Napjainkban már egyáltalán nem szokatlan, ha egy raktárban vagy egy gyárban robotok mozgatják a terheket egyik helyszínről a másikra. Ezek azonban egyelőre elsősorban nyílt, tágas terekben mozognak. A létező rendszerek jóval nehezebben boldogulnak, ha szűkösebb a hely, és mondjuk egy zsúfolt polc hátsó részéről kellene valamit kihalászni vagy egy autó motorházába nyúlva meghúzni egy nehezen elérhető csavart.

Az MIT mérnökeinek új fejlesztése azonban idővel talán ilyen feladatokat is képes lesz ellátni. A robotkar láncszerű kialakításának köszönhetően sokoldalúan hajlik, ugyanakkor elég merev ahhoz, hogy komoly erőt tudjon kifejteni. Ráadásul még a hosszát is képes változtatni, így mindig az adott feladathoz igazíthatja azt. A kar ezen funkcióját a növények növekedés ihlette: a robotnak van egy „rügye”, vagyis egy növekedési pontja – egy apró láda a szerkezet tetején. Ebbe egy, a kar alapegységeiből álló, laza lánc fut be, amelyet a láda belső rendszere igény szerint szorosabbra húz, újabb merev, teherbíró elemekkel táplálva az egyre távolabbra kinyúló kart.

A szakértők a napokban egy konferencián mutatták be a fejlesztést. A kar elmondásuk szerint például kamerákat, szenzorokat vagy szerszámokat juttathat be olyan helyekre, amelyeket másként nehéz lenne megközelíteni. Például meghízhat egy laza csavart egy repülő hajtóművének belsejében, vagy a már említett módon kiemelhet egy zsúfolt raktári polcon elbújt tárgyat, anélkül, hogy ehhez a többi objektumot meg kéne mozdítani.

A fejlesztés a robotfejlesztők által az „utolsó lépés problémája” nevű jelenségre kínál megoldást, amelynek lényege, hogy bár a robotok idejük javát nyílt terekben töltik feladatuk megoldása során, a legtöbb tevékenység tényleges végrehajtásához a mozdulatok legvégén rövid távú, a korábbinál precízebb navigációra és kontrollra van szükség. Ezen a ponton viszont a mérnökök gyakran szembesülnek azzal az alapproblémával, az a szerkezet, amely kellően hajlékony és precíz az ilyen aprólékos mozgásokhoz, általában nem elég teherbíró ahhoz, hogy végre tudja hajtani a feladatot. Egy lágy robot például nem nagyon tud megtartani egy kamerát vagy elég erősen meghúzni egy csavart.

Erre kínál ötletes megoldást a növekedni képes, flexibilis, mégis erős „láncrobot”, amely 3D nyomtatott műanyag elemekből áll, így ahhoz képest, hogy milyen erős, meglepően könnyű is. A biciklilánchoz hasonló kialakítású laza alapláncot a növekedési ponton található motorok húzzák szorosra, ha a karnak nyúlnia kell, újabb egységekkel táplálva a végtagot, amelyet igény szerint egyes helyeken hajlékonyabbra, másokon merevebbre alakítanak, mindig az adott feladathoz igazítva azt. A prototípus nagyjából fél kilogrammos súlyt képes emelgetni, illetve ennek megfelelő erőt tud kifejteni egy csavar meghúzásánál vagy egy sapka lecsavarásánál, mondják a fejlesztők. Akik szerint, bár a jövőben persze erősebb verziók is elkészülhetnek, már ebben a formájában is egészen sok dologra alkalmas lehet egy ilyen szerkezet.