Az Intel vezetése korábban megpróbálkozott egy érdekes üzleti modellel a szerverpiacon, ami a Software Defined Silicon koncepcióra épült és Intel On Demand néven futott. Az újítás lényege az volt, hogy a vásárlók utólag is aktiválhattak különböző komponenseket és funkciókat az adott processzoron, amit korábban már megvásároltak. A 4. generációs Intel Xeon processzorokkal kezdődő történet végére nemrégiben váratlanul és csendben pont került, ahogy arra a Phoronix munkatársai rámutattak: az elmúlt esztendő novemberében archiválta a gyártó az Intel SDSi GitHub könyvtárat, valamint ezzel egy időben a programnevét is eltüntette a hivatalos weboldalról.
Az elmúlt időszakban lehetett már sejteni, hogy fogy a lendület, ugyanis kevés új patch jelent meg a programmal kapcsolatban és ezek meglehetősen ritkán érkeztek, az Intel On Demand nevet pedig nem igazán hangoztatták a marketinganyagokban. Az Intel On Demand szolgáltatáshoz kapcsolódó tartalmak és dokumentumok többsége közben el is tűnt az Intel hivatalos weboldaláról, igazából csak egy régi PDF dokumentum maradt, ami kapcsolódik a szolgáltatáshoz.
Noha a gyártó hivatalosan nem jelentette be, hogy kihátrál az Intel On Demand szolgáltatás mögül, a szoftver fejlesztésének lezárása, a név marketinganyagokból való kihagyása, illetve a weboldalon található tartalmak eltüntetése is mind-mind azt erősítik, a Software Defined Silicon kezdeményezés végül nyugdíjba vonult, és a következő generációs Xeon processzorok fedélzetén már nem is lesz jelen.
Maga a szolgáltatás egyébként azzal a céllal jött létre, hogy a felhasználóknak rugalmas funkcióbővítést tegyen lehetővé a szerverprocesszorok megvásárlása után, méghozzá azzal, hogy a processzor fedélzetén helyet kapó egyes gyorsítókat, amelyek alap esetben le vannak tiltva, licencdíj ellenében elérhetővé teszik. Ennek keretén belül el lehetett érni egyebek mellett az Intel In-Memory Analytics Accelerator, az Intel QuickAssist Technology, a Software Guard Extensions, illetve az Intel Data Streaming Accelerator szolgáltatást is. Amennyiben a vásárló később igényelte az extra szolgáltatásokat, két lehetőség állt előtte: vagy megvásárolta a funkciót egyszeri fizetés keretén belül, vagy pedig használat alapú licencdíjat fizetett érte.
A speciális üzleti modell végül nem úgy sült el, ahogy a gyártó tervezte, eléggé sok kritikát kaptak azért, mert olyan funkcióért kértek ellenszolgáltatást, amit elvileg már kifizetett a vásárló a termék vételekor, így a licencdíj megfizetésével sokan úgy érezték, kétszer fizetnek ugyanazért. Arról nincsenek adatok, mennyire volt sikeres az üzleti modell, azaz mennyien éltek az utólagosan aktiválható szolgáltatásokkal, de a fentieket látva aligha válthatta be a hozzá fűzött reményt, ezért is archiválhatták a programhoz tartozó GitHub könyvtárat is.
