korábban is vizsgálták, az újonnan felfedezett égitest azonban azt jelzi, hogy a legújabb megoldásokkal még mindig van mit találni az észlelési adatok között.
A gépi tanulás számára kifejezetten előnyös, ha annyira sok az adat, hogy azt emberi elemzőkkel lehetetlen lenne átnézni, mondja Christopher Shallue, a Google AI egyik szoftvermérnöke, a neurális hálózatot bolygókeresésre tanító szakértők egyike. A Kepler négy év alatt összegyűjtött adatai között rengeteg lehetséges bolygó jelei szerepelnek, ezek azonban gyakran olyan gyengék, hogy a hagyományos elemzési módszerek (az automata keresőprogramok vagy az emberi elemzők) átsiklanak felettük.
A szakértők először 15 ezer olyan bolygójellel „edzették” programjukat, amelyek már megerősítést nyertek. A betanulási időszak végére a neurális hálózat 96 százalékos biztonsággal találta meg a tesztadatbázisban az igazi bolygókat és az álpozitív jeleket. A következő szakaszban aztán a fejlesztők ráeresztették a rendszert 670 olyan bolygórendszerre, amelyekről tudták, hogy több planétát is tartalmaznak. A szakértők abból indultak ki, hogy azon csillagok körül, ahol már detektáltak bolygókat, jobb esélyekkel találhatnak újabb égitesteket.
És szerencsével is jártak, hiszen ráakadtak a Kepler–90i jelű planétára. A Kepler–90 rendszere egyébként úgy néz ki, mintha a Naprendszer tömörebb változata lenne: belül kisebb bolygók, kívül pedig nagyobb planéták helyezkednek el, de a legkülső ismert bolygó is csak nagyjából olyan messze kering csillagától, mint a Föld a Naptól. A most felfedezett Kepler–90i – a csillagtól számított harmadik bolygó – pedig mindössze 14,4 földi nap alatt kerüli meg a központi égitestet, így felszínén nagyjából olyanok a körülmények, mint a Merkúron lehetnek.
Nem ez volt az egyetlen égitest, amelyet az új módszerrel azonosítottak. A Kepler–80 rendszerében ráakadtak egy hatodik bolygóra, amely akkora mint a Föld, és négy szomszédjával együtt rezonáns pályákon keringenek. A rendszer bolygói így nagyon hasonló, rendkívül stabilt rendszert alkotnak, mint a TRAPPIST–1 planétái.
Shallue és társai a következő fázisban a Kepler-adatbázis teljes első felét, több mint 150 ezer csillag fényességi adatait akarják átfésülni a neurális hálózat segítségével. A Kepler négy éven keresztül folyamatosan figyelte ezeket az égitesteket, tehát rendkívül sok információról van szó. (Az űrtávcső azóta már kicsit másként üzemel, pozicionáló rendszerének meghibásodása miatt ugyanis csak úgy sikerült működésben tartani, hogy jelenleg 80 napig vizsgál egy-egy égterületet, majd új célpont után néz.)
