A felfedezés a gravitációs lencsézés nevű jelenségen alapul, amikor egy köztes tömeg, galaxis, csillag vagy más objektum egy háttérbeli objektum fényét a megfigyelő felé fókuszálja, felerősítve a távoli objektum fényét. Minél nagyobb tömegű a közbeeső objektum, annál több fotont képes eltéríteni, így a lencséző galaxisok például egészen távoli csillagrendszereket is láthatóvá tehetnek számunkra, amelyek megpillantására máshogy nem lenne esély. A jelenség ugyanakkor kisebb méretekben és távolságokban is működik.
2011-ben két égboltfelmérési program (OGLE, MOA) keretében is észleltek egy ilyen, kisebb méretekben zajló, úgynevezett mikrolencsézési eseményt. A lencsézett csillag egy halvány, vöröses égitest, amely 20–60 ezer fényévnyire lehet a Földtől a galaxisközpont irányában. A lencséző objektum különböző hullámhosszakat vizsgálva 15–100-szorosára erősítette fel ennek a csillagnak a fényét, amikor a megfigyelő rendszerek és a csillag közé került, majd amikor kikerült a ebből a vonalból, a csillag ismét elhalványulni látszott. A lencsézés 250–300 napig tartott, ami jelentősen hosszabb, mint ami a legtöbb mikrolencsézés során tapasztalható. És a fényváltozási profil is érdekes: a csillag fénye nagyon hirtelen kezdett erősödni, ami azt sugallja, hogy egy pici, de nagyon nagy gravitációjú lencséző objektum állhat a háttérben.
Szintén fontos információ, hogy a csillag színe nem változott meg a lencsézés során, pedig ha a lencséző objektum egy másik csillag lenne, annak fénye is hozzáadódott volna a háttérbeli csillagéhoz, megváltoztatva a színképet. A színváltozás hiánya viszont azt sugallja, hogy a lencséző objektum nem bocsátott ki fényt.
Két kutatócsoport évekkel később újra elemezte az adatokat, a Hubble 2021-es megfigyeléseit is bevonva a vizsgálatba. A független elemzések sok szempontból nagyon hasonló képet vázolnak fel a lencséző objektumról: ez minden jel szerint egy nagyon kis térrészben összesűrűsödő, csillagtömegű égitest, amely nagyjából 5000 fényévre van tőlünk.
Az objektum tömegének becslése kapcsán ugyanakkor megoszlik a kutatók véleménye. Az egyik csapat 7,1±1,3 naptömeget kapott erre, amivel egyértelműen fekete lyuk lenne az égitest. A másik csapat 1,6–4,4 közötti naptömeget valószínűsít. Ha a tényleges eredmény a felső értéket közelíti, akkor ez szintén fekete lyukra utal, de ha inkább az alsó érték felé tendál a tömeg, akkor az objektum inkább neutroncsillag lehet. Az égitest kapcsán más ellentmondásos adatok is vannak, többek közt az objektum elmozdulása és sebessége kapcsán, amelyekre a két csapat igen eltérő eredményeket kapott.
Jelenleg a kérdést nem lehet eldönteni, de a szakértők dolgoznak rajta, újabb Hubble-adatokat vonva be a kutatásba. Problematikus persze, hogy egyszeri eseményről van szó, vagyis idővel kifogynak az adatokból, és nem lehet újabbakat szerezni. A kérdést egyértelműen eldönteni képes, mélyűri röntgenmegfigyelés pedig nem készült az eseményről. Így nem biztos, hogy valaha is megtudjuk mi történt, csak annyi világos, hogy a lencséző, nomád objektum vagy a fekete lyukak, vagy a neutroncsillagok hasonlóan egzotikus csoportjába tartozik.
