1. oldal

A francia Shiro Games stúdió kicsivel több, mint egy éve indította el vikinges témájú RTS-4X hibridjének, a Northgardnak korai hozzáférését. Mivel nemrég megérkezett az éles verzió, kíváncsiak voltunk, mit raktak össze a fejlesztők egy olyan időszakban, amikor többek között a Microsoft is csak olyan rókabőrökkel tud előállni, mint a feltupírozott Age of Empires.

Első látásra a játék nagyon hasonlít az előbb említetthez, már látványvilágában sem (főleg az Age of Empires Online rajzfilmes stílusára gondolok itt, de megemlíthetném a Blue Byte-Ubisoft páros Settlers-sorozatát is), de a mechanikák tekintetében is komoly különbségek vannak. Érződik igaz, hogy a fejlesztők nagy tisztelettel és szeretettel viseltetnek a klasszikusok iránt, a Northgard azonban mégis több, mint csupán egy olyan RTS, amit az Age of Empires és társai ihlettek, vagy ami kizárólag a játékosok nosztalgikus érzéseire bazíroz.

Ahogy a cím is sugallja, vikingeket fogunk terelgetni, irányítgatni, pontosabban viking klánokat. Jelenleg hat van belőlük: a Farkas, a Szarvas, a Kecske, a Holló, a Medve és a Vadkan, de később gyarapodik majd a létszám a stúdió tervei szerint. Ahogy a legtöbb stratégiai játékban, az egyes klánok gyakorlatilag azonosan működnek, sőt, vizuálisan is nagyon hasonlóak, de néhány apróságban különböznek egymástól, így más-más előnyöket kínálhatnak. Ezek között egyedi épületek, változatos bónuszok, vagy alternatív fejlesztési lehetőségek is akadhatnak, így biztosított az újrajátszhatósági faktor.

Az éles verzió már a teljes, 11 fejezetből álló szólókampányt is tartalmazza. Főhőse Rig, a vikingek uralkodójának fia. Apját megöli, a királyi kürtöt pedig ellopja egy bizonyos Hagen nevű fickó az emberei segítségével. Rig barátaival a nyomába ered és az új kontinensen, Northgardon át zajló hajszában további szövetségeseket és ellenfeleket szerez, valamint rábukkan egy Hagennél jóval veszélyesebb fenyegetésre, illetve a királygyilkosság hátterében álló okokra is.

2. oldal

A sztori közvetítése mellett a kampány legfontosabb célja az, hogy megtanuljuk a játék alapjait, illetve az egyes klánok erősségeit és gyengéit. Ahogy az a 4X műfajában megszokott, a klánok (azaz frakciók) nem feltétlenül ugyanazokért a célokért harcolnak, így a kampányon kívül többféle úton juthatunk el a győzelemig. Ha úgy tetszik, lerombolhatjuk összes ellenfelünk fő épületét, vagy a leghíresebbé válhatunk bizonyos számú zóna birtoklásával és bizonyos mennyiségű hírnév elnyerésével. Nyerhetünk a kereskedelem segítségével is (a sok pénz mindig jól jön alapon), de választhatjuk a tudás és bölcsesség útját (négy áldás megszerzésével), vagy ráhajthatunk az egyedi célkitűzésekre, például egy legendás terület megszerzésére.

Ahogy az eddigiekből kiderülhetett, a játékban zónákra osztották a térképet. Kezdetben ezekből csak azt látjuk, ahol főépületünk és négy kezdő vikingünk van. Ahhoz, hogy megismerjük a körülöttünk fekvő világot, felderítőkre van szükségünk, annál is inkább, mivel az egyes területeket csak úgy kolonizálhatjuk, ha a scout már átfésülte. Ezután még el kell távolítanunk az esetleges ellenfeleket, akik között farkasok, medvék, különböző szörnyek, vagy akár más játékosok is lehetnek, és ha mindez megvan, némi erőforrás (főleg élelem) fejében hozzácsaphatjuk eddigi földjeinkhez.

Az egyes zónákban találhatunk extra finomságokat is. Lesz kifosztható rom, lehalászható tavacska, kivágható erdő, esetleg kőbánya, vagy fémtelér, amik mind gazdagítani fogják klánunkat. Fontos és súlyos megkötés, hogy minden régióban csak meghatározott számú épületet húzhatunk fel, tehát alaposan át kell gondolnunk, mit, mikor és hová teszünk, különösen, mert a játék eléggé spórolósan bánik az erőforrásokkal.

A kőbányák és fémtelérek például nagyon hamar kimerülnek, ezért az sem mindegy, hogy a kevéske összekuporgatott alapanyagot mire költjük el. Az étel és a fa szintén drága dolog, főleg télen, amikor sokkal több fogy belőlük. A játékban folyamatosan telnek a hónapok, és ha nem halmozunk fel elég ennivaló-, illetve tüzelőkészletet a hideg időszakra, akkor a tél könnyedén két vállra fektetheti klánunkat. Vikingjeink először éheznek és fáznak, aztán megbetegednek, nagyon morcosak lesznek és meghalnak. Érdekes, hogy sosem fordult elő az, hogy ilyenkor teljesen végem lett volna, hiszen jött a tavasz, és megint több lett például az étel, megmentve a falu lakóit, de gondolom nem kell magyarázni, hogy egy versenyhelyzetben ez mekkora hátrányt jelenthet.

