Úgy tűnik, hogy 16 ezer fényévre található Omega Centaurinál (NGC 5139) messzebbre kell tekintenünk, hogy biztosan élhető bolygókat és rajtuk esetleg életet találjunk. A 10 millió csillagból álló halmazról a csillagászok úgy hitték, hogy statisztikailag biztosan tartalmaznia kell ilyen planétákat, egy új vizsgálat szerint azonban pontosan azért nem valószínű, hogy vannak élhető bolygók a régióban, mert az egy kis térrészben túl sok csillagot tartalmaz.
Az eredményekkel kapcsolatban persze sok a bizonytalanság, hiába van ugyanis ennyire közel hozzánk a Tejútrendszer legnagyobb ismert gömbhalmaza, máig meglepően keveset tudunk ezekről a csillagpopulációkról. A Kaliforniai Egyetem kutatói mindenesetre a Hubble űrtávcső segítségével megvizsgálták az Omega Centauri közepén található 350 ezer vörös törpét, amelyek megfelelő korúak és hőmérsékletűek ahhoz, hogy bolygóik legyenek az élhető zónában, vagyis abban a távolságban, ahol egy esetleges kőzetbolygón folyékony állapotú víz létezhet.
A szakértők kiszámították az élhető zónák pozícióját, azokat meglehetősen szűkösnek találták. A vörös törpék kisebbek és hűvösebbek a Napnál, így élhető bolygókra tőlük legfeljebb 74 millió kilométerre lehet számítani, ami eleve csak a fele a Naphoz hasonló csillagok élhető zónájának. Ez önmagában még nem lenne probléma, ami az exobolygókat illeti, a nagy csillagsűrűség viszont már az.
Az Omega Centauri középső régiójában mindössze 0,16 fényév az átlagos távolság egy-egy csillag között. Összevetésképpen a Nap legközelebbi szomszédjának távolsága 4,22 fényév. Mivel a csillagok ennyire közel vannak egymáshoz, hiába picik, folyamatosan gravitációs kölcsönhatásba kerülnek egymással, ami rendkívüli módon megnehezítheti, hogy körülöttük stabil bolygópályák alakuljanak ki. A szakértők becslése szerint a szomszédos csillagok egymillió évente egyszer komolyan „megrengetik” legközelebbi szomszédjuk rendszerét, aminél a teóriák szerint sokkal hosszabb nyugalmi periódusra lenne szükség ahhoz, hogy egy bolygón kialakuljon az élet.
Mivel pedig a gömbhalmazok egy jelentős része hasonló sűrűségű, a szerzők úgy vélik, hogy nagyon valószínűtlen, hogy ezekben életre alkalmas bolygók létezzenek. Ha tehát élhető planétákat szeretnénk találni, érdemes lesz a kevésbé sűrűn lakott csillagpopulációkat célba venni. Szerencsére ilyen is bőven akad, igaz, nem olyan közel, mint az Omega Centauri.
