Nem minden bolygó kering csillagok körül: az utóbbi években a csillagászok több olyan égitestet is felfedeztek, amely valószínűleg gravitációs interakciók nyomán kihajítódott egykori rendszeréből, és azóta magányosan járja a kozmoszt. A maroknyi ismert nomád bolygó többsége gázóriás, egy újonnan felfedezett égitest azonban kellően apró ahhoz, hogy valószínűsítsük, kőzetbolygóról lehet szó. A kérdéses bolygójelölt a rendelkezésre álló adatok alapján kisebb a Földnél is, így ha megerősítést nyer létezése, ez lehet a valaha ismert legkisebb nomád planéta.

Az exobolygók felfedezése során a szakértők a legtöbbször olyan módszereket alkalmaznak, amelyekkel indirekt módon, a bolygó csillagára gyakorolt hatásai alapján mutatják ki annak jelenlétét. Egy nomád bolygó esetében azonban nem lehet arra támaszkodni, hogy az kitakarja csillaga fényét vagy gravitációsan hat a központi égitestre, hiszen nincs ilyen központi égitest. A kutatók ezért az általános relativitáselmélet egyik következményére támaszkodnak a magányos planéták megtalálása során: úgynevezett gravitációs mikrolencsézéssel keresik ezeket.

A technika alapját az adja, hogy az űrbéli tömegek meggörbítik maguk körül a téridőt, így ha mögöttük egy távoli fényforrás található, képesek lehetnek annak fényét a megfigyelő felé irányítani, akár egy optikai lencse. Egy bolygó esetében ez azt eredményezheti, hogy a háttérbeli csillag megfigyelő fénye felerősödik, amikor a planéta megfelelő pozícióba kerül, és a megfigyelő felé fókuszálja azt.

A módszerrel eddig mintegy 100 bolygót azonosítottak, amelyek közül négyről bizonyosodott be, hogy nomád planéták – a többi csak nagyon messze kering csillagától. Az újonnan detektált OGLE-2016-BLG-1928 kapcsán szintén elképzelhető, hogy csak igen távoli pályán kering, de ennek a távolság miatt alacsony a valószínűsége. Ha esetleg van csillaga, az a következő évek során minden bizonnyal ki fog derülni.

A bolygót észlelő kutatók mindenesetre jelenleg nagyon bizakodnak, hogy valóban egy alacsony tömegű nomád bolygóról van szó, ami azért érdekes, mert a planéta sikeres detektálása árulkodó lehet azzal kapcsolatban is, hogy hány Földhöz hasonló bolygó, és általánosságban hány bolygó létezik a Tejútrendszerben. A planétának először az OGLE nevű távcső archív adatai között akadtak nyomára a kutatók, majd egy koreai mikrolencséző műhold és a Gaia űrtávcső révén képesek voltak annak tömegét is megbecsülni.

Ha az égitest tömege valójában a Föld és a Mars közé esik, amit az észlelési adatok sugallnak, ez lenne a legkisebb objektum, amit gravitációs mikrolencsézéssel fedeztek fel. Tekintve, hogy mennyire új módszerről van szó, és mennyire a határán van ez az objektum az észlelhetőségnek, a kutatók szerint két eset lehetséges: vagy elképesztő szerencséjük volt a felfedezéssel, vagy nagyon sok hasonló méretű nomád bolygó létezhet a Tejútrendszerben.

Utóbbi a kurrens bolygóképződési elméletek közül inkább a magakkréciót támasztaná alá, amely szerint a bolygók tömegével keletkeznek, nem pedig a koronginstabilitást, amely szerint a csillagok egy része körül akár egyetlen bolygó is formálódhat. Az egy bolygós rendszerekből értelemszerűen nem nagyon dobódhat ki semmi, így ha kevés a nomád bolygó a galaxisban, az ezt támasztaná alá. Ha viszont sok ilyen bolygó van, és ezek mindenféle méretben léteznek, az azt jelentené, hogy a bolygók általában tömegével jönnek létre a csillagok körül, és a rendszer formálódása alatt gyakran ki is hajítják egymást a pályájukról, különösen a kisebb tömegű planétákat.

Egy Földhöz hasonló méretű nomád bolygójelölt felfedezése tehát inkább ebbe az irányba mutat. Akármi is azonban a helyzet, a következő évtizedek fontos új információkat hozhatnak vitába. A 2020-as évek közepén ugyanis, ha minden jól megy, üzembe áll a NASA új, mikrolencséző űrtávcsöve, a Nancy Grace Roman teleszkóp, amely pontosan ilyen világokra vadászik majd.