Az Arctic neve egészen jól ismert a PC-s felhasználók körében, hiszen lassan negyed évszázada már, hogy ellátja a felhasználókat saját fejlesztésű hűtési megoldásaival. Most azonban nem egy új toronyhűtővel vagy AIO rendszerrel rukkoltak elő, ehelyett egy váratlan kanyarral saját tervezésű PC-vel jelentkeztek, mely nem meglepő módon az átgondolt hűtésével igyekszik felhívni magára a figyelmet. Persze csak többek között, hiszen az olasz nyelvet beszélők vagy a Google Fordítót rutinosan használók számára beszédes Senza fantázianév előre vetíti, hogy a gép nélkülöz valami egészen általános komponenst: a ventilátorokat.

A svájci illetőségű Arctic és rejtélyes gyártópartnere tehát egy teljesen passzívan hűtött gépben gondolkodott, de itt még nem áll meg a menet, hiszen ez nem holmi hagyományos "brand PC", amit legfeljebb az egyedi festésű gépház és néhány márkajelzés különbözteti meg a hagyományos megoldásoktól. A Senza ugyanis nem egy asztali gép, sokkal inkább egy asztal alatti, ugyanis a termék első számú jellemzője, hogy az asztallap alá kell rögzíteni. Ezzel a húzással tehát egy némán üzemelő gépet ígér, mely ahelyett, hogy csilli-villi fényekkel és merész formavilággal igyekezne felhívni magára a figyelmet, inkább teljes mértékben elrejtőzik a tekintetek elől.

Bár a mini- és ultrakompakt PC-k nem számítanak újdonságnak, mint a vállalat első teljes értékű számítógépe, máris felkeltette a szimpátiámat, hiszen használat közben semmi sem terelheti el a figyelmet a számítógép valós képességeiről. Ez tehát egy valóban egyedi megoldás, mely sejthető módon elsősorban nem a világ játékosait célozza meg, sokkal inkább irodai környezetbe, esetleg otthoni munkavégzésre tervezték. Ez a tulajdonsága pedig magával von számos előnyt és hátrányt is, melyeket a következőkben igyekszem összeszedni, hogy kiderüljön mit tud, jó vétel-e és ha igen, akkor kinek is ajánlható igazán.

Csomagolás és tartozékok

A doboza a márka jól ismert kékes árnyalataiban fürdik és megjelenését pontosan az a visszafogott komolyság határozza meg, ami mellett az Arctic igazából a kezdetek óta kitart. Ha a letisztult kifejezés túlhasználatáért minden alkalommal aprót dobálnék egy perselybe, valószínűleg már erős nyugdíjalapom lenne, mindenesetre ebben az esetben keresve sem találhatnék jobb kifejezést a dizájnra. Ez pedig már a doboznál elkezdődik, a belső elrendezése megnyerően egyszerű. A több, mint fél méter hosszú és majdnem 20 cm széles gépet vaskos és masszív szivacselemek fogják közre két oldalról. Ezeken kívül két egyszerű kartondoboz várakozik odabent, egy a kiegészítőkkel és alkatrészekkel, egy kisebb pedig a tápellátást szolgáltató adapterrel.

Műanyag csomagolóanyag tehát lényegében nincs is, legalábbis olyan, ami felesleges lenne, természetesen a csavaroknak azért jutott pár tasak, de a gépet nem védi kilométeres fólia vagy hasonló, szóval, ha nem kéne kicsit bütykölni vele a kiemelése után, elég lenne csak rákötni a perifériákat és bekapcsolni. A kiegészítők között azért érdemes lesz alaposan szétnézni, ugyanis szó szerint kulcsfontoságú szerepük lesz, hogy a Senza használható legyen. Jár hozzá HDMI kábel, tehát ha a kijelzőnkhöz nem lenne, akkor az első indítás ezen nem fog múlni, ezen kívül csavarok, illetve a táp rögzítéséhez használható műanyag lap, szíjak és kötegelő elemek várnak ránk. A legklasszabb melléklet egy szövetből készült, cipzáras kábelrendező, mellyel a vezetékeket egyetlen csinos csővé formálhatjuk. Végül egy papír alapú rögzítési sablon is megbújt legalul, mely azonos méretű a géppel és a furatok pontos helyét tüntették fel rajta, ami nem elhanyagolható segítség.

Hogyan?

