A Schistosoma nemzetségbe tartozó laposférgek világszerte emberek százmillióit fertőzik meg, fájdalmat és gyengeséget okozva, hátráltatva a gyermekek növekedését és kognitív fejlődését, egyeseknél pedig májbetegséget vagy rákot váltva ki. Egy kutatócsoport azonban egy szenegáli kísérlet során igazolta, hogy egy egyszerű beavatkozással csökkenthető a fertőzés gyakorisága. Azzal, hogy eltávolították a helyi folyókból és tavakból azokat a vízinövényeket, amelyek segítik a férgeket hordozó csigák fejlődését, kimutathatóan csökkent a bilharziózisos esetek aránya a környékbeli falvakban. A helyi gazdák ráadásul profitáltak is abból, hogy a begyűjtött a növényeket trágyaként és takarmányként használták.
A vizsgálat nagyszerű példája egy igazán nyerő közegészségügyi forgatókönyvnek, mondja Joanne Webster, az Imperial College London parazitológusa, aki a bilharziózist tanulmányozza, de nem vett részt a kutatásban. A beavatkozás nemcsak a parazitafertőzések számát csökkenti, hanem pénzügyi előnyöket is biztosít a gazdáknak, és mérsékli a műtrágyázás környezetre és közegészségre gyakorolt negatív hatásait.
A bilharziózist okozó paraziták az emberi gazdatestek és az édesvízi növényeken élő, algákkal táplálkozó csigák között osztják meg idejüket. A fertőzött emberek vizeletükkel és székletükkel adják át a petéket. Ha ezek a tóba vagy folyóba kerülnek, a petékből lárvák fejlődnek, amelyek megfertőznek bizonyos csigafajokat, amelyekben tovább szaporodnak. A csigákból aztán szabadon úszó lárvák kerülnek a vízbe, és amikor az emberek érintkeznek a fertőzött vízzel, a lárvák átfúrják magukat a bőrükön, hogy megfertőzzék őket – így a kör bezárul.
Bár létezik olyan parazitaellenes szer, amely képes elpusztítani a férgeket, ezek gyakran túlélik a kezelést, és az emberek gyorsan újrafertőződnek. Próbálkoznak azzal is, hogy a helyi vizekbe olyan vegyszert juttatnak, amely megöli a csigákat, de ezt nehéz beszerezni, és más állatokkal is végezhet, mondja Stefanie Knopp, a Svájci Trópusi és Közegészségügyi Intézet parazitológusa. A csigák táplálékául szolgáló növények eltávolítása már korábban is felmerült megoldásként, mondja, de a beavatkozás hatásosságára eddig kevés tényleges bizonyíték állt rendelkezésre.
Most azonban a Notre Dame-i Egyetem kutatói egy randomizált, kontrollált kísérletben nyolc szenegáli falu lakóinak fizettek, hogy 3 havonta távolítsák el a vízinövényeket a helyi vizekből. A Jason Rohr vezette kutatócsoport által szervezett vizsgálat során 3 év alatt több mint 400 tonna növényi anyagot halásztak ki a tavakból és folyókból. Nyolc másik faluban közben a vízinövényeket érintetlenül hagyták. A kutatók megállapították, hogy a vízinövények eltávolítása a következő évben nyolcadára csökkentette a csigák számát. És az egyik kérdéses parazitafajjal, a Schistosoma mansonival fertőzött iskolások aránya 23,5% volt azokon a helyeken, ahol eltávolították a növényzetet, míg a kontrollfalvakban 31,5% volt ugyanez az arány.
Rohr csapata azt is megvizsgálta, hogy az eltávolított növényeket lehet-e hasznosítani. A helyi gazdákkal együttműködve komposztálták a vízinövényeket, és megállapították, hogy annak szántóföldeken való használata növelte a paprika és a hagyma, két helyben termesztett növény terméshozamát. A növények ráadásul a juhok, szamarak és szarvasmarhák takarmányaként is beváltak.
Rohr elmondása szerint a növényzet eltávolítását egészen prózai, de hasonló helyzetekben igen gyakran felmerülő okokból nem alkalmazták eddig széles körben a bilharziózis elleni küzdelemben: egyrészt mindenki a másikra várt, hogy megkezdjék a vízinövények irtását, másrészt senki sem volt meggyőzve a módszer hatékonyságáról. A vizsgálat azonban, amely megmutatta, hogy a növényzet eltávolítása közegészségügyi és gazdasági előnyökkel is jár, végre ösztönzőleg hathat a módszer széles körű elterjedésére.
A módszer korábbi alkalmazását az is gátolta, hogy a helyi lakosság általában nem volt tudatában a csigák és a bilharziózis közötti kapcsolatnak. A szakértők most egy 88 faluban végzett másik vizsgálat során azt is vizsgálják, mit érdemes kommunikálni a helyi lakossággal: egyes területeken csak azt oktatják a helyieknek, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár, ha ezeket a vízinövényeket komposztként vagy takarmányként használják, másutt a növények eltávolításának közegészségügyi előnyeiről terjesztik az ismereteket, megint más településeken pedig mindkét területet hangsúlyozzák, vagy éppen egyiket sem.
Rohr és kollégái egyébként azt is igazolták, hogy a vízinövények növekedése részben a szántóföldekről elfolyó műtrágyának köszönhetően fokozódik, amit reményeik szerint a komposztált növényzet felhasználásával szintén csökkenteni lehet, így is gátolva a betegség terjedését.
