Két neutroncsillag ütközésének során tapasztalt megfigyeléseiket tették közzé nemrégiben a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai. A mindössze városnyi átmérőjű, de másfélszeres naptömeggel rendelkező égitestek egy rendkívül gyors lefolyású, nagy energiájú robbanásban találkoztak, erőteljes gammasugár-nyalábokat indítva útjukra. A mindössze kéttized másodpercig észlelhető „fellobbanást” a Swift űrtávcső észlelte elsőként, de a szakértők azóta a világ más teleszkópjainak rögzített adatai közt is nyomára akadtak az eseménynek.
A június 3-án észlelt ütközést követően több chilei távcsövet és a Hubble űrteleszkópot is a kérdéses régió felé irányították. Ahogy arról Edo Berger, a kutatócsoport vezetője az eseménnyel kapcsolatos első sajtótájékoztatón elmondta, rendkívül sok érdekességet figyeltek meg az elmúlt hetekben, többek közt meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy az ilyen robbanásokban nagy mennyiségben keletkezhet gyakorlatilag bármiféle nehéz elem, például arany, higany, ólom és platina is.
A kutatók régóta próbálnak rájönni, hogyan jöhetnek létre ezek az elemek. Az ősrobbanást követően a világegyetem anyaga nagyrészt hidrogénből, héliumból és lítiumból állt. Az ezeknél nehezebb elemek nagytömegű csillagok magjában keletkeztek, és a csillag halála után kikerültek az űrbe. Ez a folyamat azonban nem magyarázza meg a vasnál nehezebb elemek keletkezését, mivel a csillagok jelenlegi tudásunk szerint nem rendelkeznek elég energiával és fölösleges neutronnal ezek létrehozásához.
A szakértők többsége mostanáig azt feltételezte, hogy a szupernóva-robbanások során egy gyorsan mozgó, szabad neutronokból és protonokból álló hullám jön létre, amely aztán nehezebb elemekké alakítja az útjába kerülő könnyebb anyagokat. A hasonló eseményekről készített számítógépes modellek alapján azonban ilyen módon nem keletkezhet annyi nehéz elem, amennyi jelen van az univerzumban. Felmerült tehát annak gondolata, hogy talán valami más lehet a nehéz elemek elsődleges forrása: például két neutroncsillag ütközése, amelyekben bőven akad „alapanyag” a nehezebb atommagok felépítéséhez. Ilyen eseményt azonban egészen június 3-ig nem sikerült a valóságban megfigyelni, így a tényleges adatok hiányoztak az elmélet megtámogatásához.
Hasonló ütközésre akkor kerülhet sor, ha egy kettőscsillag mindkét tagja szupernóvává válik, majd magjuk összeroppanva neutroncsillaggá alakul. A rendkívül sűrű, gyorsan forgó égitestek már nem lesznek képesek stabil bináris rendszerként fennmaradni, hanem egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül összeütköznek. Mintha két, a fénysebesség tizedével haladó puskagolyó ütközne frontálisan, mondja Berger. Az esemény során olyan nagy tömegű anyag sűrűsödik össze egy viszonylag kis térrészbe, hogy gravitációs összeomlás következik be: fekete lyuk keletkezik. Az anyag egy kis része azonban a folyamat közben kidobódik, és a következő csillag- és bolygógenerációk alapanyagául szolgál.
A mostani robbanás során első alkalommal sikerült következtetni a kidobódó anyag összetételére: az ütközést követő gammakitörés után ugyanis a látható és az infravörös tartományban észlelhető utóderengést figyeltek meg a csillagászok. Az infravörös jel Bergerék elmondása szerint radioaktív elemek bomlásáról árulkodik. Intenzitása alapján a szakértők úgy számolják, hogy a csillagok kombinált tömegének 3 százaléka dobódott ki az ütközés során. A távozó neutronok az instabil elemeken kívül minden valószínűség szerint nagy mennyiségű stabil nehéz elemet is létrehoztak. A kutatók becslései szerint az esemény során csak aranyból a Hold tömegének tízszerese jöhetett létre.
Figyelembe véve a neutroncsillagok ütközéseinek feltételezett gyakoriságát (a Tejútrendszerben elviekben 100 ezer évente fordul elő egy ilyen eset), a szakértők szerint ezen események magyarázattal szolgálhatnak minden vasnál nehezebb elem univerzumbeli összkészletének eredetére. Elképzelhető, hogy valamennyi ilyen elem a szupernóva-robbanások során is keletkezik, de egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy nem ez a domináns kialakulási forma, véli Berger.
