1. oldal
Az emberrel néha előfordul, hogy ráébred, mennyire keveset is tud bizonyos dolgokról. Ha néhány nappal ezelőtt megkérdezitek tőlem, hogy mit tudok az eszkimókról, valószínű valami olyasmit válaszoltam volna, hogy Alaszka északi részén laknak, régen nomádok voltak és iglókat építettek, de mára már valószínűleg őket is keblére ölelte a fejlett technológia és a nyugati kultúra. Őseik fókára és rénszarvasra vadásztak, és állatbőrökbe öltöztek a hideg ellen. Nos, volt pár „apró” tévedésem.
Először is az eszkimó elnevezés nem csak az alaszkai népcsoportot jelöli, rokon nyelvű és kultúrájú népek vannak ugyanis Kelet-Szibériában, Grönlandon és Kanadában is. Persze nem fogunk most átmenni wikipédiába, a cél nem az, hogy átfogó ismeretekkel rendelkezzetek az eszkimók történelméről és kultúrájáról... Valami ilyesmi persze, de nem pontosan ez. A Never Alone inkább az esszenciáját próbálja megfogni az inupiat közösségnek, akik történetesen pont az észak-alaszkai őslakosok, akiket én is betippeltem. Elég annyit tudnotok, hogy egy mindössze 13 ezer főt számláló népcsoportra fókuszál a játék, akik életében és világnézetében nagyon fontos a spiritualitás, hiszik, hogy az állatoknak ugyanúgy van lelke, mint az embereknek. Ez az animizmus egyik sarokköve.
A Never Alone egy kedves kis puzzle-platformer és egy dokumentumfilm keveréke. Létrejöttét az őslakosok érdekképviseleti szervezete tette lehetővé, akik nagyon inventív módot találtak arra, hogy megismertessék a világot a kultúrájukkal. A mi fülünknek egészen különlegesnek és idegennek hangzó inupiat nyelven Kisima Inŋitchuŋa a játék címe, amit azért írtam le nektek külön, mert a darab narrációja eredeti nyelven szól, amelyhez angol feliratot kapunk. A dokumentumfilm részleteket nagyon szépen kötötték hozzá a játékhoz, mindig kapcsolódnak az adott pályarészhez és úgy vannak elhelyezve, hogy ne szakítsák meg az élményt, hanem organikusan belesimuljanak a játékmenetbe. Természetesen ki is hagyhatóak a kisfilmek, de ennek csak a második végigjátszásnál lehet értelme, aki már elsőre is átugraná a videókat, az inkább meg se vegye a játékot.
2. oldal
A Never Alone az inupiat legendák útján közelít felénk, hősünk egy kislány, akinek neve magyarul kicsit viccesen hangzik, de legyünk felnőttek. Szóval itt van nekünk Nuna és kis barátja, egy sarki róka, akit én az első pillanattól imádtam, mert annyira hasonlít a hófehér törpe spiccünkre. A két kis bátor kalandozó történetéből megtanulhatjuk, hogy a legkisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnő ember is képes nagy dolgokat véghezvinni. Nuna felkerekedik, hogy helyreállítsa az egyensúlyt és közben olyan legendás alakokkal találkozik, mint a Hóvihar ember (Blizzard man), a Gyilkos (Manslayer), de még a sarki fény is megelevenedik előtte.
Tetszett, hogy az egyes sztorielemekhez kitaláltak egy nagyon egyszerű, de jól működő játékmechanikát. Éreztetni tudták például, hogy a kegyetlen fagyos szelek folyamatosan ott vannak és számolni kell velük. A sarki életben a mindennapok állandó küzdelemmel telnek, de szívmelengető látni, ahogy a nehéz körülmények egy hihetetlenül erős és összetartó közösséggé kovácsolják össze az embereket. Gyakran mondják a sarkkörök utazói, hogy ott olyan, mintha az ég és a föld összeérne. Az egyik fejezetben ez is megtörténik a játékban, hangulatos, ahogy a sarki fényként manifesztálódott szellemeket kell kerülgetni, nehogy elragadjanak minket.
A játék kooperatívan a legjobb, de egyedül is lehet boldogulni a két karakter irányításával. Annak ellenére, hogy a Never Alone borzasztó rövid (3 óra körüli) és meglehetősen egyszerű, sajnos volt benne 1-2 apróbb hiba, és az irányítás sem olyan kifinomult, mint egy keményvonalas platform játékban. Szerencsére komolyabb problémába nem ütköztem, ami miatt jó időre leragadtam volna, így mondhatom, hogy a játékmenet megfelelően kiszolgálta a koncepciót. Nagyon aranyos a grafika, a barlangrajzokhoz hasonlító 2D-s rajzolt átvezetők hangulatosak, a zene pedig rendkívül kellemes.
A Never Alone elérte a kitűzött célját, egy mindenki számára élvezhető kis játék kerekedett belőle, ami nagyon jó benyomást hagyott maga után bennem és valószínűleg mindenki másban is, aki végigjátszotta. Kicsit sajnálom viszont, hogy ilyen rövid, én még egy kicsit maradtam volna, tovább ismerkedni az inupiat legendákkal és az animizmussal. A dokumentumfilmben megszólaló észak-alaszkai őslakosok nagyon szimpatikus népek, szívesen elhallgattam volna még őket.
Értékelés: 7/10
Platformok: PC, PS4, Xbox One
Tesztplatform: PS4
