A NASA immár nyugdíjazott Kepler űrtávcsövének adatait elemző szakértők négy olyan új bolygójelöltet azonosítottak, amelyek a jelek szerint nem rendelkeznek központi csillaggal, hanem szabadon vándorolnak az űrben. Az ilyen típusú, úgynevezett nomád bolygók valószínűleg szintén csillagok körül formálódtak, de keletkezésük után valamilyen okból – a rendszeren kívüli hatásra vagy a szomszédos planéták gravitációs interakciói nyomán –kidobódtak rendszerükből.

A nomád bolygók között a teóriák szerint egyaránt lehetnek a Földhöz hasonló méretű kőzetbolygók, és a Jupiterhez hasonló gázóriások is. És ami a legérdekesebb, az utóbbi évek vizsgálatai szerint meglepően gyakoriak. A kutatók becslései szerint akár több billió is lehet belőlük csak a Tejútrendszerben.

Egy most megjelent tanulmány is alátámasztja gyakoriságukat: a szakértők a Kepler K2 küldetésének 2016 áprilisa és júliusa közötti adatait elemezték, amikor a távcső rendszeres időközönként vizsgált egy nagy csillaghalmazt galaxisunk centruma irányában gravitációs mikrolencsézés nyomait keresve.

Utóbbiról akkor beszélünk, amikor egy háttérbeli objektum fényét a megfigyelő és a kérdéses égitest közötti tömeg a megfigyelő felé irányítja, átmenetileg felerősítve, fókuszálva a távoli objektum képét. Ezek az események meglehetősen ritkák, és még ritkábbnak számítanak azok a gravitációs mikrolencsézések, amelyek esetében egy bolygó fókuszálja a fényt.

A Kepler alapvetően a fedési módszerrel kutatott a Naprendszeren kívüli planéták után, tehát a vizsgálat kilóg a megszokott profilból, viszont a nomád bolygók esetében a fedési módszer központi égitest hiányában nem alkalmazható. Az adatok újfajta elemzése ennek megfelelően nagyon hosszú időt, csaknem öt évet vett igénybe, de eredményes volt: a kutatók több tucat rövid ideig tartó mikrolencsézést detektáltak.

Az észlelt potenciális bolygók közül 22-t már korábban detektáltak más műszerekkel, 5 jel azonban teljes újdonság volt a szakértők számára. Utóbbiak közül egy bolygójelöltről menet közben kiderült, hogy mégiscsak van csillaga, de a másik négy ténylegesen nomád planétának tűnik.

A kérdéses bolygójelöltek várhatóan még sokáig jelölti státuszban maradnak, mivel az alig pár órás mikrolencsézést leszámítva közvetve és közvetlenül is megfigyelhetetlenek lesznek, hacsak nem vonulnak át ismét egy fényes háttérbeli csillag előtt. Az észlelt adatokra azonban a legjobb magyarázatot jelenleg a nomád bolygók jelentik, még ha ezek létét más műszerekkel talán soha nem is sikerül megerősíteni.

Hogy hogyan nézhet ki egy ilyen égitest, annak kapcsán a kutatók azt mondják, hogy valószínűleg hasonló lehet a Naprendszer távoli bolygóihoz, vagyis kőzetbolygók esetén olyasmik lehetnek, mint a Pluto, hideg, jeges pusztaságokkal borított felszínnel. Az új eredmények mindenesetre megerősítik az ilyen égitestek gyakoriságát, és azt is, hogy ilyeneket lehetséges a jelenlegi műszerekkel detektálni, ami jó hír az eljövendő hasonló küldetések számára is.