3. oldal

A Northgard egyik felettébb szimpatikus vonása az, ahogyan klánunk tagjait kezeli. Először is, a vikingek automatikusan „születnek” a főépületben, a boldogság-szint által meghatározott sebességgel, egyesével. Nem lehet pillanatok alatt „legyártani” belőlük több tucatnyit egy támadás, vagy kemény tél után, így minden emberke nagyon értékes. Ezen még emel az, hogy nem oszthatjuk be őket közvetlenül mondjuk favágásra, mint a valós idejű stratégiákban általában megtehetjük. Ehelyett az egyes épületekhez kell hozzárendelnünk őket, tehát a felderítőket a scout-sátorhoz, a favágókat a favágó-kunyhóhoz, a bányászokat a bányához.

Minden épület csak két embert képes fogadni, illetve hármat, amennyiben felfejlesztjük. Ha ezt összekapcsoljuk az egyes zónákban felhúzható épületek erős korlátosságával, talán már sejthető, hogy itt a szimpla RTS-eknél sokkal nagyobb agymunkát igényel majd akár az is, hogy egyáltalán fenntartsuk a klánt, és akkor még nem beszéltünk a terjeszkedésről, vagy az egyébként sajnos nem túl szofisztikált csatákról. Sokszor rebegtek majd ti is hálaimát a fejlesztők felé azért, hogy a kezelőfelületen azonnal átlátjuk, milyen foglalkozásból épp hány ember van bevetésben, és ha kell, átcsoportosíthatjuk őket. Ez könnyen megy, csak ki kell választani egy vikinget, és a kívánt munka épületébe irányítani, ahol „átöltözik”, majd ezentúl mondjuk halászat helyett fát fog vágni, feltéve, ha a kunyhóban épp volt szabad hely.

De mi van, ha nincs hely, viszont nagyon kellene a fa? Nos, ha van pénzünk, vehetünk a piacon. Ha ügyesek voltunk a diplomácia terén, kérhetünk szövetségeseinktől. Ha egyik sem áll rendelkezésre, új zónát kell foglalnunk, ahol erdő is van. Általánosan minden erőforrásra igaz, hogy folyamatosan kutatnunk kell utánuk, új régiókat kell felfedeznünk, viszont nagyon nem jó, ha ezt túl gyorsan tesszük, hiszen könnyedén kifogyhatunk valamilyen fontos alapanyagból, vagy az ételből. A katonák különösen fontosak a kiszemelt területen lévő ellenfelek eltakarításának érdekében, de sajnos nagyon drágák, rengeteget zabálnak, ráadásul még gyűjtögetni sem tudnak, mint a sima vikingek (ők, ha nincsenek ráállítva valamilyen munkára, élelmet gyűjtenek a környéken, bár jóval kisebb hatásfokkal, mint az erre szolgáló farmok, halásztanyák és egyebek).

Mindezeknek a rendszereknek hála a játékban legtöbbször csak egy hajszálon múlik a túlélésünk. Nagyon ritka lesz az olyan időszak (ha egyáltalán előfordul), amikor kényelmesen hátradőlhetünk, hiszen egyetlen támadás, egyetlen tél, vagy egyetlen véletlenszerű esemény (földrengés, vihar, és a többi) romba döntheti kis birodalmunkat, a talpraállás pedig akár évekig is eltarthat. A játéktól ugyanakkor megkapunk minden információt ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, csak azokat a játékosokat fogja büntetni, akik nem veszik ezt tudomásul, és nem foglalkoznak a mikromenedzsmenttel. Figyelnünk kell például a betakarításra, vagy a csaták során a sérült harcosok visszavonására és gyógyítóhoz küldésére, különben elveszítjük a drága befektetést.

4. oldal

A Northgardban talán a ritmust nem sikerült teljesen eltalálni. Néha annyi minden történik egyszerre, hogy azt sem tudjuk, hova kapjunk. Máskor nincs semmi tennivaló, csak várni arra, hogy gyűljenek az erőforrások. Persze legtöbbször a helyes ütemben folynak a dolgok, de mikor beüt az Apokalipszis, akkor örömmel fogadtam volna egy kis szünetet, hogy átgondoljam, mit csináljak.

Szerencsére a játék kiegyenlíti gyengeségeit a mechanikák mesteri ötvözésével, illetve a kiváló hangulattal. A grafika rajzfilmes stílusa nekem bejött, és kifejezetten jónak találtam a logikus, tiszta kezelőfelületet is. Az effektek, mint a hóviharok, villámlás és társaik hatásosak, a karakterek animációi cukik. A hangok pontosan illenek a látványhoz, még némi nosztalgikus érzés is feltörhet belőlünk például a favágás zajainak hallatán, a zene pedig – bár csak cirka négy dallam váltakozik – kellemes háttérmuzsikát kínál a hódításhoz.

A műfajok jól átgondolt ötvözésével, valamint az olajozottan működő mechanikákkal és rendszerekkel, melyek megkövetelik, hogy a legutolsó emberünkre is odafigyeljünk, klánvezérként folyamatosan nehéz döntések és kemény kihívások elé állít minket a Northgard. Remek stratégiai játék lett, mely ugyan kissé sekélyes néhány helyen, például a harc egyszerűségében, vagy a klánok közti minimális különbségekben, de összesen 28 eurót kérnek érte, amit bőven megszolgál.

A Shiro Games rendszeres, néhány havonta érkező frissítéseket tervez, melyek a javítások mellett tartalmi elemeket is magukba foglalhatnak. A visszajelzéseket folyamatosan elemzik, az első nagy update március végén ki is jött. Nyáron érkezhet a következő nagyobb dolog, lesznek új klánok, épületek, térképek, szóval úgy tűnik, még számos kellemes órát eltölthetünk majd derék viking barátaink társaságában.