A Sirius B egy naphoz hasonló csillag maradványa: a csillag élete végére érve felfúvódott, majd ledobta magáról külső rétegeit (közben lehetséges, hogy néhány bolygót is bekebelezett), és csak sűrű magja maradt a vissza. A maradványcsillag valóban elég sűrű: egy Földnyi térrészben a Nap tömege tömörül össze benne.
A Sirius B a Sirius A nevű csillaggal kettős rendszert alkot. Utóbbi a legfényesebb csillag a földi égbolton, ami nem is csoda, hiszen mindössze 8,8 fényévre van tőlünk, így a legközelebbi csillagok egyike. A nagyobbik csillag kétszer nagyobb a Napnál, így gravitációs befolyása jelentős a fehér törpére. A modellek szerint olyannyira, hogy a fehér törpe körül 230 millió kilométeresnél nagyobb sugarú pályán nem maradhat meg semmilyen bolygó tartósabban.
A csillagászok nemrégiben azt vizsgálták meg, hogy ennél közelebb esetleg vannak-e bolygói a Sirius B-nek. Ehhez a hawaii Keck távcsövet használták, 2020 folyamán három különböző időpontban vizsgálva a fehér törpét. A kisebbik csillag vizsgálata egyébként egyáltalán nem egyszerű, hiszen a rendkívül fényes Sirius A mindössze néhány szögmásodpercre látszik tőle az égbolton, és így nem egyszerű megoldani, hogy ne vesszen el annak fényében.
Azonban így is sikerült mindhárom esetben értékes megfigyeléseket végezni. A potenciális bolygókat a különböző időpontokban készült felvételek egymásra vetítésével majd egymásból való kivonásával keresték. Ilyenkor, ha sikerül megfelelően elvégezni a transzformációt, a csillag maga gyakorlatilag eltűnik a képről, a körülötte lévő bolygó viszont fényes pöttyként megjelenik.
A megfigyelések pontossága miatt a szakértők úgy számolják, ha lenne a rendszerben egy Jupiternél 1,6–2,4-szer nehezebb bolygó legalább 75 millió kilométerre a fehér törpéhez képest, azt észlelték volna, ahogy a 0,7–1,4 jupitertömegű, 150 millió kilométernél távolabbi bolygókat is. De nem láttak ilyeneket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetnek bolygók a rendszerben, hiszen ha ennél kisebbek, akkor nem lennének láthatók a most használt megoldásokkal. De ennek kicsi az esélye, más okokból is. Azt már tudjuk, hogy a fehér törpéknek lehetnek bolygóik, pár éve például a WD 1856+354 nevű törpecsillag körül találtak egy Jupiterhez hasonló méretű planétát. Ami azért is különleges, mert a bolygó átmérője így nagyobb volt a csillagénál.
Az is világos, hogy a fehér törpévé válás előtt is lehetnek bolygóik az ilyen csillagoknak. A csillag halála során azonban a belső bolygók gyakran megsemmisülnek: darabjaikra szakadnak, kidobódnak vagy bekebelezi őket a csillag maradéka. Utóbbira már egészen régen, 1917-ben találtak bizonyítékot, amikor egy fehér törpe színképében kalciumot, vasat és magnéziumot azonosítottak. Gyakorlatilag ez volt az első észlelés, amely során nyomára akadtak egy exobolygónak, igaz, maga az égitest ekkor már nem létezett. Mivel a nehezebb elemek nagyon gyorsan a csillag mélyére süllyednek, a kérdéses észlelés éppen elcsípte azt a pillanatot, amikor a bolygó bekebelezte planétáját.
A Sirius B kapcsán nincs nyoma hasonlónak, vagyis ha voltak is bolygói, amelyeket magába szippantott, ezek nyomai régen eltűntek. Ami nem is csoda, hiszen az eredeti csillag sok millió évvel ezelőtt vált vörös óriássá, amikor is minden bolygót bekebelezett, ami esetleg létezett 230 millió kilométeren belül. És bár vannak rendszerek, ahol a bolygók egy része túléli a vörös óriás fázist, ehhez az kell, hogy ennél távolabb keringjenek. Erre pedig a Sirius B esetében a másik csillag gravitációja miatt kevés az esély.