No, de akkor itt érünk el az egyik legfontosabb részlethez, miszerint az itt felkínált csavarokkal valószínűleg csak fából készült asztallapra tudjuk felrakni, a rögzítés ugyanis csak némi fúrással és csavarozással kivitelezhető. Aki tehát masszív fémlapos asztalon dolgozik, illetve arra tervezte felszerelni, az gondolja át a dolgot, illetve nézzen alternatív tartómegoldás után. Az Arctic ugyanis erre nem gondolt, vagy ha mégis, akkor nem igazán foglalkozott a dologgal. Ez mindenképp hátrány lehet bárki számára, aki ilyen "under desk" gépre vágyik, de ehhez nem tervezi szétfúrni a fém íróasztalát. 

Ezzel együtt azt is érdemes észben tartani, hogy hacsak nem puha forgácslap, illetve furnér jellegű anyag alkotja a munkalapunkat, akkor a csavarhúzó kevésnek bizonyulhat és valamilyen fúrószerszámra is szükség lesz, különben izzasztó lesz behajtani a csavarokat. A géphez mindössze négy, a kivezetett panelhez pedig két csavar szükséges, ami kellemesen lerövidíti a folyamatot. Előbbiek távtartósak, tehát miután a helyükre tekertük őket, a kiálló részek lehetővé teszik, hogy a Senzát rátoljuk, lehetőleg ütközésig, a megfelelő stabilitás érdekében. A konzolhoz hosszabb csavarok járnak, melyek áthatolnak a panelen az előre kivájt pontokon és lényegében ennyi dolgunk.

Utóbbi esetében kifejezetten tetszett, hogy bár alapvetően a gombok, a jack és a két USB csatlakozó rendeltetésszerű használat esetén a padló felé néznek, de a rögzítés ellentétes irányban is simán működik, ilyenkor viszont az egész elem kilóg kicsit az asztal alól. Ennek én kifejezetten örültem, mert így mindig láttam, hogy hol van és sokkal kényelmesebb is volt, hogy nem kellett vakon tapogatóznom a csatlakozóknál, bőven elég azt eltalálni, hogy éppen melyik irányba néz az USB-A. Ilyenkor az Arctic és a reset feliratok természetesen fejjel lefelé voltak, ami nem túl nagy áldozat. A bekapcsoló gombot jelölő márkajelzés amúgy világít is, ami diszkrét, egyben ízléses megoldás. Ez a kis fény segít kicsit tájékozódni, először is, ha nem tudnánk hol a gomb, másfelől először ez árulja el, hogy gép bekapcsolt.

Dizájn 

Ha már ízléses, akkor nézzük meg a gép felépítését és hogy hogy mutat, mielőtt berejtjük az asztal alá, később kitérek a fontosabb részletekre, specifikációkra is. Ami a hardver részleget, pontosabban az alaplapot illeti, a Senza mérete megtévesztő lehet, hiszen valójában egy alacsony formátumú kis A4FXI deszkáról van szó, az 536 cm szélességű test zömét valójában a passzív és masszív hűtőborda teszi ki. A lap pont akkora, hogy az AM4 foglalat mellett mindössze egy pár SO-DIMM, vagyis laptop memóriának ad helyet, illetve a WiFi modul mellett egyetlen NVMe SSD-nek. Bár a lapon megtalálható az aktív hűtő számára fenntartott csatlakozó is, elég valószínűtlen, hogy a konstrukció és a termék rendeltetésének ismeretében ez valaha is hasznosításra kerül.

A meglehetősen méretes hűtőtest kifejezetten tekintélyt parancsoló, főleg annak ismeretében, hogy egy többé-kevésbé teljes értékű PC-t fog közre. Az építmény pár diszkrét méretű és fehérrel felfestett Arctic emblémát leszámítva fekete, ami egyfajta komolyabb, ipari jelleget kölcsönöz neki. Ahogy mondtam, ez egy irodai felhasználásra tervezett, illetve ajánlott masina, tehát nincs oka túlzó esztétikával hivalkodni, önálló videokártya hiányában pedig nem is igazán van mire, az integrált GPU korlátain a világ összes RGB-je sem segíthet. Az anyaghasználat közel hibátlan, az Arctic adott a minőségre, bővli kategória tehát kizárva. 

Hardver 

Az Arctic ezt megérthető módon nem veri nagy dobra, de némi kutakodás után azért kideríthető, hogy a gép gyártásához a Micro Computer (HK) Tech Limited nevű kínai gyártóval szövetkezett. A 2018-as vállalat kifejezetten apró PC-k, illetve ipari felhasználásra szánt gépek és IoT megoldások gyártására szakosodott. A két vállalat nagy valószínűség szerint a Senza miatt kezdett együttműködésbe, a végeredmény pedig tagadhatatlanul izgalmas lett.

