A japán Hayabusa–2 szonda tavaly nyár óta vizsgálja testközelből az égitestet, amelyről már kétszer mintát is vett. Ezeket a küldetés befejeztével vissza fogja juttatni a Földre, hogy a szakértők közvetlenül is megvizsgálhassák az aszteroida anyagát. Ami a legfrissebb fotók alapján egyre különösebbnek tűnik.
A napokban közzétett felvételeket a szonda MASCOT nevű leszállóegysége készítette tavaly októberben. A fotókat azóta egy nemzetközi kutatócsoport elemezte annak reményében, hogy ezek révén újdonságokat tudhatnak meg az ősi égitestről, annak múltjáról, és ezzel együtt a Naprendszer hajnaláról is. És mivel a Ryugu a Földet rendszeresen megközelítő aszteroidák közé tartozik, tanulmányozása abból a szempontból is fontos, hogy megismerése révén jobban felkészülhetünk arra, mit lehet tenni, ha egyszer egy ilyen égitest ütközési pályára kerül bolygónkkal.
A MASCOT leszállása a Ryugura meglepően egyszerűen zajlott: az égitest körül keringő Hayabusa–2 egyszerűen lejjebb ereszkedett, majd lecsatlakoztatta magáról a landolóegységet, amely így leesett az aszteroidára. A többek közt egy kamerával és más műszerekkel felszerelt, strapabíró MASCOT 40 méteres magasságból hullott le nagyjából 6 perc alatt, majd néhány pattanás után az első földet éréstől 17 méterre állapodott meg.
A német űrügynökség mérnökei által tervezett egység menet közben végig fotózott, és szerkezeti kialakításának köszönhetően végig képes volt úgy orientálni magát, hogy a kamera értékelhető képeket készítsen. A MASCOT végül összesen 17 órát működött a felszínen mielőtt akkumulátora lemerült volna, és ez idő alatt néhány újabb kisebb ugrással derítette fel a leszállóhely környékét.
A szakértők az elkészült felvételek és a Hayabusa–2 saját adatai alapján mostanra pontosan modellezték a MASCOT útját, így a leszállás közben és a felszínen készült fotókat átfogóbb kontextusba tudták helyezni. A vakuval készült felszíni felvételeken, és a levegőből készített fotókon egyaránt az látszik, hogy a Ryugut kisebb-nagyobb sziklák borítják, amelyek kőzettani sajátosságokait tekintve alapvetően két csoportba sorolhatók.
Vannak köztük világos és sima darabok, amelyeket éles szegélyek jellemeznek, illetve sötét, karfiolra emlékeztető, durvább felszínek is. A MASCOT által meglátogatott helyeken a két kőzettípus nagyjából egyforma eloszlásban fordult elő. Ami nagyon meglepő, hogy a felszínen egyáltalán nem látni nyomát kisebb szemcsés anyagoknak, homoknak vagy pornak. A Ryugu tehát leginkább egy méretes kőhalomra emlékeztet, aminek összetevői látszólag nem nagyon morzsolódnak finomabb anyagokká.
A szakértők szerint a kétféle kőzettípus kizárólagossága megerősíti a Ryugu keletkezésével kapcsolatos korábbi elméletet, amely szerint az égitest egy nagy energiájú kozmikus esemény, valószínűleg két aszteroida ütközése nyomán keletkezett. Egy másik teória szerint az égitest nem esett át ütközésen, de története során egy ponton valamiért drasztikusan megváltoztak belsejében a hőmérsékleti és nyomásviszonyok, és ez áll a kétféle kőzet létrejöttének hátterében.
Ami a por és a homok hiányát illeti, a szakértők szerint erre egyetlen magyarázat lehet, hogy a finomszemcsés anyagoktól valamilyen folyamat nyomán rendszeresen megszabadul az égitest. Hogy ez a folyamat mi lehet, azt viszont egyelőre senki sem tudja.
