„A csernobili atomerőmű 1986-os katasztrófája a környező régiót a bolygókon ismert leginkább radioaktív tájjá változtatta” – írják a szakértők a kutatás eredményeiről beszámoló tanulmányban. Csaknem 40 évvel a katasztrófa körüli 30 kilométeres terület még mindig elhagyatott a magas szintű sugárzás miatt, bár egyelőre nem világos, hogy ez milyen hatással van a helyi élővilágra.

Vajon a hirtelen környezeti változás nyomán olyan fajok, vagy akár a fajokon belül olyan egyedek szelektálódtak, amelyek természetüknél fogva ellenállóbbak az ionizáló sugárzással szemben? Sophia Tintori és kollégái erre voltak kíváncsiak, amikor 15 fonálférget gyűjtöttek össze a csernobili lezárt zóna különböző területeiről, és összehasonlították genomjukat a világ más részeiről származó, ugyanahhoz a fajhoz tartozó öt másik féreg genomjával.

Mivel az ionizáló sugárzás kettős töréseket okozhat a DNS-szálakban, a kutatók arra számítottak, hogy a csernobili férgek olyan kromoszóma-átrendeződéseket mutatnak majd, amelyek több generáción keresztül öröklődnek. Meglepetésükre azonban a zónából gyűjtött példányoknál nem tapasztaltak kromoszomális eltéréseket a Németországból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Mauritiusról és a Fülöp-szigetekről származó férgekkel összehasonlítva.

A további elemzésekkel azt is kimutatták, hogy a csernobili fonálférgek nem hordoznak újabb keletű mutációkat nemzetközi társaikhoz képest, ami mind arra utal, hogy DNS-üket nem károsította a csernobili sugárzás. „Ez nem jelenti azt, hogy Csernobil biztonságos – inkább azt sugallja, hogy a fonálférgek rendkívül ellenállóak a szélsőséges körülményekkel szemben” – mondja Tintori. „Azt sem tudjuk, hogy az általunk begyűjtött férgek mennyi ideig voltak a zónában, így nem lehetünk biztosak abban, hogy pontosan milyen mértékű sugárterhelés érte őket és felmenőiket az elmúlt négy évtizedben.”

Mivel a kutatókban felmerült, hogy a zónából származó fonálférgek talán valamilyen különleges mechanizmussal rendelkeznek a sérült DNS javítására, három különböző, mutációt okozó vegyi anyagnak is kitették az állatokat, és megfigyelték, hogyan öröklődnek ezek a mutációk a következő generációkra. Összességében úgy találták, hogy a különböző fonálféregtörzsek különböző mértékű toleranciát mutattak a mutagénekkel szemben, és a sugárzásnak való kitettségük alapján nem lehetett megjósolni a reakcióikat.

Másként fogalmazva, a csernobili férgek nem voltak jobbak a DNS szisztematikus védelmében a máshonnan származó fonálférgekhez képest, ami arra utal, hogy a zónán belül nem szelektálódtak a mutagénekkel szemben nagyobb genetikai ellenálló képességű törzsek. Ehelyett úgy tűnik, hogy a fonálférgeket egyszerűen nem zavarja az ionizáló sugárzás, bárhol is vannak.

Az eredmények az emberek számára is jelentőséggel bírnak, hiszen segíthetnek például annak megértésében, hogy egyes emberek miért érzékenyebbek a DNS-károsodást okozó hatásokra, mint mások, ami új ismeretekhez vezethet a rák és más betegségek kialakulásával kapcsolatban. „Most, hogy tudjuk, hogy a mely törzsei érzékenyebbek vagy toleránsabbak a DNS-károsodásra, ezeket a törzseket felhasználhatjuk annak tanulmányozására, hogy különböző egyének miért szenvedik meg jobban a rákkeltő anyagok hatásait, mint mások” – mondja Tintori.