Bár az ilyen kompakt lapokból is létezik már modernebb, frissebb processzorok fogadására alkalmas megoldás, ezúttal egy költséghatékony és nem mellesleg energiatakarékos, AM4-es megoldás mellett döntöttek. A sokat látott AMD-s socket irodai felhasználásra még jelenleg is bőségesen elegendő lehetőséggel szolgál, de jól tudjuk, hogy a játékosoknak sem kell szégyenkeznie, ha mondjuk egy 5700X3D-vel várják az új AAA megjelenéseket.

A mellékelt hálózati adapter maximum 120 W leadására képes, tehát kizárt, hogy ennél többet fogyasszon, még akkor is, ha esetleg az általános munkafeladatok végrehajtása mellett merészen játékokkal próbálkoznánk. Ez tehát felhasználói szempontból egy hagyományos asztali platform, az Arctic pedig háromféle összeállítást tett elérhetővé. Ezek között a különbség a processzorokban és a mellékelt memória mennyiségében mutatkozik meg, illetve az operációs rendszerben, de erről valamivel később. Az opciók tehát Ryzen 5 5500G és 16 GB RAM, illetve Ryzen 7 5700G vagy 5700G Pro, 32 GB RAM társaságában. Fontos, hogy az olcsóbbik modellt nem csak a CPU korlátozza, de az a tény is, hogy egyetlen RAM modult kapott 2 x 8 helyett, tehát single channelben dolgozik.

Ahogy az SSD, úgy a RAM márkája is meglehetősen idegenül csenghet a füleinknek, a NOMAD legalább annyira nem mond sokat a meghajtó, mint a Dynacard a memóriák esetében, mindenesetre papíron nem lehet különösebb gond a teljesítményükkel. Igaz, a DDR4 páros csak 3200 MHz-es, az SSD viszont a PCIe Gen3 x4 interfésznek és az NVMe 1.3 protokollnak köszönhetően teljesen korrekt sebességet ígér. Nálam a középső kiadás, a sima 5700G-s modell járt, melyhez Windows 11 Home N operációs rendszert mellékelnek. 

A lovagok, akik azt mondják: N 

Konkrétan, ha csak úgy rákeresünk, a Windows 11 legendásan hatékony keresője nem nyújt segítséget, végül a Rendszer > választható funkciók almenüben a Funkciók megtekintése gomb megnyit egy listát, ahol a médiacsomag hozzáadható a rendszerhez. Némi letöltés és töprengés után pedig már csak egy újraindítás kell, hogy ez az alapvető rész kihúzható legyen a hiányzók listájáról. Futottam pár kört a Samsung telefonokhoz szükséges USB driver telepítésével, illetve a DirectX frissítésével is, a webes telepítő pl. nem akart működni és csak sokadik próbálkozásra találtam rá megoldást. Mint kiderült, ezek az N rendszereknél általános jelenségnek számítanak, a tapasztalatlanabb felhasználók számára pedig nem csak frusztráló, de akár áthidalhatatlan akadályokat is okozhat, amivel erősen lábon lőheti magát az Arctic, aki egy alapvetően izgalmas és jó termékkel házal a Senza esetében. 

Biztosan hiányzó összetevők: Windows Media Player, Windows Media Player Runtime, Windows Media Format, Windows Media DRM,Media Foundation, Windows Portable Devices (WPD), Audio kodekek: MPEG, WMA, AAC, FLAC, ALAC, AMR, Dolby Digital, alapvető kodekek, pl.: VC-1, MPEG-4, H.264, H.265, H.263, Movies & TV, Windows Voice Recorder, Skype (bár annak már amúgy is annyi) 

A hab a tortán, hogy a hagyományos Windows licencek nem kompatibilisek N rendszerekkel, tehát ha a mi kezünkben van a döntés, akkor kerüljük el a korlátoltabb kiadást, illetve számoljunk azzal, hogy hiába vár minket az előre telepített rendszer, egy másik Windows kulcs és egy friss telepítés is kelleni fog, már ha el akarjuk kerülni a fent említett nehézségeket és korlátozásokat. Irodai környezetben ez nyilván az üzemeltetés feladata és problémája, mindenesetre nem kizárt, hogy a mellékelt licence árát feleslegesen fizettük ki. Akárhogy is, nyilván kár lenne emiatt megítélni magát a gépet, mindenesetre a gyártó részéről ez nem a legjobb indítás.

Ha esetleg legyalulnánk ezt a rendszert és másikat telepítenénk a helyére, a driverek a termék hivatalos oldalán nem a Drivers, Downloadable content vagy hasonló felirat alatt, hanem a Documentation fül mögött elérhetők, hiszen az előbbiek túl egyértelműek lennének. Szerencsére itt már minden lényeges összetevő a rendelkezésünkre áll, ha friss Windows 11 mellett döntenénk. Mivel ez egy tesztre kapott gép, előre telepített rendszerrel, így én ezzel nem babráltam, de a lényeg, hogy a gép ugyanúgy módosítható, mint bármely PC vagy laptop. 

Felhasználói élmény 

A kezdeti sokkot leszámítva amúgy minden a megszokott mederben haladt, tehát a szokványos, netkapcsolatra és minden adatunkra is éhes Windows alapbeállításon kellett átesni. Ezt követően egy rendezett asztal és néma csend fogadja a felhasználót. A 140 mm-es légkavarókat pörgető asztali gépem mellett lenyűgöző volt az első néhány perc. A dolog annyira szokatlan, hogy ha nem villanna fel a panel bekapcsológombja alatti Arctic logó fehér fénye, először nem is lehetnék egészen biztos, hogy a gép bekapcsolt. Persze nemsokára a billentyűzet és a monitor is életre kel, viszont talán nem is tudjuk igazán, hogy milyen értékes a csend, amíg ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy valami folyton duruzsol mellettünk, még ha csak egészen halkan is.

Sajnálatos módon nem tudtam belépni a BIOS-ba. A művelet alapvetően egyszerű, indításkor lenyomva kell tartani hozzá a Del billentyűt, ám engem ez csak egy sötét képernyőhöz vezetett, illetve sötét maradt, ahogy tetszik. A gép egészen biztosan nem fagyott le, a Ctrl + Alt + Del kombinációra ugyanis azonnal újraindult, mindenesetre az energiabeállításokhoz vagy az iGPU-nak allokált memória módosításához nem tudtam hozzáférni. Mivel a gép nem nálam járt először és tudtommal a kollégámnál ilyen gond nem lépett fel, meglehetősen furcsálltam a dolgot, mindenesetre erre végül nem találtam megoldást. 

Teljesítmény 

A Windows N sajnos oda ütött, ahol a legjobban fáj. Sajnos több monitorozó programmal is próbálkoztam, ám míg az MSI Afterburnert végül sikerült működésre bírnom, ez a működés kimerült a kívánt értékek kijelzésében, a Benchmark teszteket nem volt hajlandó rögzíteni. Nem számított, hogy mennyit babráltam a beállításokkal és milyen gyorsbillentyűket állítottam be, mindent megcsinált, amit kértem, csak az fps méréseket tartalmazó szöveges fájlt nem volt hajlandó létrehozni. Végül feladtam a dolgot és a szememre hagyatkozva egy általános tapasztalatot igyekszem megosztani ott, ahol az adott szoftver nem szolgált saját, belső mérésekkel.

Mint említettem, a dedikált videokártya hiányában és a takarékos hardvercsomag ismeretében meglehetősen barátságos fogyasztásra számíthatunk, de szerencsére hasonlóan jókat mondhatok a mért hőmérsékleti értékekről is. A rendszer tétlensége esetén 5-10W között ingadozott a CPU fogyasztása, az iGPU 7-8 W körül állt, szóval Office programok használata és néhány böngészőablak megnyitása mellett nem kell majd félnünk, hogy lerobban a falról a kismegszakító. Ezt nagyjából 34-35°C körüli CPU hőmérséklet mellett hozta, ám ennél jóval érdekesebb, hogy mit láthatunk, amikor a CPU-tól jóval többet kérünk.

A 8 magos Zen 3 processzor alapbeállítás szerint 65 wattos TPD-vel dolgozik, így még akkor se lehetünk nagy bajban, ha a BIOS esetleg megengedi az érték feljebb tornászását, bár ez egy ilyen irodai konfiguráció esetében nem túl valószínű, aki ilyesmire vágyik, feltehetőleg más gépet választ magának. Annyi biztos, hogy nem kell nagyon félnünk, a Ryzen 7 5700G képességei igazából megfelelnek az integrált GPU-t nélkülöző 5700-nak, tehát alapvetően több magot terhelő feladatok esetén sem jön zavarva, ugyanakkor a kis Vega 8-tól ne várjuk el egy renderfarm képességeit.

A WiFi 6E modul is jól teljesít, nagyjából 700 Mbps sebességgel tudtam adatot másolni a szobán belül és ehhez mérten nem volt probléma a letöltési sebességgel sem, a 2.5 gigabites LAN port pedig a legtöbb helyzetben több, mint elegendő hátszelet biztosít, ha a WiFi esetleg kevésnek bizonyulna.

Gaming 

Játék alatt a Vega 8 nagyjából úgy teljesített, ahogy azt elvárhatjuk, tehát csodára nem érdemes számítani, de némi kompromisszummal jól szórakozhatunk. A CS 2 átlagban 80 fps-t képes teljesíteni Full HD mellett, ami egy ennyire kompetitív fps esetében nyilván nem tökéletes, de azért vállalható. Eközben nálam nem nagyon akart 60-62°C-nál magasabbra kúszni, mindezt kb. 45 percnyi folyamatos játék után. A Rainbow Six Siege hasonló, de talán egy fokkal még jobb is, FHD alatt 90 volt az átlag és 75 a minimum érték, természetesen itt is minimumra húzott beállításokkal. Kisebb indie alkotásokhoz, retro vagy retróba idősödő játékok bepótlásához, esetleg egy League of Legends szintű eSport cím esetében teljesen játszható lesz. A Diablo IV például tökéletesen élvezhető sebességgel, végig 60 fps fölött futott 1080p-s felbontáson is, ami egyáltalán nem rossz egy ilyen ismert és relatíve újabb játéktól. Persze a 720p is opció a még jobb számokért, már ha valaki beéri ennyire alacsony felbontással.

Játék és megterhelőbb feladatok esetében is jól alakultak a hőmérsékletek, a CPU 70°C fölé hosszabb terhelés idején sem melegedett, ami több, mint kiváló érték egy teljesen néma, passzív hűtésű rendszertől. Az SSD terhelés során sem ment nagyon 55°C fölé, ami szintén korrekt, összességében tehát zajtalan működése mellett is egy korrekt teljesítményt és hűvös működést produkáló masina lett, ami az apró bakikkal együtt is kellemes benyomásokat hagyott maga után.

A HDMI és a DisplayPort együtt akár két 4K-s monitor meghajtását is lehetővé teszi, amit gond nélkül ki is szolgál, tehát valóban ideális lehet irodai használatra, ahol egy 16:9-es munkafelület gyakran nem elegendő. A Zen 3 processzor és a Vega 8 iGPU ilyen kihívásokkal már bőven elbír, tehát akár munka, akár médiafogyasztás a cél, a Senza alkalmas a neki szánt feladatra. 

Kell ez nekem? 

A mostanáig csak hűtési megoldásairól ismert Arctic meglepőt húzott a teljesen passzív hűtéssel dolgozó Senza bevezetésével. Láthatóan kellő figyelmet fordítottak arra, hogy a gép ne csak a tervezőasztalon mutasson jól, de a felhasználók asztalai alatt is jól teljesítsen. Összeszerelése könnyű, 5-10 perc alatt megvan, aztán nem is lesz több gondunk vele. A választott CPU-nál nyilván hozhattak volna frissebb generációt is, ugyanakkor a rendszer alapvetően egy takarékos és irodai felhasználásra több, mint alkalmas konstrukció lett, melynek nyolc Zen 3-as magja bőven többet tud a szövegszerkesztők és a böngészők életben tartásánál, de még a hatmagos 5500G esetén sem indokolt a kétségbe esés.

A kereken 5 cm-es magasságával aligha fog bárkit zavarni az asztal hátuljához rögzítve, miközben a kivezetett USB portok bőven ellátnak minket elegendő sebességgel és energiával, amennyiben arra lenne szükség. Egy átlagos irodai munkaállomásként nevetve megállja a helyét, miközben nem kell a porosodás vagy az elfáradó ventik miatt aggódnunk. Ami a meglepően egyszerű, mégis átgondolt konstrukciót, a minőségi anyaghasználatot és a hatékony hűtést illeti, a dizájnért járó elismerést gond nélkül besöpörte.

Az innovációs díjig azért rgyeleőre nem mennék el, ahogy a megbízhatósággal is akadtak gondok, még akkor is, ha bekapcsolás után alapvetően végig stabilan és fennakadások nélkül teljesített. A nálam valamiért elérhetetlen BIOS és a gyárilag előtelepített N verziós Windows 11 azonban rontottak annyit az összképen, hogy legyen mit a gyártó szemére hányni, de alapvetően a gép teljesítményén és a jól megvalósított koncepción ezek nem rontottak annyit, hogy túl szigorú legyek. A gép ára átlagos felhasználók számára talán okot adhat a gondolkodásra, főleg, hogy külsőp VGA-t semmilyen formában nem adhatunk a rendszerhez. Ez talán lehetne a következő lépés, valószínűleg sokan szívesen látnának egy hasonlóan csendes videokártyával ellátott gépet is, a kezdés ugyanis jól sikerült.